Az első szembetűnő dolog a Microsoft legújabb operációs rendszerével kapcsolatban a név. Eddig könnyen, már a név alapján, meg lehetet különböztetni egymástól a redmondi szoftveróriás által piacra dobott operációs rendszereket. Egyszerű volt a dolog, amelyik nevében megtalálható volt az NT "kulcsszó" arról tudni lehetet, hogy egy kicsit megbízhatóbb, de nem annyira játék, multimédia illetve szórakoztatás központú. Ezzel szemben a Windows 95 illetve 98, vagy nevezhetjük őket úgy is, hogy Windows 9x-ek, nagyobb hangsúlyt fektetett arra, hogy örömmel és könnyedén kezeljük gépünket. Az NT sokkal inkább cégeknél terjedt el, otthoni alkalmazásra bizonyos területen túl sokat, máshol pedig túl keveset kínált a Windows 9x-kel szemben. Bizonyos szempontból elmondható mindkét operációs rendszer-családról, hogy amit az egyik tud abban a másik nem jeleskedik annyira. A Microsoft viszont, most pont azt tűzte ki maga elé célul, hogy ezek a különbségek a lehető legkisebbekké váljanak, sőt akár teljes egészében megszűnjenek. Talán ennek is az eredménye, hogy a Windows 2000-et így hívják. Tehát, hogy tiszta vizet öntsük a pohárba: a Windows 2000 az NT család legújabb tagja és nem a Windows 98 újított változata. Tavaly novemberben döntöttek úgy a Microsoft-nál, hogy az addig Windows NT 5.0-ként fejlesztett oprendszert átkeresztelik a már ismert névre.
A szokásos, új kibocsátásoknál elvárt, újdonságokban, fejlesztésekben bővelkedik ez az operációs rendszer. Sőt meglepetésekkel is tud szolgálni. Az installálásnak háromszor kellett nekifutnom, mert mindig a szabadháttértár-területet kevesellte a setup program. Érdekes módon mindig egyre több területet kívánt tőlem. Hiába szabadítottam fel az első próbálkozás után elegendő területet, a setup újraindításakor már ez is kevés volt. Végül 1.2 GB-os partícióval már beérte a, szerintem jogosan, pofátlanul MB-éhesnek nevezhető Windows 2000. A rendszer, mire feltelepedett, alig 400 MB szabad háttértárat hagyott maga után. Az installálás közben nem tetszett nekem, hogy sokszor "magamra hagyott" a program. Miközben a setup gépem hardverösszetevőit térképezte fel, szinte semmilyen visszajelzést nem adott, és meg kell jegyeznem, hogy piszok lassan ment. Végül is megérte a várakozás, mert nagy örömmel töltött el, amikor végre beléphettem és a már türelmetlenül várt Desktop megjelent.
Elismerően jegyzem meg, hogy gépem minden összetevőjét felismerte és jól üzembe is helyezte a Windows 2000. Egyedül a hálózati kártyámmal gyűlt meg egy kicsit a baja, de nem kellett sokat segíteni és máris minden működött. A teljességhez hozzá tartozik, hogy a hálózati kártyám nem sorolható a legújabbak közé. A különböző hardverösszetevők és meghajtóikkal kapcsolatban, a nagyobb megbízhatóság érdekében, vezettek be egy újítást a fejlesztők. A rendszerelszállások egyik gyakori oka volt, hogy egy rosszul megírt vezérlőprogram hibás műveleteket végzett a memóriában. Az ilyen hibák, akkor voltak kivédhetetlenek, amikor az operációs rendszer memóriaterületét piszkálta meg egy ilyen program. Ekkor sokszor az un. kékhalál következet be, amikor is már nem segített semmi más, mint a rendszer újraindítása. A Microsoft, az általa megbízhatónak tartott meghajtókat digitális aláírásokkal látta el. Ezeket az aláírásokat valamilyen új hardver installáláskor ellenőrzi is a rendszer. Amennyiben nem talál ilyet, akkor arra nem vállal semmilyen garanciát. Ennek ellenére installálható az új eszköz, de a hibátlan működés nem garantált a továbbiakban. Nagyobb hálózatok biztonságos működtetése érdekében fontos lehet az a beállítás, amely szerint egész egyszerűen megtiltható az aláírással nem rendelkező hardvermeghajtók installálása.
A nagyobb biztonságot szolgálja a rendszer DLL fájljaira kiterjedő védelem is. Ez a szolgáltatás meggátolja egyes DLL fájlok felülírását. Ez olyannyira így van, hogy amennyiben egy DLL fájl újítása elkerülhetetlen, akkor nem marad más megoldás hátra, mint egy új Service Pack beszerzése és feltelepítése. Állítólag a Windows 2000-hez tartozó Service Pack-ek kisebbek lesznek, mint a korábbi 4-es NT-hez kiadottak, és csupán javításokat illetve a már előbb említett DLL fájlokat fogják tartalmazni.
Kicsit átalakították a fájlrendszert is, miszerint új NTFS-sel rendelkezik a Windows 2000, olyannal, amely lehetővé teszi quóták felhasználóhoz rendelését is. Ez eddig nem volt NT alatt lehetséges, és minden felhasználó annyi lemezterületet használt el, amennyit nem szégyellt.
Kicsit a hálózatkezelésen is változtattak, hogy még nagyobb és összetettebb hálózatokat lehessen NT alá szervezni, illetve működtetni. Ennek egyik alapköve az úgynevezett Active Directory, amely lehetővé teszi tartományok hierarchikus rendezését is.
A különböző újítások eredményeképpen bizonyos dolgok elkerültek "jól megszokott" helyükről. Az esetleges kezdeti keresgélések után gyorsan átvehető az új logika, amely szerint újrarendezték a menüket és a géppel kapcsolatos információkat megjelenítő, valamint új beállításokat lehetővé tevő ablakokat. Talán valamelyest könnyebb a dolga annak, aki most ül le először NT elé, mint azon felhasználónak, aki megszokásból kattintgat.
A háttérben rejlő újítások mellett, a Windows 2000 bővelkedik olyan újdonságokban is, amelyek már elsőre feltűnnek. Ilyenek a semmiből fokozatosan előtűnő menük és kis súgóablakok. A látvány bizonyos értelemben lenyűgöző, de szerintem jogosan merül fel a kérdés, hogy nem lett volna-e hasznosabb inkább még nagyobb hangsúlyt, még több erőforrást és munkát fektetni a megbízhatóságra, mint ilyen kis szépségvonásokra. Kétség nem fér különben hozzá, hogy nagyon szép látvány, amikor egy menü szépen lassan a háttérből előjön. És az is biztos, hogy jó egypár hívvel többet szerez így magának a Microsoft.
Okosabbá tették a Start menüt is. A különböző menüpontok használtságát alapul véve rejti el, illetve emeli ki más háttérszínnel a menü egyes elemeit az operációs rendszer. Kicsit zavaró lehet, amikor amúgy is csak halvány emlékeink vannak egy régen installált programról és a keresést még nehezebbé is teszi az, hogy a programhoz tartozó menüpontot még el is rejtették. Mint szinte minden ez is csak beállítás kérdése. A Start menü tulajdonságai között bóklászva, könnyen ráakadhatsz a megfelelő check box-ra.
Több dologban is észrevehető, hogy mekkora hangsúlyt fektetett a Microsoft arra, hogy még könnyebben, és amennyire csak lehet bosszúságmentesen használjuk az új rendszert. Többször problémát jelentett számomra az Y és Z betű. Mivel e két betű máshol található mondjuk a német és a magyar billentyűzeten elég könnyű őket felcserélni. Az elgépelés leginkább jelszavak begépelésekor jelent problémát, mert ekkor ugye semmilyen visszajelzést nem látunk a leütött billentyűről a képernyőn, még jobb is, hogy nem. Ezt megkönnyítendő a Windows 2000 a bejelentkezést lehetővé tevő ablakban is jelzi, hogy milyen billentyűzetkiosztás aktív éppen. Sőt értelem szerint ezt ezen a helyen meg is lehet ezt változtatni.
Összefoglalva nekem egyértelműen pozitív véleményem alakult ki az új operációs rendszerről. Sok újdonságot és szép megoldásokat tartalmaz, és ha minden igaz, akkor még a 4.0-s NT-nél is megbízhatóbb. Nekem nem szállt el egyszer sem a rendszer annak ellenére, hogy ez még csak egy Béta verzió volt. Az előjelek tehát mindenképpen kecsegtetőek…
