Gorky 17

A Gorky 17 kiváló példa arra, hogy a befutott nyugati szoftvercégeknek okkal kell majd félnie a most még gyengécske kelet-európai konkurenciától. A csehek (Hidden & Dangerous), és a magyarok (Imperium Galactica 1-2) mellett most egy lengyel csapat is megmutatta, hogy képes olyan programot készíteni, ami minden szempontból felveszi a versenyt az agyonreklámozott és általában nagyobb költségekkel készített nyugati játékokkal.

A történet szerint Gorky 17 egy orosz város volt, ahol a kémek kiképzése mellett szigorúan titkos katonai kísérleteket is folytattak, többek között a teleportáción is dolgoztak. A kísérleti alanyok azonban mutálódni kezdtek, elszabadultak a városban és akkora veszélyt jelentettek, hogy az orosz vezetés utasítására porig bombázták a várost. Most, kevesebb, mint egy évvel később az egyik lengyel városban hasonló mutánsok jelentek meg, egy informátor jelentései szerint az oroszok itt folytatták a félbehagyott kutatásokat. A NATO egy kisebb egységet küldött a helyszínre, mikor azoknak nyomuk veszett egy második csapatot is elindított. Mi ezt a második csapatot irányítjuk. Feladatunk az első csapat megtalálása és a városban található laboratórium felderítése. A történet és a pályák felépítése lineáris, nem nagyon lehet eltérni az előre kijelölt útvonaltól. Kihagyhatunk ugyan néhány kevésbé fontos helyszínt, de nem ajánlott, ugyanis minden felszerelésre, fegyverre és lőszerre szükségünk lesz, amit csak találunk. A második csapat eredetileg három katonából áll, de a játék közben hosszabb-rövidebb időre csatlakoznak hozzánk más személyek is. A kezelőfelület maximum öt karakter irányítását teszi lehetővé, tehát ennél több garantáltan nem lesz. A történet viszonylag egyszerű, de eredeti és a játék végéig azért tartogat pár meglepetést is. Az újabb információkat a csapattagok egymás közötti ill. más karakterekkel folytatott párbeszédeiből tudhatjuk meg. A történet szempontjából lényeges eseményekre nincs hatásunk, nem szólhatunk bele a csapat összetételébe, és a párbeszédeket is csak hallgathatjuk, nem tudjuk befolyásolni.

A játékmenet két részből áll, a felderítő és a harci módból. Felderítő módban valós időben barangolhatunk a városban, tárgyakat vehetünk fel, gyógyíthatjuk és felszerelhetjük az embereinket. Elég csak egy embert irányítani, a többi követni fogja. Mivel a harci mód indulásakor a gép helyezi el az embereinket, nincs jelentősége annak, hogy melyik karaktert irányítjuk. A játéktér kissé zsúfolt, rengeteg különböző roncs, jármű és egyéb vacak hever mindenhol. Ezeknek csak nagyon kis hányadát tudjuk használni is valamire, a többi csak úgy van. Ebben a módban nem látszanak az ellenfelek, nem lehet kikerülni őket, bármikor összefuthatunk egy csapat mutánssal, vagy más ellenféllel. Ahol még nem jártunk, ott néhány lépés után garantáltan az ellenség egy csapatába botlunk, ez egy idő után elég idegesítő tud lenni, de végül is erről szól a játék. Az ellenséges csapatok elhelyezkedése nem véletlenszerű, mindig ugyanott és ugyanolyan összetételű banda vár ránk. Szerencsére ahol egyszer már átverekedtük magunkat, ott biztonságban vagyunk, nyugodtan bolyonghatunk. A számunkra fontos, használható tárgyakat ill. ajtókat külön is jelzik, villogni kezdenek, mikor egy emberünk a közelébe ér. Ilyenkor a jobb egérgombbal ráklikkelve eldönthetjük, hogy mit kezdjünk vele. Nem nagyon kell gondolkodnunk azon, hogy melyik tárgyat mire használunk, a gép automatikusan felajánlja a helyes megoldást (pl. az elektromos kerítésnél a kesztyűt). Mikor valamelyik ajtóra klikkelve nem jelenik meg legalább két lehetőség (pl. kinyit - mégse), akkor még nem rendelkezünk a megfelelő eszközzel a kinyitásához. A hotel ajtajának kinyitásához például nálunk kell lennie a rakétavetőnek, aminek megszerzéséhez nagyon meg kell dolgoznunk. A felszerelések és egyéb tárgyak 90%-át ládákból szedhetjük fel, a többit is valahol találjuk. Mivel az embereink akármennyi kacatot elcipelnek, mindig vegyünk fel mindent, valamire csak jó lesz. A megölt ellenfeleket nem lehet kirabolni, pedig néha hasznos fegyvereket és lőszert szerezhetnénk így.

A harci mód körökre osztott és mindig az utolsó ellenség, vagy az első saját ember haláláig tart. Az összecsapásokat mindegyik emberünknek túl kell élnie, különben kezdhetjük újra. A többi körökre osztott stratégiai játékoktól eltérően itt nincsenek akciópontok, amiket felhasználhatunk a lépésekhez, támadáshoz és más tevékenységekhez. Minden körben ugyanannyit léphetünk, a többi cselekvést (támadás, gyógyítás, láda kinyitása, hordó eltolása, tárgy átadása) ettől függetlenül, de körönként csak egyszer végezhetjük. A lépés és cselekvés sorrendje kötetlen, akár felváltva is csinálhatjuk (lépés, lövés, lépés). Nincsenek különböző testhelyzetek, a karakterek mindig állnak, csak akkor térdelnek le, ha az adott körben a cselekvés helyett aktiváltuk a védekezés módot. A fegyverváltás, a hátizsákban matatás és a forgás teljesen "ingyenes", nyugodtan válogathatunk és foroghatunk kedvünkre. Mindegyik fegyvernek csak egy tüzelési módja van, a tüzelési irányuk és hatótávolságuk is korlátozott. Ezzel a harc a szokásosnál komolyabb tervezést igényel, hiszen az ellenfeleket csak adott irányból és távolságról támadhatjuk meg. Még érdekesebbé teszi a helyzetet, hogy figyelembe kell venni a különböző tereptárgyakat. A Gorky 17-ben minden tereptárgy fedezék is, a hatalmas láda éppúgy, mint a vékony kis korlát. Ezek mögül nem tudunk kilőni, de minket se találnak el az adott irányból. Kivétel a hordó, az ugyanis az első találattól felrobban, ezért nem túl biztonságos elbújni mögötte. A gép szerencsére nem nagyon törődik vele, nem lő rá, és nem is nagyon kerülgeti. Érdemes odacsalni, a robbanás ugyanis 40 HP sérülést okoz mindenkinek, aki a szomszédos mezők valamelyikén áll.

Az embereink fejlődnek, minden tevékenységükért tapasztalati pontokat kapnak, minél nagyobb sérülést okoznak annál többet. Bizonyos értékeket elérve szintet lépnek, ilyenkor néhány (általában 5) pontot szétoszthatunk a különböző tulajdonságiak között (maximális HP, szerencse, összpontosítás, ellentámadás és nyugalom). A különböző fegyverekre külön-külön szereznek jártasságot, minél többet használják, annál nagyobb károkat képesek okozni vele. A fegyverekkel okozott sérülés mértéke csak a távolságtól és a használó tapasztalati szintjétől függ. Egy tapasztalt veterán kezében a balta közelről komolyabb károkat okoz, mint nagyobb távolságból a puska. A shotgunra fokozottan igaz, hogy csak közelről hatásos. Távolról alig okoz 2-5 HP sérülést, míg közelről akár a robbanásnál is nagyobbat sebezhet (30-60 HP).

Az ellenfelek kínálata hihetetlenül nagy. A játéknak több mint a fele harcból áll, és szinte mindegyik összecsapásnál találkozunk újabb mutánssal. Többségükkel később is összefutunk, de vannak egyszeri "vendégszereplők" is. Az érdekesebbek bemutatására külön kis animáció is készült. A mutánsok között nincs két egyforma, és ez nem csak a kinézetükre vonatkozik. Más az életerejük, a páncélzatuk ereje, más fegyvereket használnak, és máshogy reagálnak a mi fegyvereinkre is (tűzvédelem, kábítás elleni védelem, gyúlékonyság ellen védelem, fagyasztás elleni védelem, stb.). Nagyon eredeti, hogy mindegyik új ellenfél addig ismeretlen, míg meg nem támadjuk. Az első találat után megtudjuk, hogy milyen erős a páncélzata, a többi tulajdonsága pedig az adott fegyverünk használatánál derül ki - pl. akkor tudjuk meg, hogy tűzálló, mikor megpörköljük a lángszóróval. Persze az ő fegyvereit és azok erejét is csak akkor ismerjük meg, mikor már használja. Mindegyik tud közelre támadni, de néhánynak távolsági fegyverei is vannak. Vannak olyanok is, amik csak elhanyagolható sérüléseket okoznak, de elkábítják, lefagyasztják, esetleg gyúlékonnyá teszik emberünket. A legelső összecsapások kivételével a mutánsok mindig vegyesen támadnak, általában 3-4 különböző típus jön egyszerre. Az ellenfelek nem túl intelligensek, viselkedésük előre kiszámítható. Mindig a legközelebbi emberünket támadják meg (lehetőleg oldalról, vagy hátulról), mikor többen is vannak a közelükben, akkor a leggyengébbet választják ki. Amelyik több mezőre ható fegyverrel rendelkezik, az úgy próbál célozni, hogy a lehető legtöbb emberünk legyen bent a szórásban. Arra azonban vigyáznak, hogy a saját kollégáikat nem bántsák. Egyszer se láttam még olyat, hogy az egyik mutáns akár csak megsértette volna a másikat, ezért még fedezéknek is használhatóak.

A Gorky 17 grafikája nagyon szép. Az animációk rövidek, de szépek és hatásosak, a kamera beállítása és mozgatása igazán profi munka. A robbanások, a tüzek, a fagyasztás és más effektek mind nagyon látványosak. A mutánsok kinézete hihetetlenül fantáziadús, számtalan típus van, még sincs közöttük két egyforma, még nagyon hasonló se. A játéktér szépen kidolgozott, felderítő módban egy kissé zsúfolt, de a harci módban minden szellős és áttekinthető. A harcok tényleg ott játszódnak, ahol megtámadtak minket, minden tárgy (szobor, láda, asztal, stb.) ugyanott van, ahol a felderítő módban láttuk. A karakterek elég nagyok és részletesek. A mozgásuk folyamatos és élethű, még lépcsőmászáskor se esetlenek. A harci mód áttekinthető, a nézőpont nem állítható, de a kamera négy irányban mozgatható és minden összecsapást más szögből és más nagyítással mutat. Ez néha zavaró, főleg a nagy nagyításoknál hiányzik, hogy nem lehet forogni, vagy nézőpontot váltani. Harci módban az emberek kezében felismerhető a fegyver. Igaz, hogy támadásnál mindegyik fegyverhez csak egy mozgássorozatot készítettek, de figyelembe véve a fegyverek kínálatát ez se semmi. Különösen azért, mert nem csak egyszerűen előkapják a fegyvert és lőnek, hanem szépen előkészülnek, céloznak, néhányan még le is térdelnek. Közelharci fegyvereknél (pl. balta, feszítővas) láthatóan nekilendülnek az ütésnek. Ugyanez igaz az ellenségre is. A karakterek nem mereven állva várják, hogy sorra kerüljenek, hanem toporognak, a fegyvereiket rázogatják, az egyik mutáns például unalmában jéggolyókat dobál a levegőbe. Lefagyasztva viszont azonnal lemerevednek, akár felemelt lábbal is. A találatok szemmel láthatóak, a szenvedő alany fájdalmában összerándul, láthatóan megérzi a sérülést.

Az irányítás egyszerű, az egérrel minden funkció gyorsan és kényelmesen elérhető. Az inventory könnyen használható, gyorsan szét lehet osztani a tárgyakat és fegyvereket az embereink között. Sokat segít, hogy a gyógyításnál nem kell a játéktéren lévő karaktert megkeresni, elég az arcképén használni a kötszert. Minden karakternél látható, hogy hová léphet, még az ellenfélnél is megnézhetjük, hogy a következő körben mekkora területen mozoghat. A fegyvert aktiválva a tüzelési irányokat jelző vörös négyszögek a távolsággal egyre halványabbak, ezzel is jelzik, hogy az okozott sérülés egyre kisebb lesz.

Nem vagyok nagy híve a körökre osztott stratégiai programoknak, de a Gorky 17 valahogy megfogott. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mivel, az összkép valahogy nagyon jól sikerült. A grafika szép, az irányítás egyszerű, a hangok tökéletesek. Hosszabb keresgélés után se tudnék komoly negatívumokat mondani. A történet viszonylag egyszerű, de azért nem unalmas (remélem lesz folytatás, mert ez a rész nem lett egyértelműen befejezve és több elvarratlan szál is maradt). Igaz, hogy nem tudjuk befolyásolni a történetet, de a lényeg úgyis a harcon van. Abból pedig nincs hiány, szinte minden második lépésnél összefutunk valakivel. A harc megvalósítása sokkal egyszerűbb (és élvezetesebb), mint a többi körökre osztott stratégiai játéknál, ezért olyanoknak is érdemes kipróbálni, akik nem kimondottan hívei ennek a stílusnak. Hatalmas pozitívum, hogy a Gorky 17 teljesen magyar nyelven is megjelent, a menük, a hangok, a feliratok minden magyarul van, még a mutánsok is magyar neveket kaptak. Igaz, hogy a szinkronban nem mindig tükröződnek eléggé a megfelelő érzelmek, és a zene néha elnyomja a beszédet, a célnak mégis tökéletesen megfelelnek és nagyon sokat emelnek a játék élvezhetőségén. Az orosz akcentus pedig egyenesen tökéletes.

Végezetül a játékhoz egy nagy adag tippet találhatsz itt.