"Mindig ez van..." sóhajtott fel Graham miközben éppen a sajtcigijét szívta nagyban. "kik ezek a sajtpókok különben is... amióta az eszemet tudom mindig itt voltak, de senki sem tud róluk semmit... legalábbis azt állítják"
"ne beszélj baromságokat Graham" nyugtatgatta őt felesége Murijah miközben a recirkulátor egység működését figyelte idegesen. "te is nagyon jól tudod mi történt a Remény Szellemei szekta tagjaival... eltűntek, nyomtalanul..."
És igen, valóban mindig ez van, pontosan 5 és fél havonta a Rev-8 bolygó ezen szegletén a Jamajah tartományban már senki sem kérdőjelezi meg a sajtpókriadók létezését mióta bármelyik vállalkozó szellemű, vagy épp bolond telepesek kimerészkedtek a kormány által elrendelt sajtpókriadó közben. "Minden telepes azonnal vonuljon a sajtpókbunkerébe! minden rádióhullám megszűnik sugározni x napon belül" ezt hírdették mindenhol, minden egyes alkalommal a rendszeres sajtpókriadók előtt. És mit tehetnek a telepesek, minthogy elvonuljanak a veszély elől mindössze 3 napra a sajtpókbunkerekre, ami minden jamajahi ház alatt megtalálható volt. ezek nélkül nem lehetett megélni ezen tartományban, hiszen mindenki tudja hogy ha eljön az idő, a sajtpókok átvonulnak a vidéken és minden élőlényt másodpercek alatt dezintegrálnak. Kevesen maradtak akik még megkérdőjelezik ezt az elméletet, akik mégis próbára tették magukat és kinnmaradtak ebben a 3 napban, azokból semmi nem maradt. Voltak olyanok is akiket ez sem tartott vissza, mint például a nemrég híressé vált 47 főből álló Remény Szellemei szekta, akik a 198. napforduló alkalmával csoportosan kivonultak a veszélyes időszakban, azt remélve hogy a sajtpók invázió valójában a bolygó természetes folyamatához tartozik és ez nyitja meg az utat az ígéret földjéhez. A konzervatív telepesek mind bolondnak tartották őket, ezért nem is bánták különösen hogy az esemény után semmi sem maradt a vállalkozó szellemű szekta tegjaiból.
"Graham, le kéne állnod ezzel a sajt cigivel. nem csak neked, hanem a recirkulátornak sem tesz jót" mondta Murijah miközben még mindig idegesen nézte a létfenntartó minotorját. "tudod hogy nem olcsó kicserélni a kompresszort ha tönkreteszi ez a vacak"
"Ugyan, maradj már" válaszolt nyugodtan Graham, miközben az utolsó szívás után elmorzsolta a csikket az asztalon. "mégis mit csinálhatnék itt? nézzem a propagandával teli adat discet mint minden birka itt a tartományban? elegem van az egészből, nem hiszek semmilyen sajtpókban. a kormány az... az ő művük az egész. biztos titkos kísérleteket folytatnak a felszínen és kivégeznek mindenkit aki a felmerészkedik" pattant fel idegesen Graham Welsh, a fiatal sajtkereskedő, aki nemrég költözött a bolygóra feleségével, reményekkel teli, mivel a Rev-8 bolygó az ősi sajtnak az otthona, minden sajtkereskedő vágya hogy egyszer itt kaphasson szerződést.
"Drágám, ne kezdd légyszives, nem akarlak elveszíteni! tudod jól mi történik azokkal akik kételkednek a sajtpókokban. egyszer mind felmerészkednek és utána eltűnnek nyomtalanul" Murijah könnyekben tört ki.
"Édesem, ne sírj, semmi baj, nem akarok felmenni, tudom jól hogy egyedül nem bírnék el velük" nyugtatgatta Graham a feleségét miközben lágyan átölelte.
"Ígérd meg hogy soha nem mész fel sajtpókriadó közben"
"Megígérem, ne aggódj!"
Graham mondatából nem érződött a tiszta őszinteség. A saját maga által összeállított felszíni térfigyelő kamerájának monitorát bámulta, ami csak statikus jeleket sugárzot...
END OF EPISODE 1
I am the architect of my own destruction.
