Amikor Reapest hátranézését olvastam: kicsit hátrarándult a fejem. Nem fordult, rándult. Kicsit meg is ijedtem. Megfordult a fejemben, hogy ott lesz mögöttem az a scream-féle figura, és le akar döfni. Aztán kicsit elmosolyodtam, belegondoltam de nagy baromság lett volna ha ott van. De érdekes is lett volna. Valahol hallottam egy olyan kis mesét, aminek az volt a lényege, hogy emberke kirakósozik, a képen ő van, amint a szobában kirakósozik! Egyre jobban fél. Aztán helyreteszi az uccsó darabot, amin nem más van, mint egy fanatikus gyilkos, aki az ablakon néz befelé. Ezután nyekk. Most elgondolkozol ezen, de nem ijedsz meg, hiszen te komoly ember vagy. Csak aztán meg ne bánd. De ha hátra néznél, ott se lenne semmi. A mennyezeten volt. Ugye ott eszedbe se jutott? Hát már mind1. Csak nehogy a gyilkos írja nekem a kommentet.
A sorsról. Ez is egy olyan dolog, ami attól függ, hogy létezik e, hogy mi a definiciója. Pedig hogy utálom a definiciókat, dehát látom hogy mennyire fontos! (hú, a basz szót hogy lehetne definiálni? mien szófaj? mien szóösszetételekben fordul elő? na ezt hagyjuk).
*It's good that no hell-spawn could have come through that door with you...*
