A fesztivál legnagyobb bulija: Az arany iránytű

A Cannesi Fesztivál nemcsak a filmek, hanem a partik városa is: a stúdiók, filmgyártó és kereskedő cégek egymáson túllicitálva igyekeznek szórakoztatni vendégeiket. Az idei fesztivál legemlékezetesebb bulija valószínűleg a New Line stúdió által szervezett est lesz, amely egyszerre ünnepelte az egyik legnagyobb független mozigyártó cég 40. születésnapját és legújabb szuperprodukcióját, Az arany iránytűt (hazai bemutató: 2007. december). A tengerpartra lefutó dombok egyikén, a Rotschild család kastélyában és jéghegyekkel meg műhóval Északi Sarkká alakított parkjában tartott bulira az épület fölött lebegő hat léghajó hívta fel a város figyelmét. A léghajók (melyek különösebb formában, de feltűnnek majd Az arany iránytűben is) messzire hirdették, hogy a vendégek jól érzik magukat: a kertben elhelyezett kamerák képét hatalmasra nagyítva vetítették a léggömbökre. A vendégek között természetesen ott voltak a film Cannes-ba érkezett színészei, Daniel Craig, Eva Green, Sam Elliott és a tízéves főszereplő, Dakota Blue Richards is, akinek éjfélkor haza kellett mennie. De előbb még beírt a parti emlékkönyvébe, egy három méter magas, méteres vastagságú fóliánsba, melyet csak kétfős segítséggel tudott felnyitni. A kislány a sok udvarias köszönőszöveg mellé egy birkát rajzolt, és azt írta mellé: Meeeeee. Azután még bekéredzkedett a fotózásba: a vendégek itt egy hatalmas, aranyvértes és aranysisakos harci jegesmedve társaságában fényképezkedhettek – Dakota Blue nagy élvezettel és lelkesedéssel pózolt, és őszinte kíváncsisággal figyelte, ahogy a komputeren mellé illesztik a mackót – ami ahhoz képest, hogy az elmúlt két évét filmstúdiókban és a zöld vászon előtt töltötte, igazán szép teljesítmény: azt jelzi, hogy a gyermeki kíváncsiság tényleg fontos része a jó színésznek.