Ilyenkor lenne illő előjönnöm alátámasztandó az antifolyómizériámat a "Na ittvan, tessék!"-érvvel.
Egyébként az RTW-nek annyira tényleg nincs hangulata, de azért a BI-t már harmadszor viszem végig. Ott azért már ténylegesen élvezek minden kis kampánycsatát, számomra elsősorban a legjobb egységek "életútja" és pátyolgatása szép, lehetőleg olyan gazdasági háttérrel, hogy egy hetes szintű, a Birodalom színe-virágát jelentő Comitatenses First Cohors XIX. Flavia Firma, ha visszamegy Antiochba, ne legyen gond vajaskenyeret adni nekik, meg kipótolni azt a hat embert, ami ottmaradt a sivatagban pár szasszanid elefánt talpába ágyazódva.
Egyébként amikor már tényleg a "világ ellened van", mert földrajzilag gyakorlatilag minden az érdekszférádba kerül, ott már tényleg izzasztó és izgalmas tud - számomra - lenni a háború.
És én még nem is panaszkodhatom, mert én Bizánccal vagyok (kötekedő kedvűeknek: Keletrómával
) haverom viszont Nyugatrómával tolja, és nekem először egyedül a szasszanidák jelentenek komolyan veendő riválist, de aztán mire az ember kijut a mainstream-be, addigra már segge alatt van a 32-es cataphractarii-k meg a 15-ös támadású, harcot megjárt sivatagi Eastern Archers-ek, amivel megjelenik Európában...
De azért haverom rendesen szívja a gyakorlatilag megfékezhetetlen, államszintű lázadást, a kezelhetetlen gazdasági csődöt, az ebből adódó totális termelés-lehetetlenséget, és mellesleg a Large unit scale-en 12-14 ezer fős tiszta haderejű hunokat, a párezerrel kisebb
vandálokat, aztán az ezek elől menekülő gótokat, később esetlegesen a szarmatákat, majd megjönnek a szlávok... ^^
Öö... bocs. Szóval, on.
