A stratégiai szimulációiról híres Talonsoft jóvoltából az Empire Interactive gondozásában nemrég jelent meg a Western Front, amely a II. Világháború nyugati hadszínteréhez kötődő csatáit dolgozza fel. A program mintegy folytatása az East Front-nak, aminek témája - meglepő módon - a keleti front volt.
Annak ellenére, hogy a kidolgozottságra egy magamfajta "műkedvelőnek" egy rossz szava sem lehet, aminek okát majd bővebben ki is fejtem, meg kell mondjam, hogy összességében elég vegyes tapasztalataim vannak. A negatívumok főképp a kinézet és az ezzel kapcsolatos dolgok rovására írhatók ugyan, de általában elmondható, hogy nem könnyű beleélnie magát a játékba az embernek. Az x-edik csata után természetesen már viszonylag könnyen átlátható a helyzet - persze jogosan kérdezhetjük: melyik játéknál nincs ez így?
Amivel mindenképp büszkélkedhet a Western Front, az a történelmi kidolgozottsága. A játékkönyvben körülbelül négy oldalt tesz ki a felhasznált irodalom. Itt sorolják fel a háborút különböző szempontok szerint megközelítő szakirodalmat. Vannak, amelyek egy adott harci egységgel foglalkoznak behatóbban, vannak, amelyek inkább egy konkrét eseményt dolgoznak fel. Ebből csak azt akarom kihozni, hogy ne lepjen meg senkit a játék során megfigyelhető részletesség mind a környezetet, mind az egységeket és a történelmi helyzeteket illetően.
Induláskor végignézhetünk pár képsort a sivatagi hadviselés világáról. A végén kicsit fölhúztam a szemöldökömet, mivel azt a látszatot kelti a szituáció, mintha az amerikaiak játszi könnyedséggel söpörték volna ki a németeket Afrikából, de ismerve Rommel stratégiai érzékét, szerintem a német hadvezérnek is lenne egy-két szava az ügyhöz.
A következő dolog a játék kezelői felülete, amiről már beszéltem. A készítők ugyanis Windowsos környezetben gondolkodtak, ez azt jelenti, hogy minden a jól ismert ablakokban jelenik meg, a játéktérrel egyetemben. A harcteret sokféleképpen áttekinthetjük, akár 2D-ben, akár 3D-ben. Az előbbi egy táblás társasjátékhoz hasonlít, ahol az egységeket mindenféle négyzetek hivatottak megjeleníteni, az utóbbi pedig a realisztikus látványt célozta meg különböző nagyításokban, bár szerintem igazán használható és élvezhető csak a legnagyobb fokozatú volt. A többiben hajlamosak beleveszni az egységek a tájba, mivel nagyon picik.
A vezérlés nem magától értetődő, vagy hogy pontosítsunk, nekem nem sikerült elsőre kitapasztalnom minden csínját-bínját, így még a gyakorlott stratégáknak is ajánlom, hogy türelmesen menjenek végig a gyakorló küldetéseken. Itt kicsit szájbarágósak az utasítások, viszont nem érheti az a vád a "kiképzést", hogy érthetetlen. Ezért ezt nem is részletezem, mindenki elszórakozhat vele otthon.
A lényeg, hogy egy egységről megkaphatunk minden aprólékos információt. Ez a része egy nagyságrenddel jobban ki van dolgozva, mint pl. a Panzer Generalban, de ez érthető. Hogy egy példát mondjak, a csaták egyik kulcsfontosságú része az utánpótlás biztosítása. Ezt a különböző főhadiszállások (HQ) hivatottak biztosítani, amelyeknek típustól függően különböző a hatáskörzete is, és egy adott egység minél távolabb van ettől, annál kevésbé számíthat a muníció megérkezésére. Ezen kívül a harci morált a csata parancsnoka növelheti jelenlétével, ami bizonyos helyzetekben nem haszontalan dolog, mivel a támadást kapott egység hajlamos a szétzülledésre (ezt egy D-betű jelzi az állapotkijelzőn), és ilyenkor szinte irányíthatatlan, mozogni csak az ellenséggel ellentétes irányban tudunk vele (vajon miért?).
Meglehetősen változatos a terep, mindegyik típus hatással van a rajta állomásozó egység moráljára, rejtőzködési képességére, és az ezt támadó ellenség ütőképességére is. A teljes lista megtalálható a játékkönyvben, amit korabeli fényképek is illusztrálnak, ahogy éppen magányos katonák baktatnak a búzamezőn, vagy egy egész osztag süppedezik a sárban. Továbbá érdemes szem előtt tartani a különböző szintvonalakat is, ugyanis előfordulhat, hogy - bár tankunk a célpont közvetlen közelében van - egy kis dombocska áthúzza számításainkat. Szóval a domborzati viszonyok ábrázolását nem csak dísznek rakták bele.
Az animáció (természetesen csak 3D-ben) néhol egész valósághű, néhol inkább kikapcsolná az ember. Ez a gondolat főleg a járművek és a kanyarok találkozásánál jutott eszembe, amikor a csapatszállító elkezdett oldalazva szlalomozni. De ezt nehéz leírni, inkább látni kell.
A hanghatások is jól ki vannak dolgozva. Leginkább a gyalogosok mozgása tetszik, a golyók süvítését pedig mintha csak egy filmből vágták volna ki. Az aláfestő zene pedig szintén sokat dob a játékon. Mindkét oldalnak felidézi a korabeli hangulatát.
Az eddigiekhez csak annyit szeretnék még hozzátenni, hogy a csata menete lehetne kicsit olajozottabb is, egy pálya végigjátszása elég sok időt vesz igénybe, és ez nem amiatt van, mert sokat gondolkodik az ember, hogy vajon mit is lépjen. Ettől és az elején említett kinézettel kapcsolatos észrevételemtől eltekintve biztos vagyok benne, hogy az igazán megszállottaknak sok együtt töltött órát fog jelenteni a Western Front.
