Sturmgewehr blogja

Magyar mentalitás

Sturmgewehr | 2009.04.27. 21:48 | kategória: Hazánk

Néhány éve hazafelé jövet egy autóalkatrészt találtunk a kerítésünk előtt, megérdeklődtük a szomszédot, mit tud róla, netán valami kisebb ütközés történt távollétünk alatt, vagy egyszerű szemetelésről van szó.
Kérdésünkre a válasz így hangzott: -„Nem tudom kié, de én rúgtam oda, mert előttem volt.”
Tehát nem a tied. Mi több hasznát vesszük.

Egy másik illető, aki szintén szomszéd (és régen a környéken lévő kocsmák látogatásával töltötte ki a szabad idejét, mai napokban minden délutánját kertészkedéssel tölti) arról panaszkodott naphosszakat, hogy mennyire nincs pénze és hogy milyen szar neki itt. Megesett rajta a szívünk és ajánlottunk neki egy kisebb melót, ami egy délutánt vesz igénybe. Villanyszerelésről volt szó, amiért 10k-t kapott volna kézbe.
A válasz: -Hát én ilyen nagy munkákat már nem vállalok!
Jó, nem vállalod. Mi felajánlottuk, hiba volt. Nekünk innentől nincsen lelkiismeret furdalásunk és nyugodtan alszunk.

Egy harmadik eset (csak nem szomszéd?): 7 év körüli biciklis hülyegyerekek teledobálták a 70 éves asszony árkát kövekkel. Először normálisan szóltak a kölyköknek, hogy ne csinálják, mert nekik plusz munka kiszedni. Mikor visszajöttek, már emelt hangon közölték velük, hogy ők ezt tényleg nem találják viccesnek. Harmadszorra is elkezdték (volna) provokálni az időseket, az egyik gyerek hirtelen nagyot nézett, mikor gereblyével hátba vágták, bár a fájdalom legkisebb jelét sem lehetett felfedezni rajta.
Természetesen 5 perc múlva megjelentek a házuk előtt apukával együtt, aki nekikezdett kioktatni az élettapasztalatával a 70 éves nőt. Nyilván a gyerekek idő közben jelentéktelennek találták a sztori elejét és csak a fizikai bántalmazás maradt meg bennük, mint lelki sérelem.
Tehát édesapjuk támadott: -„…röff-röff, ombudsman! röff-röff, rendőrség! röff-röff intézkedés…”
Ennyi idős koromban, ha egy felnőtt ember szidalmazott, el se mertem mondani otthon.
Úgy látszik, nem azt kell belenevelni a gyerekbe, hogy viselkedjen rendesen, hanem hogy ha bármi baj történik, szóljatok nyugodtan és elintézzük.

3 rövid történet. Mindháromhoz csupán a házból kellett kitennem a lábamat, lehetne még sorolni, de ezekkel most leállunk és jön a lényeg:

Múlt héten hazafelé battyogva egy macskát láttam az út szélén, ami látszólag döglött volt, egyértelműen elütöttnek látszott. Másnap reggel a buszmegállóba sietve ismét találkoztam szerencsétlen állattal, ami már a járdán feküdt egy ház előtt. Közelebb érve látható volt, hogy a macskát tényleg elütötték, de a gerincén mentek át és onnantól lefele le volt bénulva, a fejét és két mellső lábát mozgatta reményt várva. Az út szélétől leküzdötte magát a járdáig. Én magam közömbös vagyok a macskák iránt, de megsajnáltam a vergődő kedvencet. Az lett volna a leghumánusabb, ha ott helyben agyonütöm, de 1. nem tudtam kié a macska, 2. ha hozzá nyúlok csak ártok a helyzetén, 3. lehetőség az lett volna, ha fejbe verem egy kővel, de ha ne adj Isten meglátja egy macskabarát néni-bácsi, hogy egy cica fejét döngölöm a betonba, onnantól kezdve én leszek a környék kőszívű állatgyilkos fasisztája. Gondoltam, hogy a gazdi a közelben lesz és hamarosan felfedezi az állatot.
Aznap délután (mint minden nap) megint csak elhaladtam az emlegetett járdán, amikor is a macska már nem feküdt ott, ilyenkor azt gondoljuk, hogy más (talán a gazdája?) is megsajnálta az állatot és tett valamit az érdekében. *ide visszatérünk
Tegnap azonban furcsának találtam, hogy immáron a macska teteme van szétterülve ugyanazon a helyen, mikor azelőtt már nyoma sem volt.
-???
Na találjátok ki, hogy hol volt ma a hulla! Az emlegetett ház (ami előtt a macska vergődött) melletti telek előtt az árokban. *szóval mikor előtte (is) hűlt helye volt, akkor is itt kellett volna keresni

Magyarul egyik fél sem tartozik felelősséggel a döglött macska iránt, a legegyszerűbb, ha egymás elé baszkodjuk minden nap. Ha nem tudjuk egymást szarral dobálni, jó a döglött macska is.

Az említett 3 példa és ez alapján kérdem én, hogy miért ekkora a pofánk, mi a rákért sírunk és akarunk többet ebben az országban, ha egy átlag embernek ilyen a felfogása és a hozzáállása a dolgokhoz? Karba tett kézzel és egymás szardobálásával szerintetek hozzájárulunk a javuláshoz? Nem, de elvárjuk, hogy megkapjuk, ami jár. Mindez tipikusan azt tükrözi, hogy mindenki azt akarja, hogy a lehető legkevesebb munkával érje el magának a kényelmet (megfogni a döglött macskát és a szomszéd elé dobni), ahelyett, hogy kicsit undorodva bár, de szó nélkül elvégezzük a tennivalónkat (zsákba tenni a döglött macskát és eltüntetni).
Most kéne becsöngetni és egy vödör szarral nyakon önteni mindkét igényes embert, majd megkérdezni, tudják e miért kapták.

Utolsó módosítás: 2009.04.27. 21:54

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.