Engem totál szíven ütött. Az 1. résztől követtem valahányszor csak adta a TV. Szégyen, nem szégyen: azért megsírattam őket, ha csak szolidan is. Nem tudtam semmin röhögni, a végső mondatokon pedig totál eltört a mécses. Szomorú vagyok. Nagyon.
"Harc nélkül adjuk meg magunkat, mondd, hová tűntek az álmok?"