Ketten a világ ellen

McCl@ne | 2007.10.23. 01:35 | kategória: Mondok egy jó filmet!

Megígértem magamnak, hogy rövidre fogom, szóljatok, ha nem sikerült!

Van ugye ez a grindhouse dolog. Mostanra Tarantino és Rodriquez legalább annyit elért, hogy a filmek iránt kicsit is érdeklődők már oda-vissza fújják ennek a -letűnt- jelenségnek a tökéletes definícióját és ámulva istenítik a két fenegyerek közös projektjét! (Jogosan!)
Úgyhogy erre nem is vesztegetném a sorokat, arra viszont annál inkább, hogy miért fontos a -sok helyen negatív kritikákkal illetett- Planet Terror! Jómagam mondhatni passzívan álltam az élethez a '70-es évek derekán, amikor ez a típus virágzott, tehát a személyes élményeket sem kor- sem helyrajzilag nem hazudhatom magaménak, mégis sikerült pontosan levennem, hogy a rendezőpáros ezúttal mire ment rá.
A dolog rémesen egyszerű: ezúttal hagyjuk a gagyit gagyinak, a szar legyen tényleg büdös és ne eresszük túlontúl szabadjára a saját tehetségünket, tisztelegjünk végre már egy kicsit! Mission failed. Ez ugyanis eddig sem volt éppen QT és Rodriquez sajátja, bár tény, hogy főleg az előbbi próbálkozott vele. Hányszor lett lenyomva a torkunkon, hogy a Kill Bill csak egy tisztelgés a szamuráj- és bosszúfilmek oltárán, de valahogy mindig el lettek felejtve azok a fránya nyakatekert párbeszédek és a hamisítatlan western elemek... Tarantino a kisujjából hozhatott volna egy mozgóképes megemlékezést, csak éppen esze ágában sem volt. Ugyanez igaz a Ponyvaregényre is, a "gyúrjuk össze a filléres bűnügyi sztorikat"-ból lett egy vallási-kulturális-perverz-agymenés, ami végül olyan szinten lavírozott a műfajok között, hogy talán csak a science-fiction(?)-t nem lehetett volna rásütni!
Így lett aztán a Death Proof-ból megemlékezés/tisztelgés helyett egy új Tarantino film, ahol a néhol ugrabugráló képen kívül nem sok minden maradt, ami időutazásra késztetné a sokat látott nézőt, esetleg közelebb hozná a grindhouse-hoz az értetlenkedő fiatalt. Természetesen távol álljon tőlem, hogy szidjam a filmet, ha jól emlékszem maximálisan elégedett voltam vele, a zenéjét a mai napig nyomja a good old winamp!:D
Viszont a ma este meglesett Planet Terror után már biztosan mondhatom, hogy a két mester tisztában volt a másik munkájának minden apró lépésével és egymás ellenpólusaként dolgoztak. Így a Rodriquez filmje egyfajta lélegeztetőgépként tartja életben a Death Proof-ot és fordítva: a teljes grindhouse feelinghez mindkettőt szükséges látni és (jobb esetben) élvezni is. Tudom, hogy itt sokan egy ócska gagyinak tartják a Planet Terrort, de az a helyzet, hogy ez a lényeg! És magasan volt a léc: tökéletes gagyit gyártani sem lehet egyszerű, ha az lenne, nem dobtam volna hátast a film elképesztően pofátlanul eredeti ötletein (kedvencem a filmszakadás és annak teljes figyelmen kívül hagyása!)... És bár a Death Proof mércéje más kaliberhez van belőve, pontosan ettől lesz az kevésbé különleges és kevésbé informatív, hiszen mi most grindhouse-t nézni jöttünk, nem? Akkor ki ez a profi színész abban a zsír járgányban és honnan szereztek ezek a kóklerek ilyen penge operatőrt??? Ja, hogy a grindhouse az egyszerű megoldások híve (lásd: kb. negyedórás asztalnál dumálós jelenet, mozgalmas momentumok szinte teljes hiánya) és gyakran pofázással töltik ki a "felesleges" filmidőt? Én meg olyan grindhouse-ról is hallottam, ahol ömlenek a belek, durva jó nők vannak benne és sok-sok akció, macho keménykedés...
Értitek? A grindhouse annyira sokoldalúvá nőtte ki magát, hogy képtelenség lenne egy filmben összefoglalni minden fontosabb jellemzőjét, ezért volt szükség a csapatmunkára. És bár QT filmje közelebb áll a filmrajongó szívhez, mert a minősége időtállóbb és Stuntman Mike ikon lesz, a Planet Terror vette csont nélkül az akadályt és Robert Rodriquez volt képes félretenni az egóját a cél érdekében.
Köszönet érte neki, régen éreztem filmben ekkora felszabadult energiát! Olyan ez a két fickó, mint a gyerekek a játszótéren, mi meg a szülők vagyunk, akik messziről figyelnek. Ezúttal ez a hálásabb szerep.

Utolsó módosítás: 2007.12.12. 14:37

Hozzászólások

1 | Kanduhrka 2007.10.23. 02:21
Egyet kell értenem veled. Tényleg elég egyoldalúan tekintettünk az egészre, és el kell ismerni, eléggé sok alakja lehetséges a grindhousenak.

2 | Germinator 2007.10.23. 12:20
Nem rossz írás:-) Elgondolkodtató:-D

3 | McCl@ne 2007.10.23. 12:29
Megkérdezhetem, hogy ezt hogy érted?

4 | Germinator 2007.10.23. 13:31
Hát, én nagy előítéletekkel állok hozzá a(z általam még nem látott) Terrorbolygóhoz, de ha végiggondolom... szóval van abban valami, amit írsz. Szándékosan ócska film, és ez a grindhouse-hangulathoz hatalmas mértékben hozzájárul, és... ezt el kell fogadni. Így talán több kedvem lett ahhoz, hogy megnézzem:-P (ez mondjuk teljesen ellentétben van azzal, amit jóecséd blogbejegyzéséhez írtam; de logikus, hisz ezt olvastam később:-D)

5 | McCl@ne 2007.10.23. 15:27
Hát akkor ne sajnáld legközelebb a karaktereket;-)
Amúgy nem tudom, mennyire jött le az írásból -most olvastam végig először, így fél nappal később-, de nekem nagyon bejött a Planet Terror! Kegyetlen jól szórakoztam és barátnőm is, ami azért már mutat valamit, volt, hogy a könnyeink kijöttek a röhögéstől!

6 | Barthezz 2007.10.28. 01:16
Most olvastam még csak el ezt a bejegyzést, nagyon jó kritika lett sztem! Vhogy én is hasonló véleményen vagyok a Terrorbolygóval kapcsolatban, csak nem tudtam ilyen szépen megfogalmazni :-)

Amúgy érdekes, hogy öcséddel általában azonos véleményen vagytok a filmek megítélésben, ez esetben viszont egészen más álláspontot képviseltek!

Többet most nem írnék, Dealer Terrorbolygós blogbejegyzésének kommentjeinél, ill. a Filmek topicban kifejtettem már egy hosszabb szösszenetet a filmről :-)

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.