Hiszel a sorsban???

Az a baj, hogy ez a tudományosdi nagyon szép dolog és felírhatsz képleteket, egyenleteket, stb...de ne felejtsed el, hogy itt élsz, egy kurva egyszerű világban, de mégsem érted meg. A fizika olyan, mint egy "vallás": a világ egy bizonyos szempontú megértésére irányul. Habár sok fizikus volt hívő, de ők ezt tudták egyeztetni a való világgal és ez tök jó. Nem változott semmi a bibliai idők óta, csak mi ezt máshogy látjuk. Az új kultúrák, stb... elég nagy mértékben befolyásolják életünket.

A sorsról pedig: Az nem elképzelhető, hogy a sors könyv előre meg van írva, de akár változhat is? Ebben benne van a te szabad döntésed és az is, hogy a világ egy előre megszabott pályán halad. Ez árad az egész Bibliából: a próféták isteni súgalat jóvoltából látták a jövendőt, de! ott sincs full megszabva a jövő (pl.: Jónás story, ahol már ki is volt tűzve a város elpusztításának időpontja, de mivel az emberek megbánták bűneiket, a jó Isten mégse nyomta meg a piros gombot).

Mellesleg a fizikában (kicsiben és nagyban is) mindig minden úgy műxik, hogy a több felől megy a kevesebb felé. Az elektronok eloszlanak, ha tömött a busz egyik fele (jó esetben a mukik egy része átáramlik a másikba. Na jó! Azért vannak kivételek (pl.: Markovnyikov-szabály az addícióról vagy ingyen zaba a Szigeten, a krisna sátor előtt).

Szent Ágoston írt érdekes dolgokat az időről a Vallomások című művében (Confessiones). A IV. sz. közepétől az V. sz. első harmadáig élt csóka azt mondta, hogy a múlt az már nincs, elhagytuk (a tárgyak 4 dimenziója közül ez mindig változik, ezért "nem tudsz 2X ugyanabba a folyóba lépni", ha értitek mire gondolok). A jelen pedig mi? Egy nap? De hát még egy csomó dolog nem történt meg ma! Akkor egy óra? Sok idő! Stb... Így jutott el a muki arra a megállapításra, hogy a JELEN, a most! Az annyira rövid, hogy nem is létezik (végtelenül rövid, talán ez rá a helyes szó, olyan időtartam, amit már nem lehet tovább felezni). A jövő pedig még szintén nincs sehol, az csak lesz, de bizonytalan, nem meghatározható a 4 paramétere, mivel a világ folyton változik, tehát ideje sincs, csak úgy lesz. Mi pedig itt vagyunk a múlt és jövő határpontján.
Ja! És ezt Istennek írta! Az egészben ez a poén, ókeresztény író volt, vallásos pofa és akkor se mondta azt, hogy minden meg van írva, Isten kezében van a jövő is. Pedig (megint ide lyukadtam ki) ez árad az egész Bibliából: a próféták isteni súgalat jóvoltából látták a jövendőt, de! ott se volt megszabva a jövő (pl.: Jónás story, ahol már ki is volt tűzve a város elpusztításának időpontja, de mivel az emberek megbánták a bűneiket, a jó Isten mégse nyomta meg a piros gombot).

Bevallom őszintén én nem úgy gondolkodok a sorsról, a jövőről, mint ti, hanem sokkal tudományosabb megközelítésben.

Amit még elfelejtettem leírni az az, hogy a ható tényezők összessége korlátok közé szorítják a választási lehetőségeidet v. az ún. a választható utakat.
Ekkor az ember azt hinné, hogy itt már tényleg saját akaratából dönt és tényleg azt fogja cselekedni, amit ő akar.
De ez nem így van!
A döntése a rá ható erőhatások mértékétől függ, és ez fogja befolyásolni a döntését.
Azt az utat, amelyiket válaszani fogja, a legnagyobb, legbefolyásosabb, legerőteljesebb hatás fogja megszabni.
Képzelj el egy téglalap alakú testet, ami nyugalomban van és az asztalon helyezkedik el.
Majd két erőhatást, ami a test két egymással párhuzamos és az asztallappal merőleges oldalára hat.
Merre fog elmozdulni a test?
Abba az irányba, amerre a nagyobb erőhatás mutat.
Mi is azt az utat választjuk, amelyikre jobban, erősebben hat a környezetünk ( külvilág stb )

Ha elérem azt a fejlettségi szintet, esküszöm hogy könyvet írok erről a témáról...

Muad-Dib, aki a helyes utat látja