Fóbiák, iszonyok

Én minden ismétlődő és egyenletes zajjal így vagyok, teljesen felhúz, és csak nehezen tudom megállni, hogy ne ordibáljak rá arra, aki csinálja, hogy HAGYJA MÁR ABBA!!! A csámcsogás is ezek közé tartzozik, de amit a legjobban utálok, az a ROPOGTATÁS! Nem ujjtördelés, hanem mondjuk a mogyorózabálás, falra tudok mászni tőle (bár akkor nem, ha én csinálom .
Részvét a fóbiáidért, és asszem LY.

Én ezekkel büszkélkedhetek:

Tériszony

De nekem a tér iszony inkább a szó szoros értelmében és nem csak a magasságtól félek (attól is rendesen), hanem a nagy terektől. Abszolút nekem akkor volt mikor egyszer Csopakon este a kilátóban hanyatfekve néztem a csillagos eget. A szél meg picit hintáztatta a kilátót.

Éreztétek már, mintha elkezdene lejteni az erkély és szinte vonz a mélység? Én igen. Yikes!


Bogáriszony

Utálom őket. Főleg a pókokat és a lepkéket. Néha álmodok pókokkal és akkor ott egyszerűen megbénulok tőlük. Egy ronda molylepke ("ly" vagy "j"?) pedig ha rámszáll meghalok.

Körül vett titeket már annyi cserebogár, hogy akárhova léptetek csak recseget a cipőtök alatt. Engem igen. Yikes!

Víziszony.

Nem tudok úszni, de nem is fogok odáig eljutni, hogy megtanuljak. Egyszerűen, ha nem ér le a lábam bepánikolok.

Fuldokoltatok már tehetetlenül? Én igen. Yikes!

És még a bizonytalanságtól is félek

Plusz ez nem teljesen fóbia, de ha valaki a közelemben csámcsog én egyszerűen megőrülök, és most a szó legszorosabb értelmében mondom.