Playbahnosh blogja

Hova nyílik a zárt osztály ajtaja?

Playbahnosh | 2010.02.15. 11:43 | kategória: Beszólok!

Hova nyílik a zárt osztály ajtaja?
avagy, ki is az őrült valójában?

A legtöbb ember a "mentális betegségekben" szenvedőkre úgy tekint mint képzelgő idiótákra, őrültekre, akiknek teljesen bizarr és irracionális felfogásuk van a világról és saját magukról. A mentális betegség végülis a gondolkodás és az érzékelés sérülése vagy eltorzulása, nem? Legalábbis ez az, amit a legtöbben gondolunk, és a modern pszihológia nagyrészt egyet is ért ezzel. Persze, a reális gondolkodás és felfogás mentálhigiénés szempontból nagyon is fontos dolog. Viszont nemrégiben olyan kutatási eredmények láttak napvilágot, melyek kétségbe vonják eme széleskörű véleményt...

1988-ban két pszihológus, Shelly Taylor és Jonathon Brown, kiadott egy cikket miszerint a pozitív önámítás az ember minnapi életének szükségszerű velejárója. Azt tapasztalták, hogy az átlagemberek három fő területen tudatosan részrehajlóak:
1, Valószínűtlenül pozitív színben látják magukat
2, Azt hiszik, hogy több befolyásuk van a körülöttük zajló dolgokra, mint valójában
3, Sokkal pozitívabbnak látják a jövőt, mint amilyennek az a tények tükrében látszik
Úgy tűnik, hogy az átlagos ember direkt veri át magát és ezekből a boldog illúziókból meríti az önbecsülést, amivel a minndennapok során működni tud. De amikor ez a fantáziavilág kezd szétesni... akkor kezdődnek a problémák...

Nézzük meg például az evészavarokat. Széles körben köztudott, hogy az irreálisan negatív önkép a legfőbb oka az olyan önpusztító betegségeknek, mint az anorexia vagy a bulémia. A hollandiai Maastricht-i Egyetem 2006-os kutatása viszont egészen más eredményt produkált. Egy csoport egészséges és egy csoport evészavarban szenvedő nőtől kérték, hogy értékeljék a saját testük vonzerejét. Ezután lefotózták őket nyaktól lefelé, majd egy csapat önkéntest kértek fel, hogy objektíven értékeljék a nők kinézetét. Kiderült, hogy a normál nők sokkal pozitívabban értékelték magukat, mint a külsős zsűri, az evészavaros nők önértékelése viszont majdnem teljesen egyezett az objektív eredményekkel. Más szóval, az evészavarban szenvedők sokkal realiszikusabb énképpel rendelkeznek, mint a normál nők. Viszont azt is fontos megemlíteni, hogy a kutatás a "vonzerő" általános fogalmára épült és nem a testsúly volt a szempont. Habár lehetséges, hogy az evészavaros nők azért értékelték alul magukat, mert "hájasnak" vagy "dagadtnak" érzik a saját testüket, az önkéntes csapat egyáltalán nem tudott arról, hogy evészavaros nők képeit értékelik. Vajon honnan eredhet ez? Honnan jönnek elő ezek a betegségek? Természetesen ezt is mi gyártottuk magunknak, mi, a társadalom. Olyan elérhetetlen álomképeket tűztünk célként a nők elé, amiknek egyszerűen lehetetlen teljesen megfelelni. A médiából folyamatosan ez ömlik, a szupermodellek mind gizda gazellák, a magazinokból és a TV képernyőről mind azt látjuk, ha nem úgy nézel ki mint a Coca Colás üveg, nincs vékony derekad, nagy dudáid meg jó segged, akkor már nem is vagy nő. Ugyanez megvan férfi változatban is, ez a bigorexia, amikor férfiak olyan brutális hústoronnyá gyúrják magukat, ami már totálisan visszataszító egy normál ember számára, ők mégis vézna gebének látják magukat a tükörben.

A klinikai (súlyos) depresszió témájában végzett kutatások is hasonló eredményeket hoztak, melyek egy olyan érdekes, mégis eléggé vitatott fogalom létrejöttéhez vezettek, mint a depresszív realizmus. Ezen elmélet szerint a depressziós egyéneknek sokkal valósághűbb felfogásuk van magukról, a saját fontosságukról és képességeikről mint az átlagembernek. Bár általánosan elfogadott tény, hogy a depressziós emberek néha sokkal negatívabban fognak fel bizonyos dolgokat és történéseket, a depresszív realizmus szerint ők mindössze reálisan reagálnak olyan dolgokra, amelyeket az átlagember vidáman elhesseget. Magyarul a depressziósok sokkal tisztábban látnak mint a normál emberek, akik az önámítás ködjén keresztül egyszerűen nem akarják látni a valóságot.

Hasonlóképpen, a paranoiás betegségekben szenvedők is rendelkeznek egyfajta beleláttásal. Sokan állítják, hogy minden téveszmés rendszer legbelül a valóságban gyökerezik. A paranoid emberek, a képzeletükben ellenük szőtt összeesküvések hajszolása során, nem meglepő módon, sokkal jobban kiszagolják a teljesen valódi átveréseket. Például egy ilyen emberrel való beszélgetés során megdöbbentő lehet, ha megvádol minket azzal, hogy mindenféle negatív és szemrehányó dolgot gondolunk róla, amiben persze teljesen igaza is van. Tovább komplikálja a dolgot az a tény, hogy ha eddig nem voltak effajta gondolataink, akkor egy ilyen kellemetlen élmény után biztosan lesznek. Senkinek sem esik jól, ha a valósággal vágják pofán.

Ezek alapján pedig elég nyilvánvaló problémákba ütközik az ember az ilyen betegségek kezelésénél. Mégis hogyan győzöl meg depressziós embert arról, hogy "minden rendben van" ha az élete tulajdonképpen tényleg szar? Hogyan győzöl meg egy kényszerbetegsében szenvedőt, hogy hagyja abba a folyamatos kézmosást, amikor minden épelméjű ember hátán felállna a szőr, ha tudná mi marad a kezén egy "normál" kézmosás után. Hogyan magyarázod meg egy paranoiás embernek, hogy nem akarja mindenki a vesztét, amikor a legtöbb ember alapból tényleg egy előítélekkel teli, rosszindulatú szemétláda? Ezek a problémák aztán igencsak érdekes helyzetbe hozzák a terapeutákat, ugyanis rájuk hárul a feladat, hogy arra a teljesen irracionális gondolkodásra tanítsák betegeiket, miszerint a világ sokkal szebb és jobb mint valójában. Bármennyire is visszatetszőnek tűnhet ez a rendszer, mégis igazolható, ugyanis a mentális betegség fogalma nem az ésszerűtlen vagy logikátlan gondolkodás, hanem egy olyan abnormális viselkedésforma, ami szorongást, gyötrelmet okoz és meggátolja a társadalomba való beilleszkedést. A kezelés azt a célt szolgálja, hogy visszaállítsa a beteget a normális társadalmi működés és elégedettség szintjére, még ha az olyan képzetek és viselkedésformák felépítésével is jár, amelyek nem éppen "reálisak" vagy "valóságosak".

Ez egy elég lehangoló koncepció. Sokkal egyszerűbb az gondolni a mentális betegségekben szenvedőkről, hogy holdkóros idióták, akik mindenféle agyament tévképzekben hisznek, mint látni azt, hogy ők ezzel csak azt a kemény valóságot próbálják meg kezelni, amit egy "normális" ember képtelen feldolgozni. Az elképzelés, miszerint mi rutinszerűen próbálunk elbújni a valóság elől nem éppen vonzó, de ez legalább magyarázat lehet arra, miért közösítünk ki mindent és mindenkit ami abnormális, ami eltél a "megszokottól". Ezért büntetünk minden eltérést ettől a képzeletbeli "normától", amit szépen építgetünk a saját fejünkben, mert annyira beleszoktunk ebbe a kényelmes önámításba és önigazolásba, hogy ez az egyetlen dolog, ami megvéd minket a kemény, rideg valóságtól amit képtelenek lennénk feldolgozni. Aki pedig megpróbál rendszert találni benne, megérteni vagy valahogy megbírkózni a hideg realitással, az szépen lassan "megőrül", és ezt mi nem nézzük jó szemmel, kiközösítjük, címkéket aggatunk rájuk, hogy őrült, beteg, sárgaházba zárjuk őket, megpróbáljuk őket visszanevelni a "normális" életbe, pedig tulajdonképpen a társadalom az, ami nem tudja feldolgozni a valóságot.

Akkor most ki is az őrült valójában? Hova nyílik a zárt osztály ajtaja? Egy szobára, amiben vasrácsokkal elfedve a normális embereket tartjuk, nehogy megfertőzzenek minket a valósággal? Ki is az őrült abban a világban, ahol a TV-nek mindent elhiszünk, viszont ha a paranoiás azt mondja, hogy akár ma megdögölhetsz, akkor kiröhögjük? Amikor látjuk a kilakoltatott, utcára került családokat, amikor Józsi bá' könnyeivel küszködve meséli, hogy kirúgták és nincs miből élnie, persze mi azt hisszük, hogy "ez velünk úgysem történhet meg". Állítom, pár napja még ők is ezt gondolták. Látni a sok beteg embert, akik mindenféle halálos betegségben halnak meg idő előtt. El sem tudod képzelni a véletlenek mekkora rohadt nagy sorozatára volt szükség, hogy megélted azt, hogy ezt most elolvashatod. Tudtad, hogy három emberből egy legalább életében egyszer rákos lesz? És azt, hogy a rákosok jó háromnegyede bele is hal? Ha te vagy a második ember, aki ezt a bejegyzés olvassa, akkor van egy hírem: közülünk valaki nagy eséllyes rákban fog meghalni. Nem hiszed el, hogy bárki is az életedre akarna törni? Pedig valószínűleg minden eszközt megadsz nekik. IWIW, Facebook, MyVIP, Twitter, Google, telefonkönyv, az összes személyes adatodat önszántadból teszed közzé az egész világ számára, folyamatosan tájékoztatsz mindenkit arról, hogy éppen mit csinálsz, hol vagy, kivel barátkozol, mit szeretsz, mit nem, mit gondolsz. Nem kell téged megfigyelni, így is mindent tudunk rólad. Igen, tudjuk hol laksz, szóval vigyázz mit pofázol! Egyébként azt tudtad, hogy a billentyűzeted százszor mocskosabb, mint a vécédeszka egy nyilvános klotyóban? Azt legalább néha takarítják. Te hányszor takarítod a billentyűzetedet otthon vagy a munkahelyeden? Nem is beszélve a retkes kapaszkodóról a villamoson, vagy ajtófogantyúról a mekiben. Meg egyébként is, hogy nézel ki? Nézzél már magadra, hogy mersz te így emberek közé menni, te dagadék? A csoffadt, nyeszledék bicepszedről már nem is beszélve. Most meg mit vigyorogsz? Azt hiszed nagyon vicces vagy? Rajtad röhögnek, nem veled, vedd már észre, mindenki hülyének néz, az idióta poénjaidon meg sírni lehetne, csak azért nevetnek rajta, mert sajnálják, hogy ilyen szánalmas vagy. Nem, nem tartozol közénk, nem vagy elég "normális"! Igen, ezaz, erőlködj csak, nehogy kilógj a tömegből, gyere velünk, tarts a birkacsordával, ugye mind tudjuk, hogy sokan sokkal hülyébbek vagyunk. Engedd csak, hogy a média mondja meg ki vagy te valójában. Lehetsz diszkós, lehetsz rapper, rocker, nonkonformista kultúrcsökevény, de tudod mit, legyél emós mert most az a divat. Nem, nem lehet saját stílusod, mert akkor nem fogsz tartozni sehova! Egyedül maradsz, mindenki ki fog közösíteni, mindenki utálni fog és le fog nézni. Egyedül fogsz megdögleni, magányosan. Mondjuk így is egyedül vagy, mert a párod megint elhagyott. Csak azt hitted, hogy szeret, közben végig hazudott és kihasznált, aztán eldobott egy jobbért, de ezt már megszokhattad, már sokadjára fordul elő, te mégsem tanulsz. Tanulni fölösleges is, mégis mire vitted a diplomáddal? Nagy karrier reményében jelentkeztél a multihoz, azt ígérték itt majd megváltod a világot mert pont Rád van szükségük, egy új, fiatalos csapat tagja lehetsz egy dinamikusan fejlődő, sikeres cégnél, kiváló előmenteli lehetőségekkel, bónuszokkal, céges mobil, ésatöbbi. Aztán szépen lassan rádöbbentél, hogy pórázon vezetett rabszolga vagy egy haldokló cégnél, a fizetésed pont feleannyi, mint amennyit ígértek, a főnökeid nagypofájú, furakodó szemétládák, a munkatársaid mind egymáson és persze rajtad taposnak, hogy feljebb jussanak, de te azért sem hagytad magad, dolgoztál keményen. Mégis minek? Így is kirúgtak a fenébe, leépítés volt, a főnöknek kellett az új Mercire a lóvé. Hát ezért puskáztad, csaltad és vesztegetted végig magad az egyetemen? Végülis tökmindegy, mert az élet így is szar. Gyerekkorodban azzal etettek a szüleid, hogy még sokra fogod vinni, mert különleges vagy. Jól átvertek, mi? Különlegesen elcseszett, maximum. Kamaszként még tele voltál tervekkel, de egytől-egyig mind hamvába halt, nem maradt más, csak a céltalanság, és nincs kiút. Nincs munka, nincs pénz, tombol a korrupció, a politikusok uszítanak, bármelyik pillanatban háború lehet, az egészségügy romokban, az iskolákban nem tanítanak már semmit az ügyeletes propagandán kívül, a TV-ből folyik a moslék, a rádióból ordít a trágya, az utcán fényes nappal simán megkéselnek a zsebedben lévő apróért, de haza se menjél mert a főbérlő már egy hete veri az ajtót az elmaradt lakbér miatt, meg a fűtést így is kikapcsolták, szal inkább menjél kocsmázni, ott legalább meleg van, és együtt sírhatsz a hajós ízesítésű mérgező csatornalé fölött a többi halálraítélt szerencsétlennel. Persze, egyszerűbb lenne véget vetni az egésznek, bevenni a gyógyszeres fiókot egy kis hipóval, elvágni az ütőereidet és kötéllel a nyakadban leugrani a hídról a befagyott Dunába. De persze ehhez is gyáva vagy, ahogy minden máshoz is, így kínok között szépen lassan fogsz elsorvadni, és azt kívánod majd, hogy bárcsak megtetted volna, de már nem lesz rá erőd...

Ez a valóság? Vagy talán valami egészen más? Kinek van igaza? Lehet, hogy mi tudjuk rosszul, és a zárt osztályon, muszájdzsekiben vergődő félnótások rájöttek az igazságra, csak nem tudták feldolgozni? Persze, egyszerűbb bevenni a Leszarom 500mg-ot és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, egyszerűbb hátat fordítani, a homokba dugni a fejünket és fütyörészve elénekelni a "Don't Worry, Be Happy"-t. De egyre nehezebb, nem igaz? Egyre több ember él antidepresszánsokon, füvön meg egyéb drogokon, temetkezik bele a játékokba, a munkába vagy bármibe, amibe csak kapaszkodni tud mert egyre nehezebb fenntartani a látszatot, az önámítást. A valóság elé akasztott függöny már nagyon szakadozik, és már lassan nem lesz mivel befoltozni, lassan mindenki elveszti a "józan eszét". Ki marad kint, ha már mindenkit diliházba zártunk?

Vagy már megtettük?

Utolsó módosítás: 2010.02.15. 15:17

The Pirate Bay BŰNÖS! Rács mögött a kalózok!

Playbahnosh | 2009.04.19. 04:07 | kategória: Beszólok!

Megszületett az ítélet a "The Pirate Bay" ügyben. A világ legnagyobb torrent trackerének üzemeltetői ellen folyó bűnügyi tárgyaláson a napokban született végleges ítélet, ahol többek között illegális és jogvédett tartalmak terjesztésével, szoftverkalózkodással vádolták őket.

Az ítélet: az üzemeltető csapat minden tagjának 1 év letöltendő börtön, valamint kollektívan 4.5 millió dollár kártérítés az elkövetett jogsértések miatt.

A szórakoztatóipar képviselői pozitívan nyilatkoztak a döntésről, bár sokuk szerint a büntetés túl enyhe az okozott kárt figyelembe véve. Viszont a döntés alapján további büntetőjogi eljárásokat kezdeményeznek majd és erős szankciókat helyeztek kilátásba a jogvédett tartalmakat közvetítő fájlmegosztó és egyéb fájlcserélő hálózatokkal szemben. Elmondásuk szerint, ez egy hatalmas győzelem volt a kalózok felett.

A TPB csapat fellebbezést nyújtott be a döntés ellen, valamint azt mondták, hogy ők nem fognak semmiféle kártérítést kifizetni. "Nagyon bizarr, hogy egyeltalán elítéltek minket, és még bizarrabb, hogy csoportosan. A bíróság azt mondta, hogy bűnszervezet vagyunk. Gottfried-et nem tudtam reggel kiszedni az ágyból. Ha már egyszer elítélnek, ítéljenek el minket szervezetlen bűnözés miatt" mondta Sunde, a csapat egyik tagja. "Nem tudok, és nem is akarok fizetni. Még ha lenne is ekkora vagyonom, inkább elégetném mindenemet, még a hamut sem adnám nekik."

"[a döntés] egész egyszerűen felháborító. Természetesen fellebbezünk," tette hozzá Per Samuelson, Carl Lundstrom ügyvédje. "Ez az első szó, és nem az utolsó. Az utolsó szó a miénk lesz."

A 2003-ban alapított The Pirate Bay ellen már hosszú évek óta folyt az eljárás, de a hivatalos vádemelés nagyon körülményes volt. A hetek óta tartó tárgyalás a közelmúltban nem várt fordulatot vett, ugyanis a bíróság kénytelen volt a vádak több mint felét elejteni bizonyíték hiányában. A kedvező döntést a TPB csapata pezsgővel és bulival ünnepelte meg, de úgy látszik korai volt az öröm.

A védelmet arra a tényre alapozták a TPB-sek, hogy az ő szervereiken semmilyen jogsértő tartalom nem volt, ugyanis a tracker közvetlenül nem tárol semmilyen ehhez hasonló adatot, így nem vádolhatják őket szerzői jogok megsértésével, ezen kívül fizikálisan sem tároltak/árusítottak semmilyen szoftvert vagy más jogvédett tartalmat, így a szoftverhamisítás és terjesztés vádjában is ártatlannak vallották magukat. Egy ideig úgy nézett ki, hogy sikerül az összes vádat elejtetni, mivel közvetlen bizonyíték valóban semmire nem volt. Mivel a torrent hálózaton, rendszeréből adódóan, a felhasználók közvetlenül egymás között osztanak meg tartalmakat, a tracker szügségszerűen nem tárol semmilyen adatot, sem jogvédett vagy egyéb tartalmakat, sem a hálózaton lévő gépek vagy felhasználók információit, így az illegális tartalmakat megosztókat/letöltőket nagyon nehéz visszakövetni. Ha a trackeren nincs naplózás, az átvitel befejezése után semmilyen adat nem marad a megosztókról a rendszerben, így lehetetlen visszakövetni, hogy ki és mit osztott meg vagy töltött le.

A vád kezdetben igen gyenge lábakon állt az előbbi okok miatt, mindössze néhány screenshot és pár szakértői vélemény állt szemben a TPB-vel. Mégis sikerült a precedens értékű "bűnös" ítéletet kiharcolni, amivel most egy új fejezet nyílik a szórakoztatóipar és kalózok között dúló háborúban. Hogy mi lesz a következménye az esetnek, még korai találgatni. Az viszont biztos, hogy minden eddiginél hevesebb dolgok vannak készülőben, mindkét oldalon.



SZVSZ ezzel csak adtak a szarnak egy pofont. Nagy pofont, de akkor is. A TPB trackere még mindig működik, és a hírnév még akár jól is jöhet nekik. Az ipari nagykutyák pedig csak annyit értek el, hogy ha eddig valaki nem tudott a TPB-ről és torrentről, az most megismeri. A kalózokat nem lehet kiírtani, kalózok mindig is voltak és lesznek. Azzal, hogy ezt a négy embert rács mögé vágják, csak mártírt csinálnak belőlük a kalózok és szimpatizánsok körében, új lendületet adva az egész dolognak. A svédországi Kalóz Párt, a szerzői jogok ellen küzdő mozgalom a napokban rengeteg új taggal bővült a bírósági ítélet következtében, megmozdulásokat szerveznek, hogy tiltakozzanak a szerintük felháborító és teljesen jogtalan döntés ellen. Szerintem a fejesek még nem tudják mit indítottak el, de majd meglátjuk mi lesz belőle.

Egy biztos, a DC, a sok FTP és egyéb könnyen felderíthető és büntethető warezhálózatok a végnapjaikat élik, viszont a torrent megfékezhetetlenül terjed a világban ahol bárki bármit megoszthat gyorsan, könnyen és szinte teljesen láthatatlanul. Az információ szabadsága utat tör magának, és rendőr/jogász legyen a talpán aki megpróbálja megrendszabályozni a virtuális vadnyugatot, az Internetet.

Utolsó módosítás: 2009.04.19. 11:07

Rossz szülők a játékiparban

Playbahnosh | 2008.12.05. 14:10 | kategória: Beszólok!

Rossz szülők a játékiparban

Vicser Inhencd Edisön! :-X Nem találok szavakat... Imáink meghallgatást nyertek, és a CD Projekt képében eljött a messiás, az Anti-EA.

IGEN! Ugye, hogy meg lehet ezt csinálni normálisan is, gyerekek? Akkor meg miért kell folyamatosan szemetet tömni a szegény vásárlók arcába? Azért ez az igazi leégés a nagy kiadóknak, amikor egy kicsi, majdhogynem jelentéktelen "európai" kiadó túlteljesíti a nagyokat szinte minden téren. Ha az EA-n és társain múlt volna, totál máshogy alakul a Witcher történet.

Először is, ugyanúgy elcseszik a rendes kiadást, ráadásul késnek vele még fél évet legalább és megpróbálják kétszer annyiért a nyakunkba sózni a szemetüket, ami másból nem áll, csak optimalizálatlan, csili-vili grafikából és reklámokból. Aztán ahelyett, hogy felvállalnák a dolgot, inkább ráfogják a kalózokra az egészet, és gyorsan elássák a kis balesetüket, hogy soha ne kerüljön elő, és szegény Riviai Geralt fantasztikus története a budget polc legalján végzi, a feledés homályába veszve. Alternatív esetben nagylelkűen eladják a jogokat valami távolkeleti szemétgyárnak, hogy még járassa is le valami ócó, ajanyosz verzióval.

Gondolom mindenki olvasta a játék cikkét. A lengyelek megcsinálták a Witchert, és a szemük sem rebbent, amikor az első rész után sokan lefikázták a játékot, megjegyzem jogosan. Nem volt rossz játék, de tele volt hibákkal. Erre micsinál a CD Projekt?

"Goovnoh!! Co to jest? Oké, gyerekek, vissza a rohadt gép elé! Poważnie! és addig nem állunk fel, amíg olyanra meg nem csináljuk a Witchert, amilyennek lennie kellett volna, és amilyen a játékosok szeretnének. Rozumiesz?!" Fogják magukat és addig heckelik, javítják, újraírják, újra felveszik, újraszinkronizálják, újra...minden, amíg készen nem lesz. Megcsinálják az első részt, újra, saját pénzből, saját idejükből és aki megvette az első részt, annak TELJESEN INGYEN le lehet tölteni, sőt, az Enhanced Edition semmivel sem kerül többe, mint az elkapkodott változat, ráadásul még egy raklap "Bocsi!" ajándékot pakolnak a játék mellé, annyit, hogy új dobozt is kellett neki csinálni. Szebb, jobb, több, játékosbarátabb, olcsóbb...sírok. Ez túl szép. Mintha olvasták volna a korábbi bejegyzésem, és megfogadtak volna mindent belőle.

Az nagy kiadók összesen annyit tudnának kinyögni, hogy "Gdzie sš moje pienišdze?" ("Hol a pénzem?"), és el is felejtenék az egészet, mert "nem éri meg". Azért el kéne gondolkozni, hogy KINEK csinálod a JÁTÉKODAT? A fiatalságnak. Jó érzés átverni ennyi embert, gyereket, fiatalt, senior gamert, akik nap-mint-nap lesik a fórumokat, hogy mikor jön már ki a kedvencük folytatása?

Na, és persze a kalóztéma, ami már annyira begyűrűzött minden sajtóközleménybe, hogy ki sem lehet robbantani onnan. "Azért szar, amit kiadunk, mert nem veszik a játékainkat, és nincs pénz a fejleszésre, és inkább agyonhergelt, idegegtépő, felesleges védelmeket fejlesztük, és teszünk rá egy kis játékot, mert a kalózok...blablafuckingbla" NEM! Itt az élő példa rá, hogy egy kis "európai" játékkiadó is tud milliós példányszámokat produkálni, amikor ti csak kenitek fűre fára a sorozatos baklövéseket.

Itt az élő példa, a GTA IV. "nem hozzuk ki PC-re, mert nem éri meg, mert a kalózok..." Aha, persze. Ugyanúgy ellopják a konzolosok is, lehet nézni a sok torrent oldalt csurig a GTA IV Xboxos lemezeivel. Aztán meg megkapjuk ezt a dobozolt hányást amivel "jól betömjük a lázongó PCsek pofáját. Konzolon már lejárt a játék, már ennél többet már nem tudunk belőlük kiszedni, hát nesztek, itt az összetákolt PCs verzió, ide a lóvét!". Aztán a játékos csillogó szemmel viszi haza a GTA IV dobozát, őrizve mint krőzus kincsét, és amikor megpróbálja felrakni, összehányja magát az egész. Hiba és bughalmok, kompatibilitási gondok minden oprendszerrel és hardwerrel, nem indul, lefagy, kilép...stb. Mindezt miért? Azért, hogy még karácsony előtt ki lehessen tolni a rohadt gamát, hogy a bolond, mit sem sejtő szülők megvehessék az 5 éves Pistikének a fa alá. Rockstar: "MILESZMÁR!! Nemérdekel, hogy nincs kész, nem érdekel, hogy nem fut, bele a rohadt dobozba vele! Nem késhetjük le a karánycsonyi dömpinget, kell a lóvé az új színarany Muricélago-ra. Majd utólag peccselünk. Egyébként is okos gyerekek ezek, majd találnak megoldásokat a bajokra maguktól, be se kell fejezni a játékot. Ha meg túl sokat nyökögnek, egyszerűen ráfogjuk a kalózokra, aztán kihajítjuk az egészet. Mivan? Optimalizálás? Há neröhögtess már, minek az, vazze? Most beszéltem az nvidia fejesével, azt mondja most adnak ki valami hiperszuper kártyát, és azon mediumon elfut, akkormeg miről beszélünk? Nem, nem érdekel. Na, pattogni b*sszátokmeg, mert itt a december..."

És igen. És ez lett. Éssel nem kezdünk mondadot. És ennyi. Úgy lett, ahogy anno még egyik haverommal sörözés közben megtárgyaltuk. Nekem lett igazam, ő azt állította ki sem fog jönni PC-re. Én mondtam neki, hogy ki fog jönni, de egy rakás sz** lesz. Igazam lett, sajnos. Bár ne lett volna. Most persze a kétségbeesett játékosok próbálnak mindenféle barkácsmódszereket kitalálni, amivel egyeltalán el lehet indítani a játékot. Könyörgöm, a Steam hivtatalos fúrumán is kilométerhosszú topikok szólnak a "Hogyan vegyük rá a GTA4-et, hogy elinduljon" témáról. Nevetséges. Szerintem azzal a játékkal, amihez órákat kell szenvedni, hogy egyeltalán az intrót megnézhesd, nem éri meg foglalkozni. Játszani kikapcsolódásból szokott az ember, és nem azért vesz elő egy gamát, hogy a önhibáján kívül még órákat kelljen szívni, hogy egyeltalán elinduljon, aztán 5 perc múlva lehaljon az egész. Én is szerettem volna "gétéázni", de úgy látszik nem fogok. Legalábbis az Enhanced Edition-ig biztos, ami pedig tudjuk jól, hogy sosem fog jönni, mert "nem éri meg".

Bármelyik napon a CD Projektre szavaznék az ÖSSZES többi kiadó ellenében. Mert ők jó szülők, ők törődnek az alkotásaikkal, és azt szeretnék, hogy ha felnő, sikeres legyen és sok kis folytatást hozzon a világra. Nem úgy mint a több "nagy", akik magukra hagyják a csemetéjüket, ha nem nyeri meg a babaszépségversenyt, berakják a gyivibe vagy eladják külföldre prostinak. Szégeny gyalázat ez a játékipar, de úgy látszik van fény az alagút végén a CD Projekt és a kis magánkiadók személyében.

Csak az a fény ne gyorsvonat legyen...

Utolsó módosítás: 2008.12.07. 02:03

Jó reggelt MAGYARISZTÁN!

Playbahnosh | 2008.10.16. 05:50 | kategória: Beszólok!

Itt egy videó. NEM én csináltam. Lehet bólogatni vagy lehet gyűlölni.

(Figyelem: A videó a nyugalom megzavarására alkalmas képsorokat és véget nem érő szóf*sást tartalmaz. Én szóltam.)

Íme:

Utolsó módosítás: 2008.10.16. 05:52

Collateral Damage, avagy DRM-et minden játékra!

Playbahnosh | 2008.05.14. 11:42 | kategória: Beszólok!

Az EA nem is olyan régen bejelentette, hogy a Spore és a Mass Effect PC-s kiadásaira egy újfajta védelmet, az ún. DRM technológiát forgja rárakni. Ez a következőket jelenti: Amikor megvettük a játékot és otthon felrakjuk, akkor a DRM progi felkúszik netre és a szerveren ellenőrzi a serialunkat valamint érvényesíti az installált játékot és az EXE-t. Ezután 10 naponta ugyanezt megismétli, vagyis érvényesíti az EXE-t még 10 napra, és ha ezt valamiért nem tudná megtenni DRM barátunk, akkor bizony letiltja a hozzáférést a saját játékunkhoz, amíg ezt lehetővé nem tesszük neki. Ez az új csodafegyver a kalózok elleni harcban.

Elfogult gémerként az első reakcióm erre az volt, hogy tüntetőleg felgyújtom magam az EA redmondi központja előtt. Aztán elfogult gémerként csak vértől fröcsögő postokig fajult a dolog különböző fórumokon. Ahogy elnéztem, még az enyém volt szinte a legszelídebb hangvételű vélemény a témában. Volt időm gondolkozni a dolgon, és aludtam egyet rá, ami azért sokat csiszolt a véleményemen, de mégsem annyit, mint reméltem. Igaz ellene vagyok a kalózkodásnak, mégis kezdenek megfogalmazódni bennem olyan dolgok, amelyek nem igazán tetszenek.

Minden nagyobb fejlesztő menekül a konzolokhoz, mert "jajjistenemlemásoltákelloptáknemfizettek". Valahol érthető a fejlesztők hozzáállása, mert senki sem szereti ha ellopják bármilyen szellemi termékét. Már csak egy kérdésem lenne: ez mióta az én problémám?
Pont azóta, hogy a kiadók rájöttek, hogy mindent a kalózokra lehet kenni.
Én, és hihetetlen módon több másik ember is, pénzért meg szokta venni a játékait, tök legális módon. Ez régebben azt jelentette, hogy bárhol bármikor játszhatunk a megvásárolt játékunkkal ahol található egy megfelelő számítógép a játék médiáját olvasó perifériával együtt. Manapság ez azt jelenti, hogy csak ott és csak akkor és úgy játszhatok a pénzért megvásárolt játékommal, ahol, amikor és ahogy azt a kiadó megmondja. Nekem legyen internetkapcsolatom, legyen olyan meghajtóm amit nem tilt le, ne legyen fent olyan program ami blacklistes és egyébként is, menjek a picsába, ha egyeltalán másra gondolok, mint ami elő van írva. A kalózok miatt van, mondják, úgyhogy fogjam be a pofámat és vegyem aranyáron a szemetet amit kiadnak, és akkor talán majd jobb lesz. Reklamálni nem lehet persze, mert a kiadónak joga van hisztis ribancnak lenni és állandóan nyivákolni a kalózok miatt, nekem viszont az ég világon semmi jogom sírni, ha bajom van a játékkal. Az meg már teljesen elfogadott dolog, hogy olyan "másolásvédelmekkel" kínozzák a legális vásárlókat, mint pl a DRM. Ez már önmagában is elferdíti a tulajdonjog fogalmát, ha a kiadók keze elér a gépemig és megakadályozza a jogos használatot. Mi jön ezután? Igazolvány? Újlenyomatvétel, "fénykép, csomag, én szóltam"? Lassan az lesz, hogy a kiadó kiküld hozzád egy külön biztonságist, aki ott ül melletted gépfegyverrel amikor játszol, csak hogy azt figyelje, nem-e lopod el a játékot...

Van akit érdekel, van akit nem, de a legtöbben úgysem fogják észrevenni, hogy milyen nyugtalanító dolgok folynak PC fronton. Egyre inkább szorul a hurok a nagy PCs nevek nyaka körül, ami egyre élesebb kontrasztba állítja ezeket a tulajdonképpen bonyodalommentes konzolos játékokkal.

Túllépve a reakciós hisztérián rögtön belefutunk a "PC lassú kínhalála" lamentálásokba, amit elég nagy divattá vállt mostanában, de legyünk őszinték valamiben: A PC nem haldoklik, hanem öngyilkosságot követ el. Lassan fölöslegessé válik azzal próbálkozni, hogy megpróbáljuk kirángatni a puskacsövet a kiadók szájából, mert ez már álszentség lenne. De még ha meg is húznák a ravaszt, hosszú sorokban állnak az új csapatok, akik boldogan betöltenék az űrt. Igazság szerint a színpadias hiszti amit a kiadók előadnak, hogy a felhasználók elvették a zsebpénzüket és meghúzták a hajukat, kezd már egy kissé fárasztó lenni. Nem azt mondom, hogy nincs probléma a kalózkodással, vagy a PCs platform gazdasági helyzetével, csak már unom a kiadók folyamatos síránkozását. Az a feltevés, hogy a PC meghalhat, vagy hogy már haldoklik is, egy nagy baromság. Azok a híresztelések, hogy a konzolok pár éven belül kétvállra fektetik a PC-t, elhamarkodottak és megalapozatlanok. Még ha a nagy kiadók és fejlesztők át is pártolnak a tejjel-mézzel folyó kánaánba, ami a konzolpiac, akkor is lesznek olyan kisebb fejlesztőbrigádok, akik tartják a frontot. Ha csak azt nézem, hogy mennyi időt töltöttem olyan nevekkel, mint a Defcon, Civilization IV, Evil Geinus, Overlord, nem is beszélve a Team Fortress 2-ről és a CS-ről, egy kicsit elhamarkodottnak tartom a sírásást. Ráadásul ott van a World of Warcraft, a Sims és hasnonló nagy játékok, amelyek pacemakerként tartják a PC-ben az életet.

Ha valami fojtogatja a PCs játékipart, az a mérhetelen mennyiségű konzolról portolt salak, teletömve DRM-el és ahhoz hasonló idegbajos védelmekkel. Ha még ennél is invazívabb védelmeket találnak ki a kiadók, és senki az ég világon nem fogja venni a játékaikat, akkor csak magukra vethetnek. Ha tényleg ez a PC játékok jövője, akkor inkább dögöljön is meg PC úgy ahogy van. Elhiszem, hogy a fejlesztők és a kiadók nagyon égető és orbitális problémának tekintik a kalózkodást, de már unom, hogy ez az én problémám legyen. Most nem azt mondom, hogy ezentúl nem veszek semmit amiben DRM (szerű) védelem lesz, mert ennyi erővel szimplán kilökhetném a gépemet a hatodikról és áttérhetnék a keménydrogokra szórakozás gyanánt. (Végülis árban ugyanott lennék.) Viszont elég magas minőségbeli javulást fogok elvárni, mielőtt kicsengetem az ötszámjegyű vételárat valamiért, amivel csak akkor tudok játszani, ha a játék úgy dönt, hogy megengedi.

A kiadóknak a nyivákolás, kényszerítőzés és a játékaik szögesdróttal való körbetekerése helyett azon kéne elgondolkodni, hogy akik nem veszik a játékaikat azok miért nem. Ez a harc már lezajlott más piacokon is: eredeti konta hamisítvány. Ruhák, műszaki cikkek de még a kaják terén is. Végülis miért billent mindig a mérleg nyelve az eredeti darabok felé? Mert az eredeti, márkás cuccok lehet, hogy drágák, de jobb a minőségük, van rájuk garancia, van hozzájuk támogatás a gyártótól és nem utolsó sorban sokkal jobb érzés. A hamisított cuccok lehet, hogy külsőre megszólalásig hasonlítanak, de általában minőségtelen vackok amik semeddig sem tartanak, garancia meg mindenféle támogatás nélkül, az egyetlen érdemük, hogy olcsóbbak. Mégis manapság már mindenki inkább eredeti dolgokat vesz. Miért? Mert sokkal több előnnyel jár, mintha (igaz sokkal kevesebbért) hamisítványt vennénk. Nah a PC játékok terén ez pont fordítva van. Mégis ki venne eredeti kabátot vagy pólót, ha úgy működne a dolog, hogy hetente vissza kéne menni a boltba és bemutatni a blokkot, hogy az eladó megint egy hétre engedélyezze a viseletet? Megmondom: senki. Ráadásul úgy, hogy a kabát gyártásakor lemaradt róla néhány gomb meg cipzár és egy hatalmas lyuk van a hátán. Persze utólag vissza lehet menni a boltba, ahol megfoltozzák, de az már nem ugyanaz, ugye? Vagy az, amit az előző cikkemben is írtam, hogy ha veszel egy autót, az elég hülyén adja ki magát, hogy a sluszkulcshoz a kezedbe nyomnak egy kuplungtárcsát, hogy "bocs, ez kimaradt. Ja és hetente tessék visszahozni a járgányt érvényesítésre, különben nem indul." A DRM és a hasonló másolásvédelmi cuccok, amelyek elvileg a legális vevők érdekeit szolgálják, éppenhogy elriasztják őket a vásárlástól, mert sokkal több velük a gond, mint amennyit a játék maga megér, annyi pénzért meg főleg

Ebből kiindulva nem túl elszállt dolog azt gondolni, hogy ha a készítők végre a vevők igényeit tartanák szem előtt a sajátjuk helyett, akkor javulna a helyzet. Ha el tudnák azt érni, hogy az eredeti játékok többet nyújtsanak, mint a warezoltak, akkor már nyert ügyük lenne. A kiadóknak is és nekünk is. Ha végre az ember azt érezné, hogy tényleg a kifizetett pénzével egyenértékü (neadjisten, annál több) dolgot kap, akkor nem fog törődni a warezolt szemetekkel, amiből ki van rippelve a fél játék, mind a fizikális mind a szoftveres oldalon. Akkor el lehetne érni ugyanazt, mint a többi piacon, ahol ha valaki egy hamisított Nyke, Budwill vagy egyéb kínai szemetet vesz magára, az jobb körökben simán közröhely tárgya. Ugyanígy ha valaki mondjuk egy papírtokos noname DVD-vel állít be egy LANpartyra, akkor azt kiközösítenék, és nem elkérnék lemásolni, mint manapság.

Sajnos ez még elég messze van, ha egyeltalán bekövetkezik, de én azért még hiszek a csodákban.

Utolsó módosítás: 2008.05.14. 16:02

A Crytek virtuálisan tökönrúgja a PC játékosokat! Én visszarúgok!

Playbahnosh | 2008.05.01. 05:27 | kategória: Beszólok!

A Crytekes hirre és egyéb régóta gyűlő dologra regalnék egy kicsit, Playbahnosh style :)

Szóval a Crytek megelégelte a kalózokat, és nagy hiszti közepette elment sírni a konzolokhoz. Vége a nagy PC exkluzivitásnak, mert páran letöltik a játékukat. Azt persze elfelejtik a kiadók és a készítők is, hogy a kalózok effektíve INGYEN reklámot csinálnak a játékaiknak. Pár dologban igaza van a kiejthetetlen nickű 43n19m4-nek, még ha nem is teljesen értek egyet az elveivel. Nagyon sok játékos (a személyes ismerettségi körömben is jónéhányan) úgyanígy viszonyul a "vásárláshoz": "Először letöltöm, és ha megtetszik akkor megveszem a dobozos példányt, nem egyszer a gyűjtői kiadást aranyáron, mert igen, annyira jó a játék. Ha meg egy sztorimentes, unalmas, idegesítő bugtengert tálalnak a kedves fejlesztők, akkor nem is érdemlik meg azt a horribilis összeget amiért én hónapokig melózok/gyűjtögetek." Őszintén szólva teljesen megértem ezt a mentalitást. A "nagy" játékkészítők példát vehetnének néhány kisebb társukról, mint pl az Introversion-ös srácokról, akik néhány dolláros költségvetéssel akkora (valóban, réteg) játékokat adtak ki mint az Uplink: Hacker Elite, Darwinia, Multiwinia, Defcon, és ezekkrl nagyon kevés játék vette fel a versenyt játékélmény tekintetében, legalábbis nálam. Érdekes módon ők képesek voltak minimális költségvetéssel olyan játékokat csinálni amivel egyszerűen jól szórakozik az ember. Nincs tele buggal, nem kell hozzá a Paksi Atomerőmű 4-es blokkja, és nem kell értük egy kisebb autó árát kicsengetni látatlanba. Vagy például ott van a Galactic Civilizations 2, ahol a fejlesztők egyszerűen nem raktak másolásvédelmet a játékra, még egy egész kicsit sem, sőt még serial sem kell ahhoz, hogy elinduljon. Egyszerűen, ha meg szeretnéd kapni a frissítéseket, patcheket, a kijövő plussz cuccokat, akkor vásárolhatsz serialt valami nevetséges összegért, és violá. Ők DIREKT a kalózokra játszottak, mint mondtam, ingyenreklám. Aki akarta, megvehette a dobozos verziót, amihez járt egy csomó extra, de nem keserítették meg különféle idegölő másolásvédő cuccokkal a becsületes játékosok életét.

(Mielőtt szó éri a ház elejét, NEM értek egyet a szoftverhamisítással, a letöltésekkel meg a kalózkodással, de ez valahol benne is van a munkaköri leírásomban :) Valaki dolgozott azért, hogy az a rakás sz...izé...játék elkészüljön, így megérdemli a sörpénzét a fáradalmaiért, még ha nem is lett annyira top-of-the-line a cucc. Gyerekek, ha már egyszer letöltitek, és tényleg tetszik, akkor tessék megvenni szépen a boltban. Ennyivel tartoztok a készítőknek, és magatoknak, hogy még több jó játékot kapjatok tőlük;) )

Szóval, mielőtt a szentséges játékfejlesztők és kiadók tömegesen elkezdenének nyavajogni, hogy senki sem veszi a horribilisen drága (és mellesleg félkész) játékaikat, talán magukba kéne fordulni:

Végre elkezdeni kiadni olyan játékokat amit annak is lehet nevezni: amivel tényleg élvezet játszani, nem kell hozzá "0day" patch, ne legyen tele teljesen idióta bugokkal, amiket még egy 5 éves is észrevett volna tesztelésnél, a lehetőségekhez mérten optimalizálva legyen a grafika, hogy ne csak a megjelenés után két évvel kijövő hardware-en fusson akadásmentesen (igen rólad beszélek Gothic 3), legyen normális történet, játékmenet, szinkron és egyeltalán "játszható legyen a játék". Elég égő már kimondani is ezeket a dolgokat, amik valamikor régen még szentírásnak számítottak a játékiparban. Ha valaki mondjuk 8-10 esetleg 6 évvel ezelőtt egy olyan mérhetetlen szeméthalmot adott volna ki mint amilyenek a mostani AAA-nak csúfolt játékok lettek néhány év leforgása alatt, még a galaxisból is kiüldözték volna őket a játékosok, vagy csak egyszerűen lenézték volna a játékot, és senki sem vett volna egyet sem. Hozzáteszem, teljes joggal. Ennek ellenére mostanra elharapódzott néhány igen szánalmas és idegesítő trend a játékiparban, aminek mind mi, rendes játékosok isszuk meg a levét:

Felhasználói béta-teszt: A legszánalmasabb próbálkozás arra, hogy spóroljanak a tesztelési költségeken. Ahelyett, hogy egy kicsivel több pénzért hivatásos tesztereket és debuggereket alkalmaznának (MIELŐTT kiadják a játékot), inkább az előrendelő vásárlókank adják meg ezt az isteni kegyet, hogy tesztelhetik a félkész fostengert amit össztákoltak játék címén (gondolok itt a Hellgate: London bétájára pl). Jah, persze, "ezzel a kiváltságosok (értsd: azok a vadbarmok, akik előre megvették látatlanba) bepillantást nyerhetnek a játékba mindenki más előtt és segíthetnek a korai bugok kiszűrésében". Jah, szép menedzserszöveg. Kár, hogy ebből egy szó sem igaz. Teljesen nyilvánvaló, hogy a 12 éves Pistikét egy cseppet sem mozgatja a lehetőség, hogy bugokra vadászhat, hanem játszani akar. Ha pedig ez a bugok miatt nem megy, akkor hagyja az egészet a francba, vagy csak nyíg a fórumon, hogy "nemműködiik! Csináljatok valamit!". Ezt természetesen ahhoz vezet, hogy néhány orbitális bug kivételével ugyanúgy kerül ki a játék, mint ahogy az a "teszter" brigádhoz került. Aztán persze jönnek a...

"0 Day" patchek: Bugos játékot vettünk. Előfordul. Manapság egyre többször. Ha szerencsénk van, jönnek a kiadás napján sietve kilökött "emergency" patchek meg a bocsánatkérések a fejlesztőktől. De most tényleg, hogy van pofájuk úgy kiadni egy játékot, hogy a dobozos verzió egyeltalán el sem indul a 0day patch nélkül? Ez olyan, mintha az autókereskedésben a kulcsok mellé a kezedbe nyomnának egy kuplungtárcsát meg egy hengerfejet, hogy "bocs, ez kimaradt". Szánalom. Persze, tudom, a kiadók sürgetik a kiadást, meg nincs elég idő, kevés a pénz...blablabla. BAROMSÁG! Ha annyira nagyon ki akarnák szűrni a bugokat, találnának rá módot. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. De ami a legdurvább az egészben, hogy ez kezd teljesen elfogadott dolog lenni, és még azokat nézik le akik ezen felháborodnak. Én személy szerint kikérem magamnak, hogy az öt számjegyű árcímkével ellátott játékomat hazacipelve nem tudok vele azonnal játszani, hanem mindenféle fórumokat meg fejlesztői oldalakat kell bújjak napokig, letöltenem egy halom patchet meg drivert, csak azért, hogy a játék közölje velem, hogy a fél éves gépem egy elavult rozsdahalom és ő ezen nem hajlandó elindulni. (Szevasz Bioshock, igen rólad beszélek.) És itt következik a legidegesítőbb "trend" a...

Horribilis gépigény: Na igen, a "minimális gépigény" felirat a dobozon MINDIG hazudik. Ha az a felirat a te gépedet írja le, akkor ne is álmodj róla, hogy azzal te játszani fogsz. Az a címke egyszerűen annak a bemutatására szolgál, hogy "na ILYEN géppel te nem fogsz játszani lol". Általában ez az alsó határ amin a játék még nagy kínkeservesen elszenvedi magát a főmenüig, hogy aztán minden beállítást "Ultra Szánalmas"-ra állítva diavetítés sebességgel fusson. Elindul. Tényleg elindul, szal nem hazúdtak a készítők. De aki játszani is akar (minő luxus), az a Recommended-nél egy fokkal jobb gépet szerezzen be, és akkor talán már a zárt tereken egyedül barangolva nem fog ANNYIRA akadni a játék. (Üdv Crysis/Pro Street/és még sokan mások) Ehhez persze egy kisebb afrikai ország teljes államadósággával egyenértékű pénzösszeget kell otthagynunk a boltban, ami a magyar viszonylatokban is azzal egyenlő, hogy vagy eladod a fél vesédet meg a húgodat prostinak Kubába, vagy nem játszol semmivel. Ez persze annak is betudható, hogy egyes összesküvés-elméletek szerint a harvergyártók összepacsiznak a kiadókkal, és a next-gen játékok kizárólag a next-next-gen hardvereken hajlandóak egyeltalán elindulni. Ebben a buliban mindenki jól jár, kivéve mi, a játékosok. De ha valaki felháborodik ezen, akkor persze ő a hunyó megint. Persze a gépigény fő okozója a...

Túltuningolt grafika: Megszámolni sem tudom mennyi játék jött úgy ki az utóbbi időben, amihez egyszerűen TÚL JÓ volt a grafika. Tudom, szentégtörés ilyet mondani a mai világban, ahol a DX10-es effektek kavalkádja már "lejárt lemez", de régi motoros lévén mégis úgy gondolom, hogy egy űrszimulátorba, RPG-be vagy RTS-be totál felesleges az az überbrutál grafikai részletesség amit beletesznek. Ne értsetek félre, szeretem a szép játékokat meg a szép effekteket, de ami túl sok, az túl sok. Ez az egyik releváns példa a SimCity Societies-ban volt, ahol szemfenékig bezoomolhattál minden egyes kis lakódra és mégis éles maradt a textúra. Tök szép, meg nagy dolog meg ilyesmi, de TELJESEN FELESLEGES. Aki tényleg ezzel játszik, az úgyis madártávlatból fog játszani, mert úgy nehéz elhelyezni egy 200 méter magas épületet hogy közben 20 centire a földtől a vertex shadelt fűszálakat bámulod. De jó néhány ehhez hasonló játék van még, ahol a grafika túlhekkelése helyett inkább a játékmeneten vagy a történeten dolgoztak volna készítők. Pozitív példaként ott az Overlord, amiben lehet hogy egy kicsit kevesebb a grafika, de sokkal több az ötlet, a történet, a játékmenet, a kidolgozás, és nem fodítva, mint a legtöbb társánál. Csili-vili, überbrutál, valósághű grafika, teletömve olyan effektekkel amitől még a lejobb videókari is sírva könyörög az életéért, és a készítők szerint ez elviszi a hátán a játékot, még akkor is ha egy unalmas, ötlettelen, játszhatatlan szar az egész. A legnagyobb baj, hogy mostmár a játékosok szerint is, ugyanis a fiatalabb generációt (<--de utálom ezt kimondani :/) már ebben "nevelték" a játékfejlesztők és a kiadók. Először jött a "Legyen jó, ha még szép nem lehet", aztán "Ha már nem jó, legalább legyen szép", aztán következett a "Legyen szép, a többi le van szarva", és a mai napig ez megy. Persze ez alól is vannak kivételek, de sajos ez a tendencia elterjedni látszik. Úgy néz ki, a mai világban már csak ez maradt a fejlesztői mottó: "Mi szép, ötletes, játszható és szórakoztató játékokat csinálunk. Ön ebből kettőt választhat!". A fejlesztőkben pedig túlteng az...

Innovációs kényszer: Manapság minden játék fenhangon hírdeti, hogy mennyire új, innovatív és "sosem látott [játékelem]"-ekkel van tele. Egyszerűen túl sok az újítás, vagy újítani vágyás mostanában. Hová lettek a régi, bevált receptek? Mostanság minden játék különbözni akar a többitől, valami merőben más játékélményt, grafikai megoldásokat vagy egyebet nyújtani, aminek a vége sokszor az, hogy egy emészthetetlen katyvaszt kapunk. A világ kezd eljutni odáig, hogy a sok új dolog kezd unalmas lenni. A játékstílusok szinte gusztustalan mixelése (RTS/FPS/TPS/RPG/Szimulátor, nah?) az egyik. A másik a túl sok játékelem összezsúfolása egy játékba, hogy már azt sem tudod hova kapjál ha nem olvasod végig a kézikönyvet ami akkora, hogy simán agyonverhetsz vele egy kifejlett bölényt (Witcher, pölö). A másik véglet pedig a brutálisan lebutított játékok, amik láthatóan a csökkent értelmi képességűeknek készültek, mind játékmenet, mind történet és irányítás szempontjából (Rise Of Nations 3). Ilyenek a párperces "játékkal" megszakított átvezetővideó-parádék (Gears Of War, csá). Érdekes módon, nem is olyan régen még képesek voltak a készítők kiegyensúlyozott és műfajhű játékokat csinálni. Mostanság mindegyik hirtelen amnéziás lett. Talán az ingerszegény környezet teszi, amit nem más okoz, mint...

A színek hiánya: Ha már sok ember gigantikus plazmatévéken, HD minőségben élvezheti a játékát, orbitális felbontáson és 800 bites színmélységben (az usában persze), akkor miért nem használják ezt ki? Sőt, inkább visszafejlődés mutatkozik ezen a téren is. Egyre kevesebb a szín a játékokban, a változatos grafikai megoldások meg pláne. A Doom 3-tól kezdve szinte az összes FPS három színnel operál: fekete, barna és torkolattűz. Néhány esetben ezek árnyalatai. Ennyi. A [afroamerikaiak] harca a sötét alagútban ehhez képest konfettieső a melegfelvonuláson. Miért van az, hogy minden FPS/TPS-nek egy sötét, kihalt, romos helyen kell játszónia? Sokszor azon vettem észre magam, hogy csutkára tekertem a gammát a monitoron, mert nem láttam merre megyek (Jericho, Bioshock, hali). Persze, biztos meg van ennek is az értelme, félelemkeltés meg a hangulatbahozás. Hát a hangulatbahozás nálam sikerül, megjött a hangulatom a kilépéshez. Persze, lehet, hogy ez valakinek bejön, nekem nemigazán. Na, de ha egyszer tényleg tetszik egy játék, akkor a single player után többre vágyik az ember. Ilyenkor üt be a...

Multiplayer Mayhem: Egy-két kivétellel minden mai játék rendelkezik netes és/vagy LANos multiplayer játékmóddal. (Ez alól kivétel a Hellgate, de ebbe most nem megyek bele, mert még 10 oldal lenne ez az amúgy sem kicsi szösszenet:)) Ez mind szép és jó, csahogy nem mind fenékig tejfel ez sem. Ez az egy nem is igazán a készítők, mint a játékosok "hibája". Esküszöm manapság már inkább fel sem megyek netre játszani, mert képtelenség. Ez inkább a külföldi (igen, amcsi) szerverekre igaz, szerencsére a magyar szervereken még nem terjedt el teljesen a jelenség. Még. Arról van szó, hogy tele vannak hisztiző, nagypofájú tizenéves kölykökkel, akik nem tudnak veszíteni. A "16+"-os, elvileg felnőtt(ebb)eknek való játékok. Ha megölnek, akkor n00b vagyok, és 10 percig ugrálnak a hullámon győzelmi táncot lejtve, hogy ők mennyire profik és én mennyire szánalmas kezdő vagyok. Ha meg véletlenül én nyírok ki egyet, akkor hirtelen csíter szemét rohadék vagyok. Én nem szoktam felvenni az ilyesmit, de egy idő után nagyon irritáló tud lenni, főleg ha sok ilyen szerzet van az adott szerveren. A legjobb az, amikor egymást ölik az ilyenek. Hát azon már csak röhögni szoktam, ahogy inzultálják egymást a billentyűzet összes gombját használva, kivéve azokat amin betűk vannak. A rosszabb eset az, ha mikrofonjuk is van. Azt a fejhangú, éles visítozva-káromkodást, amit csak egy felbőszült tizenéves fiú tud kiadni magából, semmihez nem hasonlítható. Egy örökkévalóság levadászni az olyan szervereket ahol normális emberek is játszanak, és nem csak szociopata hormonkazánok. De ezzel a témával egy egész regényt meg lehetne tölteni, úgyhogy inkább vissza is térek a saját kisregényemhez :D Az egyik legnagyobb visszatartó erő a vásárláskor, az ár mellett persze, a...

Másolásvédelem: A leginkább sarkalatos pont minden kiadónál. Persze teljesen nyilvánvaló, hogy a másolásvédelemnél nem az a kérdés, hogy "feltörik-e?", hanem hogy "mikor?". Ez úgy látszik még nem jutott el a kiadók tudatáig, és folyamatos szélmalomharcot vívnak a crackerek népes táborával, aminek persze mi vagyunk a közvetett áldozatai. Ugyanis az egyre durvuló másolásvédelmek és aktivációs huzavonák csak a becsületes játékost kergetik az őrületbe, a tört verzióból kényelmesen ki vannak szedve ezek a "nehezítő körülmények". Általában ezek az új és totálisan törésbiztos védelmek már a megjelenés előtt áldozatul esnek a crackereknek, akiknek jobb dolguk sincs, mint hobbiból feltörni az "újabb kihívást". Nekik ez a sport. Nekünk meg kínszenvedés, ugyanis a másik oldalon meg hivatásosak dolgoznak azon, hogy ez ne történjen meg, és olyan eszement dolgokat találnak ki, mint ami a Bioshocknál is előfordult. Csak három gépre lehet feltenni a játékot, összesen, ráadásul online aktiváció van, persze a szokásos serial hegyek és hardware-es védelmeken túl, amivel jó ha megküzd a DVD olvasó, amiből összesen 1 lehet a gépedben persze (Starforce 3, fincsi mi?). Képten sok dolog mehet mellékvágányra itt, a netkapcsolat hiányától elkezdve a félrenyomott serialon át a válogatós DVD olvasóig. Ezekkel persze csak a becsületes játékost kínozzák, aki FIZETETT is a játékért, nem úgy mint az aki letöltötte, és két percel azután már boldogan játszik, mindenféle hercehurca nélkül. Érdekes, nem? Aki becsületes és fizet, az szívhat mint a torkos boci, aki meg ingyér letölti az meg vigadhat kedvére. Lehet, hogy én vagyok eltájolva de ennek nem fordítva kéne lennie? Ezen felül persze ott a törvényes "biztonsági másolat" kérdése, hogy ne már az eredeti DVD-t pörgessük rongyosra a meghajtóban (mert persze annak bent kell lenni játék közben, pedig semmi szükség rá), de ez már egy másik jogi vita.

Nos, a listát folytathatnám még a végtelenségig, de száz szónak is egy a vége: a fejlesztők részéről is hatalmas hiányosságok vannak a játékok szempontjából. Így milyen jogon VÁRJÁK EL tőlünk, játékosoktól, hogy gondolkodás nélkül kicsengessük a pénzt minden egyes új szerzeményükért, ami ráadásul agyon van hypolva meg reklámozva, hogy véletlenül se mondhassuk, hogy nem is tudtunk róla...

Az iménti kis véres szájjal fröcsögéssel nem azt akartam mondani, hogy nincsenek jó játékok, vagy nem adnak ki mostanában. Igenis vannak jó játékok, és jónéhány tetszik még az orbitális hibái ellenére is, de ha nem lennének azok a hibák amelyeket pl most elsoroltam, SOKKAL jobbak lennének azok a játékok, és tényleg nem kéne hozzájuk olyan sokat tenni, csak egy kis odafigyelés, egy kis gondolkodás a fejlesztők részéről, és volt gáz, nincs gáz.

Persze, tudom, ha nem tetszik egy játék, nem kell megvenni, játszak tovább a StarCraft-al meg az UT 1-el. De sajnos addig nem jön rá az ember, hogy tetszik-e vagy nem, amíg meg nem veszi és végig nem tolja, vagy legalább megpróbálja. Ha nem tetszik, otthagytál tizenezer pénzt a boltban a semmiért, amit mondjuk kajára vagy melegvízre lehetett volna költeni. Így megértem miért dönt sok ember amellett, hogy inkább letölti a játékait, mintsem látatlanba megvegye, aztán vagy jó vagy nem. Persze jobb lenne a helyzet, ha vissza lehetne vinni a boltba ha nem tetszik, de persze ezt sehol nem engedik. Pedig, mennyivel jobb lenne a helyzet, ha úgy járnának el, mint mondjuk a mikrosütőnél vagy a farmernél. Ha nem tetszik vissza lehet vinni. Egyedül a szoftvereknél nincs ilyen. Ha lenne, nem kéne letöltögetni semmit, csak becsattogsz a boltba, veszel egyet, és ha nem tetszik X napon belül visszaviszed, és visszakapod a pénzed vagy hozol másikat. Vagy a másik lehetőség, ami konzoloknál már régóta működik: a játékkölcsönzés. Kiveszed a játékot egy hétre valami nevetséges összegért. Egy hét alatt a legtöbb játékot végig lehet tolni, vagy legalábbis lesz annyi játéktapasztalatod, hogy eldöntsd, kell vagy nem kell. Ha kell örökbe a cucc, akkor mész veszel egyet, ha meg nem kell akkor csak annyit fizettél amennyit játszottál vele. Jah, elméletben ez mind szép és jó, de persze ott vannak az egyes felforgató egyének, akik semmiféle pénzt nem hajlandóak kiadni egy játékért, még akkor sem ha élnek-halnak érte. Ez talán a Vasfüggöny öröksége kishazánknak, vagy csak sima fukarság. Persze vannak olyanok is, akik nem tudják megfizetni a játékok horribilis összegét, legalábbis ezzel takaróznak. De akkor, kérdem én, honnan van a zsé a hardverre amivel játszanának az adott méregdrága újdonsággal, hm? Érdekes kérdés, nem? Aki nem AKARJA megvenni a játékokat amivel játszik, az ne takarózzon azzal, hogy "nincs rá pénzem" meg "túl drágába kerül" amikor a gépének az ára megegyezik a súlyával aranyban!

Szóval mindkét oldalnak van még mit tanulnia a témában. Ennyi voltam. Aki végigküzdötte magát a kis hajnali merengésemen és eljutott idáid, annak őszinte részvétem :D No meg gratulálok, hogy megint elvesztegettél pár órát az életeből, ahelyett hogy tanulnál vagy dolgoznál ;)

Utolsó módosítás: 2008.05.02. 12:35

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.