Futás - Day 8

MattMatthew | 2010.01.22. 21:15 | kategória: Futás

"What's your sole purpose in this army?!"

Nos, egyelőre sikerült tartanom az ütemet, immár több mint egy hete. A mai este majd' egy órát sikerült futnom. Az a helyzet, hogy tényleg függővé tett a dolog, majd egy nagyon fáradt napon kiderül, hogy mennyire lettem az.

Zsírégetés szempontjából tapasztalatokat egyelőre nem tudok mondani. Kevesebb lett a súlyom de ez ennyi idő alatt a zsírégetős-elméletet nem támasztja alá, csupán az derült ki, hogy a mozgás tényleg jó. Bár ezzel gondolom nem mondtam újat senkinek sem...

Futás Day 2

MattMatthew | 2010.01.16. 22:17 | kategória: Futás

A mókusok egész nap olajos magvakat esznek mégis fürgék és vékonyak. Mert zsírt égetnek!

Nem olyan régen édesapám kezébe került egy könyv, melynek szerzője egy bizonyos Dr. Ulrich Strunz nevű úriember és Az ifjúság receptje címet viseli. A könyv egyebek mellett a futást emeli ki mint fiatalító és fogyasztó receptet.

Az úriember azt írja, hogy a a zsírmentes diéták és a zsír kerülése helyett égessünk zsírt. A zsír az izmokban ég el ezért ezeket kell használni. Mindez szép és jó azonban korunk ülő munkája rászoktatott minket arra, hogy az energiát cukorból nyerjük, hiszen nincs szükségünk nagyon sokra egyszerre és így a szénhidrát égető enzimek kerülnek túlsúlyba, a zsírégetők pedig leépülnek.

Mit tehetünk ez ellen? A futás egy nagyon jó módszer, hiszen az izomzat nagyon nagy százalékban részt vesz a munkában. De hogyan fussunk? Mosolyogva! Ugyanis ha túlgyötörjük magunkat és kimerülünk akkor nem a zsír ég hanem a cukor. Lassú futáskor a szervezet elég oxigénhez jut, a pulzusszám nem emelkedik fel túl magasra (~140) így minden ideális ahhoz, hogy a zsír égjen (ami oxigén hiányos környezetben nem ég el).
Ha minden nap tudunk így futni legalább 30 percet akkor a szervezetünk hozzászokik a zsírégetéshez, egyre több zsírégető enzimünk lesz és... fogyunk.

Alapvetően elég nevetséges, hogy én írok erről a témáról, hiszen fiatal vagyok, átlagos testsúlyú és alapvetően jó kondíciójú (nem dicsekvésből írom). Amiért felkeltette mégis az érdeklődésemet a téma az az, hogy nagyon szeretek enni. Ellenben ezt kompenzálni kell valamilyen mozgással. Ezen kívül szeretek edzett lenni. Ez a futásos dolog nagyon jól meg volt ideologizálva és még csak el sem akartak adni nekem semmit, szóval úgy éreztem egy próbát megér. Elvégre, napi 30 perc futással még nem vesztett senki semmit.
Szóval 2010-01-15-én megkezdődött a teszt, ma is ki tudtam menni futni tehát egyelőre megy. Állítólag az ember 4 hét után hozzászokik és már kívánja a futást, erre még várnom kell.

A továbbiakban még írok a témáról és tapasztaltaimról valamint esetleges kudarcaimról ha van rá érdeklődés... meg lehet, hogy akkor is ha nincs.

(A fenti infókat a könyvből merítettem, azok tudományos hitelességéért nem vállalok felelősséget.)

Az utazó III.

MattMatthew | 2010.01.13. 19:09 | kategória: Az utazó

A harmadik és eddig utolsó része Az utazónak.

Az utazó III.

"Kellemes napnak érsz lassan a végére, nyugodt érzés kerített hatalmába, ahogy visszanéztél a mai napodra. Reggel korán elindultál előző éjjeli szállásadódtól, nem vártad meg, míg felébred, féltél, hogy nem tudod majd itt hagyni az öreget. Délelőtt azon gondolkoztál, hogy hosszútávon mit fogsz enni. Nincs sok pénzed, és azt is hamar fel fogod élni. Tél van, horgászni nem lehet, vadászni nem lehet, földeken kaját szerezni nem lehet, pénzt kellene hát szerezni. De ötleted sincs, hogy hogyan...

Hamar túlteszed magad a dilemmán, még legalább két hétig tudsz olcsó kaját venni, aztán meg majd lesz valahogy. Beszélgetős kedved van, így mikor dél körül beérsz egy városkába, beülsz egy olcsó, külvárosi kiskocsmába. Összehaverkodsz egy pár helyi törzsvendéggel, szombaton az összes munkás itt tölti a napját. Nem csak a munkások... Nyugdíjasok, munkanélküliek... Egyre többen vannak, és épp annyi pénzük van, hogy minden áldott nap lejöjjenek berúgni.

Beszélgetsz egész nap, sok borzalmas történetet hallasz, felismered, hogy milyen sok panaszuk van ezeknek az embereknek. Betöréses rablások, állatkínzás, nemi erőszak, pedofília, nyugdíjasok kihasználása, megverése és kirablása... Mindig a gyengék ellen. Suttogva mesélték a történeteket, és a kocsma másik sarkában iszogatókra mutogattak. Le merted fogadni, hogy ha azokkal az emberekkel beszéltél volna, nekik is lett volna mondanivalójuk mostani beszélgetőpartnereidről. Nyilván a fele se igaz a történeteknek, mint ahogy azt a kedves, kövérkés csaposnő mondta, de néhány iszonyú sztorit ő is megerősített.

Estefelé elmesélted, hogy utazgatsz, persze kicsit szépítettél a dolgon, valahogy egyik ivócimborád lakásán se akartál szállást kapni. Csendben megkérdezted a kocsmárosnőt, hogy hol lehet ilyenkor szállást kapni nagyon olcsón. Hajlandó lettél volna beáldozni két-három étkezést is a fedélért, mivel délután eléggé rákezdett az eső. Szerencséd van azonban, a helyi templom még tartja a régi jó szokását, némi munkáért cserébe a pap hajlandó szállást és fürdési lehetőséget adni a paplak melletti kis házban. Anno a kertészé lehetett, de már elmúltak azok az idők, amikor a templomoknak volt ilyesmire pénzük vidéken. Felsepred az egész főhajót - nem túl nagy, kevesen járnak ide. Eloltod a pár égő gyertyát, váltasz pár álszent szót a pappal, majd elmész, hogy zuhanyozhass végre egyet. A víz hideg, de van tusfürdőd, és végre tisztának érzed magad lefekvés előtt. Hamar elalszol a kissé dohszagú ágyon, kimerült vagy, és végre ismét fedél van a fejed felett, ki kell használni, biztos vagy benne, hogy fogsz te még esőben szabadban aludni. Lelkiismereti okokból rövid fohászban közbenjárást kérsz szent Flóriántól a Nagyfőnöknél, hogy magányos estéken mindig legyen étel a gyomrodban.

Éjjel egyszer sem riadsz fel, a templomot körüllengő misztérium megnyugtat, mintha tényleg Isten figyelne, és vigyázna az idetévedő utazókra."

Itt van az eredeti blog.

Utolsó módosítás: 2010.01.13. 19:23

Az utazó II.

MattMatthew | 2010.01.12. 15:59 | kategória: Az utazó

BG tollából Az utazó második része következik.

Az utazó II.

"Ma sietve haladtál, hogy behozd a reggeli elalvást. A monoton meneteléstől lassan kiürült az agyad, és átadtad magad az érzésnek, hogy a lábad visz magától. Az út mellett elhagytál pár falut, vettél magadnak egy pár konzervet, kiflit. Vizet is szereztél egy utcai kútból. Érzed magadban, ahogy egy Terv kezd körvonalazódni benned, ami szerint fenn tudod majd tartani magad. Átgondoltad az összes szükségleted, és szereztél egy falu széli telek kerítéséről némi drótot. Körbeszaglásztál, hogy van-e ott éppen valaki, és hogy van-e kutya a telken, majd mikor nem találtál semmi erre utaló nyomot, bemásztál. Találtál egy jó hosszú slagot, amiből levágtál egy darabot, hogy tudj majd az utcai kutaknál "zuhanyozni". Továbbmentél és megtettél vagy 40 kilométert ma is. Büszke vagy magadra.

Már rég rád sötétedett, de meglátsz egy falut nem messze az úton, úgy gondolod, körülnézel, hátha találsz valami elhagyatott telket, ahol meghúzhatod magad éjszakára. Találsz is egyet, ami látszólag megfelel a célnak, a kapu félig leszakadt, és gaz nőtte be az egészet, de legalább érzed magad körül az ember nyomait. Még nem szoktad meg, hogy szabadban aludj, de nem is számítasz rá, hogy egyhamar hozzászoksz. Leteríted a hálózsákod és nekiállsz tüzet rakni, mikor egy elemlámpa fénypászmája vetül rád a hátad mögül. Megrémülsz, mikor rád kiált egy rekedt, öreges férfihang, de amint a lámpa tulajdonosa észreveszi rémületedet és tábori előkészületeidet, megváltozik a hangszíne, és egy rövid beszélgetés után az öreg behív a házába. Leültök egy asztalhoz, borral kínál és elmesélteti veled, hogy mi járatban vagy éjjel a telkén. Megértő veled, látod a szemében, hogy ő is együtt érez veled.

Elmeséli az életét, a munkáját egy hivatali szervnél, mesél a feleségről, aki meghalt, a magába zuhanásról, vidékre költözésről, a szegénységről, az emberekről, akik kicsalták a nyugdíját... Aztán mesél a csillagokról, könyvekről, amiket olvasni szokott, a magány szépségéről és Istenről... Mikor az életét mesélte, lassú, szomorú hangon beszélt, de a végére már áhítatos lett, és ellágyult. Bocsánatot kér, kitöröl egy könnycseppet a szeméből és újratölti a poharadat.
Késő éjszakáig beszélgettek, ahogy fogy a bor, úgy válnak egyre elvontabbá a témák, és úgy nő az álmosságotok. Éjfél után leterít neked egy lópokrócot a kályha elé, rak a tűzre és nyugodni tértek.

Még mindig kérdések kavarognak a fejedben, a bortól összekuszálva, de tudod, hogy ez az ember, akivel összehozott ma este a sors, tudja, mi az igazi magány és veszteség, és ettől érzed, hogy van miért élned. Elhatározod, hogy segítesz majd az öregnek valahogy a kedvességéért cserébe, de ahhoz túl sokat ittál, hogy most kitaláld, mivel.

Lecsukódik a szemed és borgőzös, nyugodt álomra szenderülsz..."

Az utazó I.

MattMatthew | 2010.01.11. 19:28 | kategória: Az utazó

A Következő pár napban BG barátom eddig három részes írását fogom itt közölni. A vélemények alapján lehet még folytatása is a dolognak.

Az utazó I.

"Úgy érezted már eleged van a városból, az állandó rohanásból, a zajból, vagy egyszerűen nem maradt semmi, amiért érdemes lenne itt élned. Teljesen mindegy. A lényeg, hogy ma reggel úgy döntöttél, szakítasz az eddigi életeddel és itt hagysz mindent a fenébe... Összepakoltad a cuccod - nem sok az egész -, és elindultál keletnek, gyalog. Nem volt úticélod, sőt, semmilyen célod az egésszel, csak nem bírtad tovább egy helyben. Eleinte nehéz volt, megszoktad, hogy minden egy karnyújtásnyira van, de most hosszú menet vár rád, és ez mostanra tudatosult benned. Alig ötven kilométert haladtál, ha visszanéznél, még látnád a város fölötti, gyűlölt fénykupolát, ami elhalványítja a csillagokat. De nem nézel vissza.

Már jó ideje besötétedett, eddig az út mellett haladtál, de most egy erdőbe húzódsz, hogy eltedd magad holnapra. Ledobod a cuccod, hullafáradtan lerogysz szusszanni egyet. A kezeid teljesen átfagytak, egymáshoz dörzsölöd őket és lehelgeted, hogy visszatérjen beléjük az élet. Szedsz egy kis fát, hogy tüzet gyújts. Hamar megvagy, előszedsz némi meleg ruhát, egy konzervet és a hálózsákodat, hogy mielőbb elaludhass. A tűz mellett van időd gondolkozni a mai napról, amikor megváltozott az életed. Nem tudod, fognak-e keresni, hiányolni, és bízol benne, hogy nem találnak meg. De azért jól esne, ha keresnének, éreznéd, hogy valakit még érdekelsz... Elgondolkozol, hogy hova is tartasz tulajdonképpen, de annyira nem izgat a dolog, ma is úgy érezted magad, mint aki repül, mert ledobta az összes súlyt, ami eddig a földön tartotta. Lehet, hogy a célod végül maga az utazás lesz, nem magányosan, hanem önállóan.

Ezeken gondolkodsz, de nem tudsz elaludni sokáig a hideg és az aggodalom miatt; félsz, hogy a tüzed felgyújtja az erdőt. Valamivel éjfél után kimászol a hálózsákból és elásod a zsarátnokot, így eggyel kevesebb dolog miatt kell aggódnod. Így is lassan jön álom a szemedre, de végül elszenderülsz, tudva, hogy magad vagy, és senki másért nem tartozol felelősséggel.

Szabad vagy."

Utolsó módosítás: 2010.01.12. 15:58

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.