Szerelem

Hát igazad van...köszönöm a hozzászólást azthiszem ez full korrekt...
De ha látja, hogy tulságosan közeledek felé akkor meg lehet, hogy megijed vagy mittudomén. Vagy próbáljam meg? Meg aztán a szüleim is néznének. Nyáron 1 hétre megyünk balatonra. Sztem az lesz az alkalom, hogy színt vallok és megpróbálok beleadni mindent.

Én is voltam már ilyen helyzetben...mármint, hogy az illető hölgyemény teljességgel elérhetetlennek tűnt számomra.. és sajnos eléggé tutyimutyi voltam, nem mertem és nem vállaltam be semmit, félve e kudarcból..ennek megfelelően aztán nem is lett semmi
De azóta valahogy sikerült megváltozni.. rettentő egyszerű a mostani hozzáállásom: egyszer élünk, ragadjunk meg minden lehetőséget, a kudarc meg ne törjön le....rövid az élet, meg kell birkózni vele, ha valakivel nem sikerül, jön majd a következő... tudom, ezek ilyen ál-vígasztalásnak felfogható "bölcseletek", de amióta ilyenre változtattam a hozzáállásomat, nincs görcsölés meg stresszelés, és ez nagyon sokat számít.

Van 1 lehetőséged, élj vele! Mert különben elugrik. Most nullán állsz, tehát vesztenivaló nincs...csak nyerhetsz, mivel ha megtudod, hogy nem jössz be neki, akkor a saját idődet és energiádat is megspórolod, és új lány után nézhetsz (na most gondolom per pillanat ez érdekel/vígasztal a legkevésbé....ha fülig szerelmes vagy)

Sziasztok.
Van egy elég fura storym de kérlek titeket próbáljatok meg válaszolni rá ha tudtok...
Szóval a szüleim elváltak és az apámnak lett egy új barátnője.
Rendes meg minden de a dolog ott kezdődik, hogy van két lánya...
Én beleszerettem az egyikbe, de már van barátja és nemigazán úgy tekint rám mint egy átlagos fiúra hanem én úgy vettem észre, hogy inkább egy családtagra vagy egy jó barátra.
De én nagyon beleszerettem...Annyira, hogy egy hete másra sem tudok gondolni és szinte teljesen megváltoztam...amitől eddig féltem társaságba, szégyenlős voltam az elmúlt. Fura dolgokat csinálok amiket nem szoktam. És rettentő szar kedvem van mert tudom, hogy nagyon nehéz lenne meghódítani.
Ha a lány közelébe érek lebklokkol az agyam és csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó lenne ölelni csókolni és hogy úgy tekintsen rám mint ahogy azt én szeretném. Magyarul szinte már fáj ha nem lehetek a közelébe...
Nem tudom, hogy sikerült ezt így megcsinálnom de most rohattul nem tudom mit tegyek...Várjak? Vagy próbálkozzak be nála? És ha igen akkor hogyan?
Kérlek ha tudtok segítsetek