Nem mondok újat azzal, hogy a korábbi évek világháborús játékdömpingje után lassan már mindenki csak legyint a napjainkban játszódó háborús játékok kapcsán is. Ma már kevésbé kapjuk fel a fejünket egy-egy új Call of Duty epizód hallatán, hiszen kezd ez a téma is lerágott csont lenni (habár a Call of Duty: Ghost és a Battlefield 4 azért még mindig áll-leejtős). Valószínűleg ezért is döntött a Respawn Entertainment a nem túl távoli jövő mellett, amikor legújabb játékuk témáját keresték. A Titanfall pedig igazi telitalálatnak tűnik, mondom ezt úgy, hogy túl vagyok az első személyes találkozáson.
Először is, a Titanfall valami elképesztően szép. Tudom, tudom, ezt már mondtam a Watch_Dogs, a Wolfenstein: The New Order, de még az inFamous: Second Son beszámolója során is, de kérem szépen, jön a következő konzolgeneráció, és úgy tűnik, a fejlesztők most nagyon odateszik magukat, mindenki szeretné elkészíteni a legszebb játékot. Ennek pedig csakis mi lehetünk az igazi győztesei.
A gamescomos prezentáció egy videóval indult, amelyben aprólékosan elmagyarázták, mit is fogunk látni és csinálni a demo során. Elmagyarázták az irányítás trükkjeit és adtak néhány tippet a játékmenettel kapcsolatban. Aztán kezdődött is az összecsapás. A Titanfall is az egyszemélyes multiplayer sémára épül, vagyis alapvetően többjátékos alkotás, amely rendelkezik az egyszemélyes kampányokhoz hasonló sztorival és küldetésrendszerrel. A demóban egy titán pilóta ász körül zajlottak az események, akit az egyik fél elrabolt, így a másik oldal a kiszabadítására indul.
Három pilóta, vagyis három karaktertípus közül választhattunk, de a végleges játékban lesznek szabadon szerkeszthető osztályok is. Nekünk az általános katona (vagyis assault), a technikus és a titánelhárító állt rendelkezésünkre, akik természetesen mind eltérő felszereléssel rendelkeznek. Az általános pilóta egy középtávon hatásos géppuskával, egy pisztollyal és egy titánok ellen használható puskával volt felfegyverkezve, míg a technikus egy érdekes pisztollyal, amely képes megjegyezni egyszerre több ellenség mozgását is, így utánuk tudja küldeni a lövedéket. A harmadik karakter a közelharcban hasznos shotgunjával, valamint a titánok ellen aknavetőt használ. Ha már titánok, közülük is három közül választhattunk, ezek felszereltsége is a pilótákhoz hasonlóan oszlott szét.
Miután kiválasztottuk a szimpatikus katonákat és robotokat, kezdetét vette a csata, amely a Call of Duty játékokhoz hasonlóan pörgős és vérgőzös. Az általános lövöldözés önmagában már nem lenne elég kitűnni a szürke tömegből, így katonáink képesek hatalmasakat ugrani (köszönhetően jetpackjeiknek), valamint meghatározott ideig rohanni a falakon. Egy ügyes játékos akár elérheti, hogy sose kelljen lemennie a talajszintre. Ennek köszönhetően sokkal nagyobb a mozgás- és játszóterünk, mint egy átlagos FPS-ben, hiszen könnyűszerrel felkapaszkodhatunk a tetőkre, ahonnan sokkal halálosabbak lehetünk.
Titánjaink nem állnak rendelkezésünkre rögtön a csata legelején, hiszen felkészítésük és leküldésük időbe telik. Ha lejárt a visszaszámlálás (2 perc), akkor megmondhatjuk, hogy hová szálljon le, és máris pattanhatunk a volán mögé. A robotos harc nem sokban különbözik a sima küzdelemtől. Ha titánunk végzetes károkat szenved, gyorsan el kell hagynunk azt, különben felrobbanunk vele együtt. Ilyenkor a visszaszámlálás újrakezdődik.
A fejlesztők tartogattak még egy csavart az összecsapás végére, ugyanis miután sikeresen visszavertük a másik oldal támadását, vagyis megnyertük a meccset, nem ért véget a játék. A vesztes félnek ilyenkor el kell menekülnie a térképről, amelyhez egy csapatszállító hajóhoz kell eljutnia a térkép egy bizonyos pontján. A győztes oldalnak őket ebben meg kell akadályoznia – ha sikerrel járnak, cserébe busás bónuszpontokra számíthatnak.
A Titanfall sajnos csak jövőre jelenik meg, de minden kétséget kizáróan az év egyik legnagyobb durranása lehet. A multiplayer piacon bizony komolyan megszoríthatja a jelenlegi vezéreket, mint a Battlefield és a Call of Duty széria.