A baj velem van, nem tagadom. De én jobb szeretem az olyan játékokat, ahol nem mindent is egyszerre kell folyamatosan mikromenedzselni, hanem ha beállítom, hogy valaki-valami csináljon valamit-valahogy, akkor azzal el van mindaddig, míg van erőforrás (fa, pénz, ember...)
Ha felhúztam egy városrészt a CitiesSkylines-ban, akkor az működik. Ha van egy háttérgazdaságom a Settlers3-ban, akkor az működik... Legfeljebb néha némi finomhangolás kell. S így aztán lehet folyamatosan újabb és újabb területekre továbblépni; foglalkozni csatával, új városrésszel - meghódítatlan területekkel, mindenféle értelemben.
Na ez az, amit ezek a fajta játékok szándékosan nem tesznek lehetővé. Egy helyben kell tolni a taposómalmot. A bővülés, új területek meghódítása csak újabb taposómalmok beüzemelését jelelenti. (Legalábbis a leírtak és a csatolt képek alapján.)
Az ilyentől ínhüvelygyulladásom és fejfájásom lesz, egyszerre.
De a baj velem van, nem tagadom.
A Kasedo Games és a Dapper Penguin Studios közös projektbe fogott, amely a Recipe for Disaster címet kapta. Egy étteremmenedzser játékról van szó, amely a klasszikus játékmenetet csavarja meg egy picit. Itt ugyanis nem elég felépíteni, majd felfuttatni egy vadonatúj éttermet, a játékosoknak az alkalmazottak lelki világával is törődnie kell.
Mert hiába a pöpec dekor, hiába a legfinomabb étel vagy a legjobb árazás, ha közben a kiszolgálás pocsék, a rendelések csúsznak és egyébként is áll a bál a konyhában. A Recipe for Disasterben egy kezdő, de nagyratörő álmokat dédelgető séf bőrébe bújhatunk, akivel a semmiből kell megteremtenünk éttermünket.
De nagyon oda kell figyelnünk, hogy munkáltatóként kikkel vesszük körül magunkat. Mert lehet egy kukta a legügyesebb valamiben, ha közben kiállhatatlan személyisége van és állandóan csak a baj van vele. Ezért a kiválasztáskor azt is meg kell vizsgálnunk, hogy ki milyen ember és mennyire passzol majd a csapatunkba.
Emellett a klasszikus étteremépítő játékelemek sem hiányoznak majd, ami viszont érdekesebb, hogy minden alkalmazottnak folyamatosan feladatokat kell majd kiosztanunk annak fényében, hogy milyen fontossági sorrendet állítunk fel. De nem szabad túlhajszolni sem őket, ügyesen kell egyensúlyoznunk a hatékonyság és a kizsigerelés peremén. Mindezt úgy, hogy közben a legkülönfélébb vendégek tévednek be hozzánk a legkülönfélébb igényekkel, amiket mind igyekeznünk kell a lehető legjobban kielégíteni. És persze itt minden vendég nagy gasztrokritikus, szóval nem lesz egyszerű megkapni a hőn áhított ajánlásokat.
A Recipe for Disaster kizárólag PC-re készül és a tervek szerint még valamikor idén meg is fog jelenni.
