Beny12 blogja

Álmokba zárva

Beny12 | 2011.02.25. 21:22 | kategória: Szösszenet

„Ez csak egy rossz álom”… Sötétség borult a szemére. Az üres térben egymaga lebegett zajtalanul. Nem könnyed szárnyalás volt ez, mintha csak ólmokkal teli zsákokkal aggatták volna tele teste minden porcikáját. Sejtjeire óriási teher nehezült, mégsem ez taszította a kínok közzé, hanem az üresség… Ott belül…
A fájdalommal teli csend egyre mélyebbre hatolt a gondolatok örvényébe került elméjébe. Mint éles gyémántpenge hasította át agytekervényeit, míg el nem érte a központot. Agya zsibbadni kezdett, lüktető fájdalom kísérte, először tompán, majd egyre élesebben. Az elviselhetetlen kín száműzte az eszmélet földjéről.

„Fázom”… A hideg szilánkjai könyörtelenül belemartak testébe. Mint kivert kutya, meztelenül feküdt a fagyos hóban. A sokat próbált szervezet hiába védekezett a halált hozó fehérség ellen. Utolsó erejével megmozdította a fejét, és a magas sziklákra emelte tekintetét. „Valaki lelökött onnan…” Gyenge sóhajtást hallatott, majd az éles fény újra az álmok folyójába merítette.

„Merre tovább?”… Ismét kiúttalanságba került. A sötétség újra felfedte magát, ezúttal nem egyedül, halk suttogás kísérte útján az üres feketeséget... Nem tudni merről jött, vagy merre megy. Csak van, létezik, és az őrület cinkosává szegődött.
A bizonytalan vakság rémülete újfent eluralkodott összezavart elméjén. A tisztánlátás lehetetlenné vált számára. Gondolatait rendezni próbálta, de hasztalan. A szűnni nem akaró suttogás mindinkább félelemmel töltötte el. Minden hang egy hegyes tűként ostromolta dobhártyáját, amely bármelyik pillanatban beszakadhat. Szíve egyre gyorsabban zakatolt, mint egy túlfűtött gőzmozdony. Fény gyúlt a sötétségben... „Talán végre felébredek.”

„Deja vu”… Puha és meleg. Érezte, ahogy megmozdul, zizegni kezd háta alatt a fű. Nem akarta kinyitni a szemét, félt, hogy egy újabb koromfekete tér várja, és csak érzékei játszadoznak vele. Gondolataiban még enyhe zavart érzett. A súlyos teher, ami eddig nyomta, megszűnni látszott. Könnyűnek érezte magát, elméje kerekei olajozottabban fordultak át egymáson. Erőt vett magán, felült és kinyitotta szemeit. Nem vakította el semmi, a napsugarak jólesően melengették testét. A zöld fű, a kék ég, a fák… és a lágy szellő, ami az arcát simogatta… „Jártam már itt egyszer… régen…”

Utolsó módosítás: 2011.02.26. 08:57

Hozzászólások

1 | Aryx 2011.02.26. 00:09
Erről beszéltem. :) Like.

"ahogy megmozdul zizegni kezd háta alatt"

Vessző, más kifogás nincs.

2 | Netsu 2011.02.26. 03:21
Ez nagyon jó lett :)

3 | razak 2011.02.26. 13:19
Ez betalált.Bármi legyen is, ez a kis "szösszenet".Tetszett.

4 | Pras 2011.02.26. 17:03
o.O

Önreklám, figyelemkurvák és twittertévesztések helyett értékteremtő, érzékekre ható, színvonalas írás a dome-blogon?
Mi a halál?! Hova fajulunk?

5 | Beny12 2011.03.02. 08:38
Köszönöm! :) Gondoltam kicsit megzavarom a már-már egysíkú blogot.

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.