A jó FPS ott ismerszik meg leginkább, amikor az ember szinte észre sem veszi, de már a végén jár, és nem azért, mert olyan rövid volt. És a végén felteszi a fájdalmas kérdést: Csak ennyi??
A Doom 3-mat én ott hagytam abba végleg, amikor nyolcvanadjára próbált meg megijeszteni ugyanazzal az imppel, szinte teljesen ugyanabban a környezetben, ugyanolyan textúrák, fények között, amit normális esetben 3-4 óra játék után régen le kellett volna cserélni. Ráadásul az egyetlen fajta félelemérzés, amit az egész játékban tapasztaltam abból eredt, hogy féltettem a HP-mat...
Sokkal jobban járt volna az ID, ha nem a régi franchise-t folytatja, hanem kitalál valami újat, amire lehet építeni. A Half-Life 2 is elűnt volna a süllyesztőben, ha megmarad a Black Mesanál.
És láss csodát, az episode one végén, ami tényleg csak a HL2 levezetésének, kiegészítésének tekinthető, az egész város, ami a HL2 színtere volt teljesen elpusztul, tehát az Episode two-ban biztosan valami újjal fognak előállni.
Ja, amúgy javaslom az Episode one kommentárjait, ha valaki meg akarja sejteni milyen munka szükséges ahhoz, hogy jó FPS szülessen.
"Yes, I know my enemies: they're the teachers who taught me to fight me. Compromise, conformity, assimilation, submission, ignorance, hypocrisy, brutality, the elite."
. Érdekes hogy én minden páyán taláttam valami újat, valami egyedit mind1.. az egyhangúságon változtat majd a Crysis
.
