Nézd, én a csónakból kiszállva fedezékről-fedezékre araszoltam előre. Leírtottam a két géppuskafészket, aztán a híd, vagy micsoda alatt összejöttem a haverokkal. Ekkor szívrepesztő BANSAIIIIIII!!!! üvöltés kíséretében megjelent a szinen egy szakasznyi japó. Közelharc alakuilt ki, elég cefettül áltunk. Lassan visszahátráltam egy lőszeres ládika felé, közben megpróbáltam valahogy elviselni néhány mellkasomba hatoló, a gerincemet csipkedő szuronydöfést. Ez persze nem ment sokáig, így aztán jobbnak láttam - már csak udvariassági szempontokat is figyelembe véve, elvileg szegény japó már kezdett fáradni és azt nem vettem volna a szívemre, ha kimerültségében a kantinban egy szusit sem tudott volna megemelni - elpusztulni.
Ezután jött a kiképzőtábor - eszméletlen, halálra röhögtem magam a poénokon , majd még csontkopaszon az első bevetés.
Egyszóval a halálozásomat tekinte semmi különöset nem csináltam.
Ja, de. Nem a demóval játszottam.
Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg
