"Ha már elõzõleg betöltötted a játékot, nem árulok el vele nagy titkot, hogy a harmadik világháborús világégést követõ kaotikus állapotok közt játszódó szerepjátékba csöppensz, ahol kolóniád vezetõje bölcsen úgy határozott, a te kezedbe fekteti emberei további sorsát, téged küld ki a vad és veszélyes világba, hogy akár a pokol fenekérõl is, de szerezd meg a víztisztító berendezés megjavításához szükséges pótalkatrészt. No, nem mintha bármiféle különleges tulajdonságod alkalmassá tenne erre a feladatra, mindössze semmi jobb nem jutott eszébe.
Így aztán eleddig tökéletes biztonságot és elszigeteltséget nyújtó óvóhelyed kijáratában találod magad a sugárzás hatására megvadult patkányok közt, s némileg remegõ térdekkel vágsz neki az útnak, melyrõl fogalmad sincs, hová vezet, s eljutsz-e egyáltalán a végére.
Régi feljegyzések közt olvashattál róla, hogy valahol a közelben, kelet felé volt még egy óvóhely, ám az évtizedek óta tartó kommunikációs nehézségeknek köszönhetõen fogalmad sincs, létezik-e még, vagy már csak múlt idõben lehet beszélni róla. Míg ezen tûnõdve lépkedsz, a távolban kicsiny települést pillantasz meg. Magas fal övezi, így csak pár legelészõ szarvasmarha és a kaput õrzõ fegyveres láthatja közeledted, ki idegesen markolássza vadászpuskáját, nem tudván, elõbb lelõjön-e aztán kérdezzen, vagy épp fordítva van az ilyen helyzetekre elõírt procedúra. Tedd el a fegyvered, ezáltal némileg javíthatsz túlélési esélyeiden, aztán erõltess bájvigyort arcodra, és lépj mellé békejobbot nyújtva, hogy barátságos utazónak feltûntetve magad kikérdezhesd a világ dolgairól."
