A magyar sztárok, művészek, énekesek stb. a múltból élnek!

nem volt a srácnak semmi ismerőse, úgy sikerült neki. egyébként sok más ember is volt úgy, hogy minden protekció nélkül simán végiglógta az egészet. itt igazából arról van szó, hogy minimális bejárással és minimális tanulással is meg lehet csinálni a vizsgákat (puskázás, másolás, mellébeszélés, stb.).

az biztos, hogy a professzorok gyerekei mindenhol óriási előnyöket élveznek, és a legnagyobbak ráadásul csak az egyetem után jönnek, mikor el kell majd helyezkedni.

hogy másik példákat is írjak, egyik haveroma közgázra járt és mellette rengeteget sportolt (szvsz többet is, mint egy hivatásos sportoló, mert ő szerette/szereti csinálni, de nem profi szinten), és nem a tanulással volt elfoglalva, különösebb gond nélkül leállamvizsgázott.
ami még személyes tapasztalatom, volt barátnőm angol-politológia szakra járt az eltén, mellette kb. ezer más dolgot csinált, és mindegyikre volt ideje a suli mellett. vizsgaidőszakban tanulgatott egy kicsit (akkor se vitte túlzásba), és tök jó jegyekkel sikerültek a vizsgái, egy-két tárgyat meg elhagyott, ha épp nem tetszettek neki. mesélt barátnőiről, akik egy szakkal szórakoztak ott, és félévente sikerült nekik egy-két tárgyat elvégezniük, mert egyszerűen lusták voltak többet tanulni. nyilván nem ezek a legnehezebb egyetemek, de ilyen is van, ha vki tanulni akar.

amagyar egyetemek nagyon jók világviszonylatban ezzel együtt, a nyugati egyetemek a mo.-iaknál sokkal rosszabbak. egyszerűen az egész nyugati világban gyenge az oktatási rendszer, a diákokat pedig nem érdekli a tanulás, csak a karrier miatt járnak oda.

No igen, de az orvosi a legszubjektívebb vizgarendszerrel "büntetett" része a magyar felsőoktatásnak (a rengeteg szóbeli vizsga miatt - nekem csak egy ex-barátnőm, nővérem férje, meg pár cimborám járt oda, én mást végeztem, de elég sokat hallottam tőlük) Nemrég is meséltek egy tök debill gyerekről, aki mindig megcsnálta a vizsgáit. Nem lehet, hogy a skizofrén csoporttársad valakinek a futtatottja volt? Mindenki ezt meséli mint legirritálóbb dolgot az orvosin, hogy a professzorok csemetéi ugyanazért mindig sokkal jobb jegyet kapnak, mint a "csak utcáról beszakadt" mezei userek, akik sokszor örülhetnek, ha átengedik őket.

A nyugati egyetemek (itt NY-Euról beszélek, nem a nevenincs USA egyetemekről, aminél nálunk még egy gimi is nehezebb!) mindenesetre ennél jóval könnyebbek, mint ami nálunk van, hidd el.
Az elit egyetemek NY Euban és az USA-ban is színvonalasabbak az átlagnál, de azoknak sem minden kara és az oktatás átlagszínvona szerintem mindig is nagyon gyengus volt/lesz a legtöbb helyen; pl. találkozva pár Sorbonne-ra és egyéb menő helyre járó félanalfabéta idiótával, sok mindent másképp látok az ottani elit egyetemekről is.

ok, hogy legyen összehasonlítási alapod: egyik csoporttársam négy éven keresztül skizofrén volt, és évismétlés nélkül úgy elvégezte az egyetemet, hogy csak az államvizsgával volt gondja és nem mert elmenni, de fél év múlva sikerült neki. és a srácról kilóméterekről látszott, hogy hülye, mégse buktatta meg senki, kettesekkel, hármasokkal átment.

énmeg tényleg nem vittem túlzásba, felsőbb években legalább heti egy szabadnapom volt, volt olyan tárgy, amire be sem jártam. utolsó évben viszont tényleg rengeteget lógtam, szinte minden szigorlatra úgy mentem, hogy meg fogok bukni, mert alig tanultam. az államvizsga sem volt nehezebb. igazából sajnálom is, hogy nem csináltam mellette mást is.(ráadásul én nem is számítottam lógósnak, mások sokkal többet ügyeskedtek. direkt csak a saját apasztalataimat írtam csak le, ha tudnád mi volt még nálunk, igencsak meglepődnél!)

mondjuk sportolni nem sportoltam közben túl sokat, az biztos, de ez az én lustaságom miatt volt.

ezek csak a saját tapasztalataim

Előbb ki kéne próbálnod, mielőtt hülyeségeket beszélsz. Tőlünk nyugatra vannak ilyen ovodás színvonalú felsőoktatási intézmények, nem itt (és ott sem mindegyik) Nálunk is van néhány, de éppen nem a legnehezebbek (és ez néhány szak: esztétika, humán szervező, stb - ilyesmik).
Meg persze mielőtt meint elkezdenéd nekem osztani az észt hozzáteszem, hogy a magyar felsőoktatásban 10 éve veszek részt(hallgatói és oktatói státusszal vegyesen) és voltam külföldi egyetem hallgatója is, úgyhogy nem csak képeskönyvekből van összehasonlítási alapom.

azért ne essünk túlzásokba! a legtöbb egyetemen (állítólag ezek a nehezebbek) annyit lógsz, amennyit nem szégyellsz, tanulni meg ugye nem szokás, ráadásul mostmár bevezették a kreditrendszert is: nincs évismétlés, annyi tárgyat veszel fel amennyit akarsz, annyit hagysz el ezek közül, amennyit akarsz(kis túlzással). ezek mellett ne lenne ideje bkinek is másra? szvsz a magyar egyetemeket már úgy is végig lehet bukdácsolni, ha vki be se jár, csak megfelelő értelmi képesség kellene hozzá...

De azért Te sem gondolod komolyan, hogy valakit azért kéne fizetni az élete végéig, mert egyszer, fiatalkorában szerzett egy olimpiai aranyérmet? Más meg mondjuk élete végéig gürcöl egy bánya mélyén, tizedannyi pénzért?! Az egész túl van misztifikálva, a sportolók túl vannak értékelve (legalábbis közvetlenül a versenyek után, aztán persze jól elfelejtik őket, ami meg a másik véglet).

Szerintem a normális az, ha a sportoló a vágyott sikerek elérése után igenis beül az iskolapadba. 30 éves korára szerez valamilyen szakmát, és akkor még el tud helyezkedni. De nagyon sok sportoló érdekes módon tud tanulni az élsport mellett is, és érdekes módon nem olyan megerőltető a kettőt együtt csinálni (Nekem volt az egyetemen olyan évfolyamtársam, aki országos bajnok volt hétpróbában, és az a napi két óra edzés, meg az évi egyszeri tatai edzőtáborozás simán belefért a programjába, csak ritkán voltak gondjai emiatt).

Az az igazság, hogy sokan egyszerűen lusták tanulni, illetve nem is mondják nekik, hogy tanulni kéne, nehogy elkezdje más is érdekelni őket, és csökkenjen emiatt a teljesítményük. Igazából sok felelőssége van ebben az edzőknek is, a már kiskorukban ebbe az irányba terelt sportolókat nem igagzán lehet hibáztatni azért, hogy csak a huszas éveik végén, az újabb sikerek elmaradozásának kezdetekor döbbenek rá, hogy semmit sem tudnak kezdeni az élettel.

Endure. In enduring, grow strong.

A dolog korántsem olyan egyszerű. Az élspotolók már általános iskolától kezdve sportolnak ennek szentelték az életüket, és a többségük ezek mellett nem tudodd tanulni is. Hihetetlen energiák és kitartás kell ahoz, hogy valaki élspotolóként elvégezzen valamiféle felsőoktatási intézményt.
HA abbahagyják az aktív sportolást, akkor már nagyon nehéz újra visszaülni az iskolapadba, arról nem is beszélve, hogy mire befejeznek teszem azt egy főiskolát/egyetemet, addigra már köregednek a kívánatos munkaerő kategóriából-hiszen tudjuk jilyen viszonok uralkodnak ezen a területen-.
Úgy beállítani az egészet, hogy "idióták, miért nem tanultok vmi szakmát" nagy meggondolatlanság.

pont ezaz, miért nem ért máshoz? miközben sportol, jól keres (ha jól megy neki), kinyalják a seggét, stb. közben kellene gondolnia a jövőjére. a koko jó példa, ő keresett annyit, hogy jól éljen belőle később is, most meg el tudott helyezkedni, és tanul is. aki meg lusta a sport után vmi rendes szakmát tanulni, az meg mindenfelé sír, hátha kap vkitől.

Ebben azért néha belegondolhatnál.. A srácot felkarolják mert jó úszó. Huszonöt éves koráig mondjuk versenyszerűen úszik. Aztán tudomisén lebetgszik, balesete van, stb.. Mit kezd utánna? Gondolom pénzben sem lesz eleinte gondja (valami biztosítást biztos kötnek rájuk), de nem ért máshoz. Ha már nem hozza az aranyakat akkor nem kell senkinek. ..tudomisén elmegy műsorvezetőnek mint a Koko, akkor meg azért utálják. szal néha együtt lehet érezni velük

"Volt itt valami iromány, de meguntam.."-ot is meguntam..

a másik ilyen kategória meg a régi sportolók: feltűnik vmelyik itt-ott, a régi sikereit ecsetelgeti, na és persze, hogy milyen sanyarú a sorsa most, mennyire nem becsülik meg őt, pedig milyen sok dicsőséget hozott az országnak, stb...