Egy videojátékot adaptálni eléggé rizikós. Sokkal szélesebb körnek kell készíteni a terméket, mint az alapanyag rajongói/ismerői, de végül mégis ezek a rajongók fogják nagymértékben formálni a legvérmesebb kritikákat. Bele lehet csapni a tutiba, ha nem lemásolni akarjuk a játékot, „csak” a hangulatát átadni, mint tette azt a Fallout. Viszont a The Last of Us picit Neil Drucmann (a The Last of Us videojátékok megalkotója) rendezői változatának is felfogható volt, ami ugyan bővítette a világot, de lényegében azt a sztorit mesélte el, amit számtalanszor végigjátszhattunk. És visszakanyarodva a gondolat elejéhez: mit érez/gondol egy rajongó? Milyen elvárásokkal, félelemmel veti bele magát a sorozatba? Erre próbáltam választ keresni, miután lehetőségem volt premier előtt megnézni az új évad első epizódját.
A második évad sokkal több szereplőt mozgat meg, de nagyon sokszor láthatja a néző, hogy sokan csak úgy ott vannak a jelenetekben. Hiába lovagol hat ember, vagy tanácskozik tizenkettő, ha nem tudunk meg róluk semmit, sokszor szövegük sincs. Pláne zavaró, ha ez a jelenet egy logikátlan végkifejletben ér véget, ahol az említett társak csinálhattak volna valamit, de nem tettek, mert egyedül Ellie karakterének kell tündökölnie. Lesznek olyan események, amelyek nem műkődnek úgy a valóságba átültetve, mint a játékban. Sokszor éreztem úgy, hogy nagyon hosszú átvezetőket nézek gameplay nélkül, de amúgy is roppantmód kevés akció jut a bevezetőbe. Helyette Joel és Ellie új lakhelyét ismerhettük meg tüzetesebben.
A látvánnyal most sincs gond, a jelmezek és a szörnyek hatásosak, a hanghatások is rendben vannak, és visszatér az autentikus „kattogók” hangja. Nem mondanám, hogy nincs The Last of Us hangulata a sorozatnak, hitelesek a díszletek és a vadon ábrázolása, a zenékre is odafigyeltek.
A szereplők közül Jessie áll a legközelebb a videojátékos önmagához, remekül hozza a figurát. Ellie partnerének egy olyan túl szép lányt találtak (Isabela Merced), hogy nagyon kontrasztos és hiteltelennek tűnik a pár vonzalma egymás iránt (igen, a szépség belülről fakad, de itt akkor csontvelőig kell kutatni). Aki idáig se szerette Bella Ramsey játékát és idegesítette, az nem fog csalódni ezúttal se, de most egy 19 éves „tinit” tekinthetünk meg az előadásában az első évados 14 esztendős figura helyett. Pedro Pascal pedig egy gondnokot játszik, aki a városban mindenért is majdnem felel, közben pedig vívódik az évadzáróban látható titok és annak következménye miatt. Azt nem tudom, ennek feloldását hány epizódon keresztül fogják nyújtani, mert már most behozták és játékidőt adtak Abbynek és csapatának. Az Abbyt játszó Kaitlyn Dever is Dinához hasonló csinos színésznő, aki nem lett kigyúrva a szerephez, de egyelőre nagyon keveset láthattunk belőle, kérdéses, hogy lesz felosztva a képernyőideje az évadban.
Összességében a bevezető véleményem szerint nem szólt nagyot, inkább csak megpedzettek néhány szálat, de a kedvcsináló montázs a stáblista végén bizakodásra is okot adhat, mert olyan dolgokat és történetet láthattunk, amelyek teljesen új filmes tartalmak. Ezt a kezdést tökéletesen összefoglalja az egyik kedvenc mantrám, avagy „egy rész nem rész”. Remélhetőleg feldobja az elkövetkező unalmas hétfőket a jövő héten Maxre érkező The Last of Us 2. évad.
Onimushaman
Aki nyomon követi itteni pályafutásomat, az jól tudja, mekkora rajongója vagyok a Naughty Dog munkásságának. Imádtam minden Unchartedet, és nagyon szeretem a The Last of Us mindkét epizódját. Nyilván érdeklődve vártam két évvel ezelőtt az utóbbi első részéből készült élőszereplős sorozatot. Vártam annak ellenére, hogy sem a Joel, de főleg nem az Ellie szerepére castingolt színészekkel nem értettem egyet. Pedro Pascal végül nagyjából meggyőzött, jól hozza Joel megtört, mufurc, de szerető és gondoskodó karakterét. Bella Ramsey viszont annyira Ellie, amennyire Jackie Earle Haley Freddy Krueger. Semennyire. Ez volt az érzésem a teljes első évad alatt, hogy a színésznő totál vakon van a karakterrel kapcsolatban. Sajnos a helyzet a második évad nyitóepizódjára csak tovább romlott. De nem is elsősorban miatta csalódtam az évadnyitóban.
Tény, hogy a készítők igyekeztek a lehető leghűségesebbek maradni a játék cselekményéhez, hiszen néhány jelenet tényleg szinte tökéletes másolat lett. A vizuális megvalósításra nem nagyon lehet panasz, a fertőzöttek jól néznek ki, ahogy a környezetet is remekül eltalálták. Továbbra is kellően hátborzongató, ahogy a gomba szálai mozognak a fertőzöttek arcán. A szereplők közül Joelt és Ellie-t már említettem, viszont melléjük több új fontos karakter is érkezett. Közülük számomra egyértelműen Jesse volt a leghitelesebb, ő tényleg nagyon hasonlít a játékbéli mására. Ugyanez Dináról már kevésbé mondható el, ha nem tudtam volna a cselekményből, hogy ki ő, nem ismertem volna fel.
Az első epizód alatt a legnagyobb gondom az volt, hogy cseppet sem éreztem azt a bizonyos hűha érzést. Egyszerűen nem tudott igazán hatással lenni rám a film. A rendezés nagyon félrement olyan tekintetben, hogy túlságosan is kiemelték Ellie-t és Dinát a közegükből. Teljesen feleslegesen pakoltak melléjük bizonyos jelenetekben plusz statisztákat (akik a játékban nem is szerepelnek), mert jelentőségük nincs, szövegük is alig, szerepük pedig csak egyetlen egy: hogy erősítsék a két lány rebellis viselkedését. A Bella Ramsey-féle Ellie kezdettől fogva egy hisztis kölyök érzését keltette az első évadban, de itt olyan szinten túltolják a lázadó tini témát, hogy az már egyenesen irritáló. Végtelenül antipatikussá tették a karaktert, akivel nagyon nehéz azonosulni, az érzelmi vívódásaival pedig cseppet sem tud együtt érezni az ember.
Egyetlen epizódból még nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, nem is temetném még a második évadot vagy a sorozatot, amely ráadásul épp most kapott zöld utat a harmadik évadhoz. A hírek szerint a második évad a második játék nagyjából felét dolgozza fel, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt milyen formában teszi meg. Már az első epizódban picit többet kaptunk Abbyből, mint a játék azonos szakaszában, ami érdekes koncepció. Lehet, hogy az ő és Ellie sztorivonala párhuzamosan fog futni, de az is lehet, hogy csak egyikükre fog koncentrálni az évad, és követi a játék felépítését. A készítők azzal együtt, hogy próbálnak nagyon hűek maradni a játékhoz, azért új sztorivonalat is behoznak, ami ráadásul egészen érdekesnek tűnik, de erről nem spoilereznék.
Összességében én úgy álltam fel a székből az epizód végén, hogy nem éreztem magamban a leküzdhetetlen vágyat a folytatásra. Persze ettől még meg fogom nézni a teljes évadot, és még bőven van esély, hogy változzon a véleményem. Ám ebben a percben nincsenek illúzióim, hogy ez lesz a kedvenc sorozatom.
GeryG
