A vicc az, hogy nekem alapvetően semmi bajom nem volt Alonsóval, a 2004-es évadban, sőt, Kimi mellett a második számú kedvencem volt, mint roppant tehetséges, feltörekvő, ügyes pilóta. Esküszöm.

Azán a szerencse szériája - 2005 - során olyan nagy arca lett, hogy az valami embertelen, és ez számomra rohadtul visszatetsző volt. Szerintem túl korán - és túl nagy szerencsével - szakadt rá a legnagyobb elérhető eredmény, és megszédült a srác saját magától. Nem a VB-címet sajnálom tőle, csak szerintem egy ilyen mentalítású embernek még várnia kellett volna erre 2-3 évet, hogy kissé nagyobb alázattal viseltessen saját eredményeivel, és a többiek kudarcaval kapcsolatban - főleg akkor, ha e kettő nem egyszer szervesen összekapcsolódott.
Szóval nálam 2005-ben baszta el, a mutogatásaival, a nagyképű nyilatkozatával, és az olyan versenyek utáni önfeledt, önsztároló ünnepléseivel, amikor egyébként köze nem volt az első helyhez, és nem is lehetett volna, ha nem hullnak ki előle.
Remélem, a McLaren és a Ferrari idén magára talál, és Alonsó vért fog izzadni. De azt remélem a leginkább, hogy visszavesz az arcából, és megint egy kedvelhető fickóvá válik - bár erre igen kevés az esély.
Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg