Az Insane után nem sokkal egy újabb magyar fejlesztésű terepjárós program jelent meg a játékpiacon, mely azonban alapjaiban egy teljesen más jellegű játék, mint az Invictus alkotása. A Clever's fejlesztőcsapat programjáról pár évvel ezelőtt lehetett először hallani, akkor még Pathfinder címmel. Néhány gyönyörű screenshot keringett a weben fejlesztés alatt álló terepjáró-szimulátorukról, melyhez akkor még nagyban kiadót kerestek. A többévi fejlesztés az ezredfordulóra hozta meg gyümölcsét, amikor 2000 decemberében a Virgin (hazánkban pedig január elején az Automex) gondozásában megjelent a játék, mely több névváltoztatás után végül a Screamer 4x4 címet kapta, utalva az angol kiadó korábbi sikeres autóverseny-sorozatára is.
A Screamer 4x4 egy igen komoly terepjáró-szimulátor lett, valósághű fizikával, valódi autókról aprólékosan modellezett járművekkel, változó nehézségű, alaposan kidolgozott terepeken felrajzolt pályákkal. Az Insane-nel ellentétben itt nem annyira a sebességen van a fő hangsúly, inkább a "lassan járj, tovább érsz" elve érvényesül, a gyorsaság a pályák sikeres teljesítését veszélyezteti.
A játékban hat gyártó tíz járműve közül választhatunk. Kezdetben ezek közül mindössze kettő áll rendelkezésünkre, egy Jeep CJ7 és egy Land Rover Defender, és ahogy haladunk előre a játékban, azaz ahogy nyerjük egymás után a bajnokságokat, úgy kapjuk meg a többit, név szerint: Jeep Cherokee, Jeep Wrangler, Toyota Landcruiser, Toyota Hi-Lux Pickup, Mitsubishi Shogun, Mercedes G, Mercedes Unimog. Ezek mellé bekerült még egy hazai gyártmányú jármű is, egy nyolcsebességes manuális váltóval felszerelt Rába H-18 katonai teherautó. Az autókat igen részletesen kidolgozták, minden alkatrész ott van a helyén, a felfüggesztéstől és a tengelyektől kezdve a ködlámpán és a visszapillantón keresztül az esőben működő ablaktörlőkig. Mindegyik terepjáróhoz többféle textúra közül választhatunk, de a külsőnél természetesen fontosabb a belső felépítés, és erre is megfelelően nagy hangsúlyt fektettek a készítők. Az autókban megtalálható a terepváltó (felező), az első és hátsó differenciálzár, ráadásul még motorokból és gumikból is többféle áll a rendelkezésünkre, miután a versenyeken megszereztük azokat.
A hat különböző terep egy-egy létező helyszín mintájára készült, de egy korlátos részre összevonva azoknak jellegzetesebb részeit. A térképek szélénél kicsit furcsa megoldást választottak, ugyanis egy üvegfalba ütközünk járművünkkel, ha odaérünk. Talán jobb lett volna egy megmászhatatlan sziklafal a szélekre, de a bajnokságok során úgyse nagyon találkozunk a pálya szélével, a kijelölt versenypályák elkerülik azokat. A pályák kidolgozottsága amúgy az autókéhoz hasonlóan elég alapos, fákkal, bokrokkal, sziklákkal, néhol pedig egy-egy házikót (előtte turistatérképpel) vagy egy landolt helikoptert is láthatunk. Talán a közönség néz ki kissé igénytelenül, lapos mivoltukkal emlékeztetve a sportprogramok nézőire.
A Screamer 4x4 legfontosabb egyszemélyes játékmódja a bajnokság. A kilenc versenysorozat mindegyikében 7 pályát kell teljesítenünk egymás után ahhoz, hogy a következő bajnokságon elindulhassunk. A pályák mindegyike egy bójákkal kijelölt hosszabb-rövidebb út, keresztül-kasul a terepen. Általában vegyesen van vízszintes terület és hegyes rész, de száguldozni a síkságon se feltétlenül éri meg, mert egy gyors irányváltoztatás vagy késői fékezés kellemetlen következményekkel járhat. Minden bajnokság egy hosszabb távú versennyel zárul, melyen már nem 5-10 méterenként vannak a kapuk. Érthető módon a verseny ebben a játékban nem úgy működik, mint például a Need for Speed esetén, azaz nincs egyszerre a pályán az összes versenyző, hiszen rettentően zavarnák egymást. Ellenfeleink teljesítményéről csak a végeredményt tudjuk meg, hozzájuk hasonlítják aztán a mienket a végeredmény meghatározásához. Az idő mellett büntetőpontok is számítanak az eredménybe, ha például meglökünk egy kaput, már az is büntetéssel jár. Ezért se jó sietni autónkkal. Ha egy pályán jó eredményt érünk el, új alkatrészekhez juthatunk, a bajnokságok megnyerésével pedig megkaphatjuk a többi autót is. Az alkatrészek között szerepelnek a jobb motorok, az első és hátsó automata és manuális differenciálzárak, valamint a különböző terepgumik.
A többi egyszemélyes játékmód igazából gyakorlásnak tekinthető a bajnokságra. A nevében is Gyakorlásnak jelzett mód bevezet a terepjárók és a program rejtelmeibe, jótanácsokkal kísérve végig egy pályán. A Trophy-ban a bajnokság egyes terepszakaszain versenyezhetünk, míg az Útkeresés a bajnokságokat lezáró, hosszabb versenyeknek felel meg.
Terepversenyről van szó, így a rally-játékokhoz hasonlóan itt is kapunk magunk mellé egy navigátort, aki azonban sajnos nem annyira hasznos, mint elvárható lenne. A tereptől függően hallhatjuk tőle, hogy "nehéz szakasz jön" vagy "vigyázz, sziklás rész következik", de ezek olyan információk, melyeket általában mi is észreveszünk. Sokkal több hasznát láttam volna, ha olyanokat is hallhatok, hogy "a következő kapu után rögtön fordulj jobbra", de ilyennel sajnos nem találkoztam. Az meg külön furcsa volt, hogy a hegytetőre érve, 5-10 km/óra körüli sebességnél miért kaptam azt a megjegyzést, hogy "kicsit lassíts". Azért szerencsére a képernyőn kapunk elég tájékoztatást az útirányról, hiszen a sarokban lévő iránytűn mind a következő, mind az utána lévő kapu irányát jelzi két-két vonás, és ez alapján már lehet előre is tervezni a kanyarokat.
Sajnos a multiplayer játék nem sikerült igazán jóra, látszik, hogy a fejlesztők inkább az egyszemélyes játékra fektették a hangsúlyt. Az öt játékmód egyike se lett olyan pergő, mint az Insane-ben. Az Enyém a vár módban egy fennsíkról kell lelökdösnünk a többieket, ami a kisméretű pályák és gyorsulás szempontjából nem mindig a legjobb terepjárók miatt bizony nem a legegyszerűbb feladat. Ha például sikerül jó lendületet venni, hogy a terep szélén álló ellenfelünket lelökjük, az általában arrébbáll, mire odaérünk, így mi zuhanunk le a mélybe. A Tereprally egy kisebb körpályán játszódó verseny, azonban ezeken a pályákon nincsenek igazán terepakadályok (csak a szélét jelző, félig földbeásott autógumin akad fel néha járművünk :). A Zúzda lényege az ellenfelek autójának széttörése. A Pontvadászat során a pályákon szétszórt bójákat kell megszerezni, aki először ér oda, azé a pont. A legtöbb ötlet talán a Catchup játékmódban van, ahol a cél az, hogy minél több villogó bóját váltsunk át a mi színünkre azáltal, hogy keresztülmegyünk rajtuk. A többszemélyes játék indításához nem feltétlenül van szükség hálózatra, mivel ellenfeleinket választhatjuk a számítógép által irányítottaknak is, így akár gyakorolhatunk is egy éles összecsapás előtt. Az autók viselkedésének élethűsége a multiplayer játéknál sajnos kicsit ront a játékélményen, a sebesség ugyanis fontos lenne, viszont mégse száguldozhatunk tetszés szerint, mert azt igen könnyen egy borulás követheti. Igaz, hogy az Insane-ben is könnyen borult az autó, de ennyire talán nem...
A hazánkban kapható változat teljesen magyar nyelven került a boltokba. Az installálástól kezdve a menükön keresztül a navigátor szövegéig minden anyanyelvünkön szól hozzánk, ami elég nagy pozitívum. (Na jó, egyszer találkoztam egy angol figyelmeztető szöveggel is.) A navigátorok segítő vagy lelkesítő szövegei azonban néha kissé idegesítőek lettek, ugyanis kicsit furcsán hangsúlyozzák a mondatokat (engem leginkább a "Kon-cent-rálj!" zavart). Sajnos úgy tűnik, a készítők nem kezelték elég nagy prioritással a saját nyelvi verziót, emiatt pár hiba benne maradt a programban, például a "Visssza" gomb, vagy a pár helyen az angolnak megfelelő szórend (valami ilyesmi: "Te nyertél egy hátsó differenciálzár"). Szerencsére a játékélményen mindez nem ront, így eltekinthetünk ezektől a hibáktól.
A grafika egyszerűen fantasztikus, az autók és terepek kapcsán már említett aprólékos kidolgozottság nagyon látványossá teszi az egész játékot mind a játékos, mind a külső szemlélő számára. A többféle kameraállás is jó, van belső nézet, lökhárítóra szerelt kamera, kétféle hátsó nézet, és a terep egy tetszőleges pontján akár ott is hagyhatjuk a kamerát (Tök látványos ilyenkor a kamera felé száguldó autó, de ha terepjárónkkal eltűnünk a kamera túloldalán, akkor már vakon nehezebb a dolgunk). A dísztárcsa mellé szerelt kamera mondjuk használhatatlan játék közben, de látvány szempontjából az se semmi. A hangok is remekek, érezni a motor erőlködését egy-egy nagyobb emelkedőn, és hallani a váltó kattogását is. Az irányítás billentyűzettel is elég jó. Kisebb-nagyobb hibák azért persze benne maradtak a programban, a Logitech WingMan Extreme gamepadet például nem sikerült használni hozzá, és egyes képernyőmódokban is találkoztunk hibákkal (Glide esetén például néha szellemképes lett a kép), de a fejlesztők már gőzerővel dolgoznak a patchen, így hamarosan ezeknek búcsút mondhatunk.
Magyar fejlesztésű játékok esetén kissé talán elfogultabbak szoktunk lenni cikkírás során, de azt hiszem, a többi magyar programhoz hasonlóan a Screamer 4x4 esetében is jogos a sok dicséret. Egy tényleg csodaszép, élethű szimulátort kaptunk a Clever's csapattól. Ezek után igen kíváncsian várjuk a folytatást, talán épp a Screamer 4x4 folytatását.