emlékeztek ezekre

Egy pohár bor

Én nem tudtam, hogy ismer engem.
Az Operában, a szünetben
megszólított. A mosolyától
fénylett kezemben a pohár bor.

Gondoltam arra évek óta,
mit is tennék, ha hozzám szólna.
Izgalmamban hogy' válaszolnék?
Talán csak állnék, meghatódnék.

Csodálatos, olyan nyugodtan
szóltam, ahogy apámnak szóltam.
Áradt a nyugalom belőle.
Fáradt voltam - kaptam erőre...

Nem akarom az egészet idézni... Aki esetleg nem ismerte volna fel Kónya Lajos örökecsű művét, annak elárulom, hogy az, akinek a mosolyától fénylik a bor, maga volt a nagy Rákosi elvtárs. Ezt a verset egyébként a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki ennek a gusztustalancsasztuskagyártónak az egyéb korszakalkotó műveivel együtt. Idézek még pár versszakot mindenki okulására:

Megvallom, tenyerem vörösre tapsoltam
s tele voltam lánggal, néztem meghatottan,
mikor megismertem Pioker Ignácot.
Ugy állt a magasban, mint az óriások.
(aki esetleg nem tudná: Pióker Ignác volt a legismerteb magyar szatahanovista).

folyt. köv.