A világháborús real-time stratégiában élenjáró Close Combat sorozat folytatódik. Ezúttal nem a Microsoft jelenteti meg, hanem az Mindscape, de a fejlesztőgárda ugyanaz.
A Close Combat IV története - a Híd túl messze van és az Orosz front után - az Ardenneki áttörés, amikor a németek egy utolsó csapásra szedték össze maradék erejüket, hogy 1944-ben megismételjék négy évvel előtti sikerüket, és villámháborúban kijussanak a tengerig, hogy ezzel különbékére késztessék a nyugati szövetségeseket. Mivel a Luftwaffe már igencsak alárendelt szerepre volt kárhoztatva ez idő tájt, ezért a támadást a legrosszabb időjárási körülmények között indították, hogy ne tudjon felszállni a brutális pusztítóerővel rendelkező szövetséges légiflotta. Azonban a zord időjárás hamar a németek ellen is fordult, mert a hatalmas Királytigrisek elsüllyedtek a latyakban, beleborultak a hóval befedett patakmedrekbe.
Külön érdekesség még, hogy a támadás előkészítése során amerikai egyenruhába bújt SS kommandósok szivárogtak át, akik tovább növelték a támadás hírére kitörő pánikot. A támadás azonban mégis elakadt. Döntse el mindenki maga, hogy ez az amerikai katonák hősiességének, a német katonák háború-undorának, az amerikai utánpótlásnak vagy esetleg a német benzinhiánynak köszönhető-e. Ha azonban valaki nem tud dönteni, vagy esetleg van egy jó tippje nem kell már sokat várnia, hogy maga is kipróbálhassa igazát. Az S.S.I. télre ígéri a CC4 megjelenését.
A CC sorozathoz hűen ez is egy szakasz szintű játék, amiben élethűen lehet kombinálni a fegyvernemeket a győzelem érdekében.
Egyedi mesterséges intelligencia jut minden egységnek saját pszichikai tulajdonságokkal, amik befolyásolják a harci teljesítményeket, és amiket befolyásol a környezet, a sebesülések, a stressz...
Azt láthatjuk csak, amit az egységeink is látnak, ők pedig csak azt láthatják, amit a valóságban is láthatnának, tehát a látási viszonyok nagyon fontosak, ami az igazi Ardenneki csatában is jelentős volt a ködre való tekintettel. Ugyan ez igaz a tűztávolságra: nem tüzelhetünk olyan célpontra, amit takar valami.
A tájat korabeli légifelvételek alapján rajzolták meg (mivel felülről látjuk amúgy is).
Minden fegyvernek saját jellegzetes hangja van (mivel még sosem hallottam igazi MG42-est tüzelni, ezért nem tudom eldönteni, hogy mennyire eredetiek) és minden katona a saját nyelvén beszél. Olyannyira, hogy a preview verzióban (mivel az előző rész az orosz fronton játszódott) még oroszul nyavalyognak az amerikai katonák.
Az időjárás - mint írtam - jelentős szereppel bírt az igazi csatában is, ezért a játékban is külön figyeltek rá. Bár nem minden úgy történik, mint a történelemben, hiszen véletlenszerűek az időjárási körülmények, de így legalább mi is úgy rimánkodhatunk egy kis ködért - vagy éppen tiszta időért - mint a korabeli tábornokok.
Természetesen lehetünk mind a németekkel, mind az amerikaiakkal a játék során.
Multiplayerben ennek megfelelően csak ketten játszhatnak egymás ellen, de azt megtehetik soros kábelen, IPX-en, modemen és persze interneten is.
Egyszóval a Close Combat IV olyan, mint az előző részei, melye,k még most is vezetik a stratégiai top listákat, csak finomul még egy kissé.
