Varázsszövő blogja

A Harmadik Háború - 3. rész (Első szakasz)

Varázsszövő | 2010.07.14. 09:54 | kategória: Játék, könyv

Jó szórakozást!

3. rész – A járvány nyomában

Brill, A Szövetség által megszállt terület

Halas Hamaroth leeresztette kalapácsát. Hajnal óta dolgozott megállás nélkül, de nem érzett fáradtságot. Amióta eltanulta apjától a kovácsolás művészetét, azóta napjai olvasztással és fémmegmunkálással teltek. A csendet morgó hang törte meg, gyomra ételért kiáltott. Gyorsan befejezte a lószerszámok fényesítését, letörölte az izzadtságot homlokáról és elpakolta szerszámait. Piszkos kötényét felakasztotta egy fogasra, kilépett a friss levegőre, közben magára öltötte vékony köpenyét. Egy rozsdás kulccsal bezárta az ajtót, lopva körbenézett, majd kiemelt egy követ a falból és a feltáruló lyukba tette az apró vasdarabot. Kezével végigsimította zsíros, korán őszülő haját, majd elindult a földúton a háza felé, ami pár háztömbnyire helyezkedett el. A városnak sosem volt rá pénze, hogy rendbe tegye az utakat.
Bajsza alatt morogva átkozódott, amikor meglátta az utcán járőröző gyalogosokat, akik a Szövetség jelvényét viselték vállvértjükön. Gyűlölte őket. Mindig mindenbe beleütötték az orrukat, akár rájuk tartozott, akár nem. A Szövetséget is utálta. Apja Alterac seregében szolgált az utolsó háborúban, vállvetve harcoltak a többi nemzettel, de a seregek fellázadtak és a főváros ellen vonultak. Édesapja túlélte az árulást és a fővárosi csatát, de a Szövetség kegyetlenül megtorolta Alteracon a lázadást. Mostanra a leggyengébb nemzet lett, kizsákmányolása még mindig tart. A családfő is megváltozott visszatérte után, az alkohol rabja lett.
A két őr vetett rá egy hanyag pillantást, majd folytatták útjukat a faluban. Halas változtatni akart a helyzeten, ezért csatlakozott egy titkos földalatti mozgalomhoz, amely bosszút forralt. Csak két ülésen vett részt eddig, de a mai nap különleges volt. A Vezető külön kérte, hogy minden elégedetlenkedő jelenjen meg a tanácskozáson. Ő bátran vállalta azt, amihez apjának nem volt elég ereje.
- A Fény nyugosztalja – motyogta séta közben.
Beért a főtérre és azonnal meglátta a Lordaeronból érkezett gabonaszállítmányt. Izgatottan sietett tovább, hogy minél hamarabb elmondhassa a jó hírt feleségének. Amikor hazaért melegen megölelte hitvesét, szokásához híven gyengéden megcsipkedte hamvas arcát, majd elmondta a híreket.
- Nem értem, miért ilyen ritkán küldenek gabonát. Itt szinte csak szegények élnek, mit egyenek? Szerintem a baromfiaiak több takarmányt kapnak, mint mi! – mondta hevesen. Tudta, hogy ők nem panaszkodhatnak, mindig el tudta tartani feleségét és két lányát.
Bármennyire is szeretett beszélgetni a nejével, most nem volt rá ideje. Gyorsan bekanalazta a zabkását, megette a sertésszeleteket, majd a rengeteg munkára hivatkozva sietve elhagyta otthonát. Amikor a főtérhez ért eszébe jutott, hogy még az élelmiszert is haza kell majd vinnie. Ránézett a tér mentén magasodó torony órájára, és megdobbant a szíve. Eljött a gyűlés ideje, a munkája most várhat.
Letért a szokásos útról egy nyirkos, bogarakkal és patkányokkal teli sikátorba, végül megállt egy régi borospince ajtaja előtt, ahová egy nemes dugta régebben a minőségi italait. Szétnézett, lassan lenyomta a kilincset, majd lassan kinyitotta az ajtót, ügyelve rá, hogy ne nyikorogjon. A Vezető körültekintő volt, úgy tűnik a városlakóknak küldött üzeneteket nem fülelték le az őrök. Sok embert vártak a mai találkozóra. Lement a lépcsőn, ekkor pár csuklyás figura állta el az útját, arcuk árnyékba burkolózott.
- Mutasd a jelet és lépj be! – suttogta az egyik monoton hangon.
Halas felfelé fordította karját, felhúzta köpenye ujját és megmutatta a Szekta tetoválását. Egy csontos kéz ragadta meg a kezét, majd a csuklyás végighúzta éles körmét a bélyegen. Ránézett a többiekre, bólintott, majd két oldalra húzódva tovább engedték a kovácsot. A folyosó sötét volt, csak a falon lógó fáklyák adtak némi fényt. Beért egy nagy terembe, ahol régen a bort tárolták, és ott találta a többieket. A szomszédjai és apja öreg barátai is megjelentek, de nem voltak annyian, mint várta. Rájuk mosolygott, majd leült egy padra, miközben a bíbor-fekete csuklyát viselő Vezető elővett egy poros könyvet, és ráhelyezte az oltárra.
- Alterac emberei – szólalt meg, a beszélgetések azonnal elhaltak. – Sokat szenvedtetek, megbecstelenítették hazátokat!
Az emberek közül sokan bólintottak és ökölbe szorították kezüket. A Vezető folytatta a beszédet:
- El kellett hagynotok otthonaitokat, éheztetek, megfosztottak titeket a becsületetektől és a büszkeségetektől, az őrületbe és a halálba kergették családtagjaitokat. De nem csak nektek van ilyen sorsotok.
Ez a megjegyzés felkeltette Halas érdeklődését és rögtön megfeledkezett a teremben terjengő bűzről.
- A lordaeroni parasztság is sokat szenvedett, igaz nem annyit, mint ti. Régen bajtársak voltatok, sokan a király és a nemesség mellett harcoltak, de a korrupció beleette magát szívükbe és félredobtak titeket. Nem jobbak az orkoknál és a démonoknál! Gyávák! Trónbitorlók! – egyre hangosabban beszélt, közben a tömeg is zúgolódni kezdett. Gyorsan leengedte kezét és lenyugtatta az embereket, mielőtt valaki felfedezné őket.
- Testvérem bejárták a birodalmon belüli és a határokon túli földeket, hamarosan eljön az idő, amikor visszavághatunk. Aki az utunkba áll, azt félresöpri a Lidérckirály hatalma, aki az összes föld jogos tulajdonosa. Hallgassatok tanaira, és megismeritek legnagyobb erőt, az élet hatalmát. Ha csatlakoztok hozzá, akkor örök életetekre elfeledhetitek a szenvedést és a fájdalmat. Lépjetek be közénk, és semmisítsük meg együtt közös ellenségeinket – szólt, majd felolvasott pár fejezetet a Kárhozottak Könyvéből. A könyv szerint a nemesek a Szent Fényt használva rontják meg az embereket, és teszik őket rabszolgáikká.
Halas elbizonytalanodott. Csatlakozni akart a Szektához, mert gyűlölte Lordaeront, de a Szent Fényben is hitt. Tudta, hogy a Vezető szavai hamisak, saját szemével látta, mire képesek a papok a Fény segítségével. Lassan felállt, körbenézett és látta, hogy csak az ő az egyetlen, akit nem igéztek meg a szónok szavai. Gyorsan végigment a folyosón, kilépett az utcára, majd a műhelye felé vette az irányt. Tisztában volt vele, hogy a vezető igazat szólt a korrupcióról, de a Fény követőinek szidalmazása mélységes megrökönyödést váltott ki belőle. Elborzadva gondolt bele, hogy senki mást nem zavartak a Vezető hazug szavai és gonosz tervei. Még a nevét se tudjuk, gondolta, miközben belépett a kovácsműhelybe.
Sosem fogja elutasítani a Fényt. Túl jól ismerte már ahhoz, hogy elhiggye a hazugságokat. Folytatta a munkát és felvett még pár megrendelést. Napnyugtakor indult haza, kimerült volt. Látta, hogy a gabona nagy részét elvitték a lakosok, és boldogság öntötte el a lelkét. Magához vette a saját részüket és folytatta az útját, vidám gondolatai kiűzték a délutáni találkozó emlékeit fejéből.
Amikor belépett a bérházba, ahol éltek rögtön tudta, hogy nagy baj van. Sötét volt, undorító szag terjengett a lakásban. A felesége után kiáltott, majd meglátta szerettei mozdulatlan testét a padlón. Egyre növekvő pánikkal odarohant nejéhez, gyengéden megrázta a testét, mire ő kinyitotta a szemét. Mondani próbált valamit, de csak vér bugyogott ki a száján. Erőt vett magán, újra próbálkozott és néhány szó elhagyta az ajkát:
- A gabona... mérgezett volt – suttogta.
Még egy percig nézték egymást, majd szemei lassan lecsukódtak. Halas megfogta a kézfejét és könnyek patakzottak arcán. Felüvöltött a fájdalomtól, majd lefeküdt halott felesége mellé, majd észrevette a zöldes színű kenyeret nem mesze tőlük a földön.
- Miért? Miért kellett ilyen korán meghalniuk? – suttogta, miközben a kenyeret nézte. A családját a Lordaeronból érkezett gabona mérgezte meg. Vajon hányan haltak még meg?
Felállt, megcsókolta halott gyermekeit és hitvesét, majd kiment a házból. Az udvaron térdre rogyott, a fájdalom átjárta testét. Sikolyok hallatszódtak, látta, hogy árnyak mozognak a házak között. Eltökélte, hogy leszámol azokkal, akik elpusztították az otthonát, még ha az életébe is fog kerülni. Elindult a sötét utcán, a következő sarkon egy menetoszlopba botlott. Az emberek egytől egyig a Szekta bíbor köpenyét viselték, az élen a Vezető haladt, karjait keresztbe téve mellkasa előtt. Amikor elhaladt Halas mellett megszólalt, de nem nézett rá:
- Csatlakozz a Kárhozottak Szektájához és megbosszuljuk szeretted halálát!
Halas beállt a menetbe, valakitől azonnal kapott egy köpenyt. Elindultak, elhaladtak a gabonaraktár épülete mellett. A Vezető egy pillanatra megállt, majd elmosolyodott, amikor meglátta a döglött patkányokat a gabonás hordók mellett. Intett, majd a tömeg tovább indult és beleveszett a sötétségbe.

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.