powerhouse blogja

Utálom a VB körüli sírás-rívást

powerhouse | 2010.06.15. 20:03 | kategória: utálom

Egy hónap alatt 64 mérkőzés, a világ legjobbjai többnyire ott vannak és pályára is lépnek, megannyi dráma, felemelő pillanat és hírhedt patkányság, földi paradicsomba oltott Nirvána, hát lehet ezen panaszkodni? Hogy a viharba ne! Csak nem érdemes…

Vuvuzela

Tény, hogy ez a hangszer nem egy akusztikus gitár, de még csak nem is egy trombita, de a tévén keresztül egyáltalán nem zavaró, ha nem kifejezetten erre figyelünk (és miért tennénk), akkor csak nagyon ritkán fog feltűnni, akkor sem huzamosabb ideig. Ezen siránkozni, és főleg erre fogni az esetleges rossz teljesítményt hülyeség, mindkét csapat ugyanannyira van kitéve neki. A koncentrációt se zavarhatja nagyon, a meccsek többnyire az első félidő után indulnak be igazán, vagy éppen végig egy színvonalon zajlanak, nem ezt se lehet egyértelműen a „darázskürt” számlájára írni.

Labda – Jabulani

Igen, a zsír új játékszer, amit az Adidas szupertitkos német laborjaiban fejlesztettek ki, és amit ugyanúgy szorgos kínai vagy pakisztáni kezecskék gyártanak, mint a legtöbb focilabdát a világon. Igen, valamivel könnyebb, de amint láthattuk, pont ugyanúgy száll, mint a többi típus, nem ez az első labda, ami meglehetősen félelmetesen tud kacsázni egy jól eltalált lövés után. Green és Sausi persze bevédte, de ezt akármilyen labdával sikerült volna. Az angol egyszerűen rosszul ért bele, az algír meg mellényúlt, de a felvételeken ragyogóan látszik, hogy erről nem a szerencsétlen golyó tehet.

Kevés a gól

Ja, hogy senki se akar kikapni? Szörnyű, egyszerűen érthetetlen. Első fordulóban nem a legjobb belerohanni a késbe, ez nyilvánvaló, és ezért inkább védekeznek a csapatok. A legtöbb mérkőzés kiegyenlített volt, nagyjából hasonló erejű csapatok játszottak, és bizony sokszor a döntetlen pont jó volt nekik, mások meg egyszerűen féltek támadni, ami annyiból érthető, hogy pszichológiai szempontból jobb egy X, mint a túlságosan bátor játék miatt egy vereség.

A másik, amivel még magyarázható a defenzív hozzáállás, az a csapatok összeszokottsága, pontosabb ennek hiánya. Jól védekezni sokkal egyszerűbb, mint jól támadni. Ennek egyszerű okai vannak, mert a védekezéshez elég feldobni a szokásos védősort, két szűrő középpályást, nekik megmondani, hogy szűkítsék a területet, vagy egyszerűen szabálytalankodjanak, a két szélsőnek megmondani, hogy lépjenek vissza védekezésnél. Ezzel szemben a támadáshoz éreznie kell a csapatnak egymást, ezen kívül ehhez bizony kell fantázia is, ami a szezon végi mentális fáradtság miatt egyelőre több csapatnál is akadozik.

Harmadik, és egyben utolsó pont a világbajnokság körüli hype. Vegyük a hollandokat. Ők maguk mondták, hogy aranyért jöttek, és nem a bányába mennek érte, hanem a pályán akarnak győzni. Jók voltak az előkészületi meccseken, sokat vártak és várnak tőlük. De rögtön itt vannak a dánok, akik megelőzték csoportjukban a svédeket és a portugálokat, óvatosnak kell lenni, de azért mutatni is kell valamit, egy szóval bennük lehetett para rendesen. Kezdődött a meccs: egy félidő tapogatózás, aztán egy szerencsés gól, és mit láttunk? Szépen lassan nőtt az önbizalom, a végére már sok helyzetük volt, meg is lett a második gól, majdnem a harmadik is. A következő meccsen már nyugodtabban lehet pályára lépni.

Másik példa: angolok. Gyorsan rúgtak egy gólt, már kezdtek nyugodtabban játszani, szórványos és végső soron gyenge ellentámadásokra futotta csak az amcsiktól, övék volt a meccs. Erre mi történik? Az állandó kapusposzt körüli őrlődés miatt Green nyilván nem volt teljesen magabiztos, rossz megoldást választott, és már döntetlen volt az állás. A második félidő nagy erőlködése a haza által áhított győzelem, reváns vágya miatt lett azzá, amivé. Hogy mindenképpen nyerni kell. Ha nem az amerikaiak ellen nyomták volna, hanem egy hasonló erősségű csapat ellen, könnyen lehet, hogy nyugodtabban tudnak készülni, és a meccsen is jobb döntéseket hoznak. A nagy várakozások agyonnyomták a meccset.

De ők miért akarnak nyerni, ha nincs esélyük?!

Ugyan jómagam gyűlölöm a görög válogatottat, amely bunkerfocival nyert 2004-ben, és legalább ennyire megvetem a 2002-ben sok-sok bíró segítséggel elődöntőig jutó Dél-Koreát, ugyanakkor voltak meglepetéscsapatok szép számmal, akik előre nem várt szép játékkal, lelkesedéssel sok nagyot is meglepve jutottak messzire a nagy tornákon. Arról nem is beszélve, hogy aki kvalifikálta magát, annak joga van a világbajnokságon küzdeni a minél jobb helyezésért, különben akár a májusi FIFA ranglista alapján oda is lehetne ítélni a világbajnoki címet Brazíliának. Szép volt, Kiwik!

Fel a fejjel!

Eddig a vébé tényleg nem volt fantörpikus, de ez még csak az első kör, szóval ennél csak jobb lehet, a Bajnokok Ligáját se a csoportkör miatt szeretjük. A következő két körben már sokaknak kiesést jelenthet egy vereség, sokkal több kockázatot vállalnak majd, ami vagy sikerrel jár, vagy ellenfelük lecsap hibáikra, és abból lesz gól.

Minél több idő töltenek a csapatok Dél-Afrikában, annál jobban hozzászoknak az itteni körülményekhez, jobban összecsiszolódnak, ennél csak jobb meccsek következnek majd. Ne adjuk fel rögtön az elején!

Utolsó módosítás: 2010.06.15. 20:05

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.