A játéknak már a műfaji meghatározása is eléggé nehéz. A játékmenet nem fordulónkénti, de nem is a szokásos Red Alert 2, Starcraft jellegű valós idejű stratégia. Az idő ugyan folyamatosan telik a játék alatt, de az események eléggé vontatottan követik egymást, így a játékosnak bőven van ideje arra, hogy szükség esetén beavatkozzon. Az idő múlását széles határok között lehet változtatni, és erre bizonyára minden játékosnak szüksége is lesz a játék folyamán. Ennyi kitérő után nézzük magát a játékot.
Az Európa Universalis-t úgy is felfoghatjuk, mint egy történelem szimulátort, illetve mint egy történelmi témájú stratégiai játékot. A játék terepe maga a Föld, többé-kevésbé felfedezett és itt-ott már meghódított, gyarmatosított állapotában. A játék 300 év történelmét öleli fel 1492-1792 között. 11 küldetés közül választhatunk, amelyek között megtaláljuk a Harmincéves Háborút, vagy az Amerikai Függetlenségi Háborút. Az igazi kihívás azonban a teljes 300 év végigjátszása valamelyik nagyhatalom vezetőjeként, vagy még pontosabban királyi tanácsadójaként. A gyorsítási lehetőségek ellenére már egy küldetés is órákat vesz igénybe, a teljes 300 év végigjátszása pedig akár 20-30 óráig is eltarthat. Szerencsére a játékot bármely pillanatban elmenthetjük, így senkinek sem kell étlen-szomjan napokig meredni a képernyőre, ez a lehetőség opcionális. :-)
Egy igazi tanácsadó szerepébe bújva szinte mindennel foglalkoznia kell a játékosnak. Ő dönti el, hogy milyen diplomáciai lépéseket tegyen a birodalom, az ő reszortja minden egyes tartomány fejlesztése, a pénzügyeken is rajta kell hogy tartasa a szemét, persze a hadsereget és flottát is fejlesztenie, bővítenie, no meg fizetnie kell. Nem árt néhány gyarmat megszerzése sem, a kereskedelmmel is törődnie kell, még a lakosság vallásos meggyőződése is hatással van a birodalom helyzetére. Persze ha van már hadseregünk, akkor miért ne használnánk? Ekkor éri meglepetés azokat, akik úgy gondolják, hogy "klasszikus" stratégiaként a legegyszerűbb megoldás a Föld teljes meghódítása. Először is a többi nagyhatalom együttesen mindig sokkal nagyobb erőt képvisel, mint akár a legfejlettebb, legnagyobb közülük. Másodszor a játék belső szabályrendszere nem teszi lehetővé, hogy valaki az idők végtelenségéig harcoljon, mert az teljesen tönkreteszi a pénzügyeket, a kereskedelmet, a lakosság elégedetlenését is kiváltja, és végül előbb-utóbb a többi nagyhatalom is összefog az agresszor ellen, ilyen esetben már csak az a lehetőség marad a játékos előtt, hogy a kalamajkából minél kisebb áldozatok árán kimásszon.
Az is érdekes megoldás, hogy a háborúk során meghódított területek egészen a békekötésig az eredeti tulajdonos birtokában maradnak, így területszerzésre is csak békekötés során, diplomáciai csatornákon keresztül lesz lehetőség. Hát ha nem lehet az egész Földet meghódítani, akkor mire megy ki a játék? Részben melléküldetéseket lehet vállalni a játék menet alatt, pl. egy-egy tartomány meghódítása, függőségbe hozása, vagy megtartása, valamilyen tartományi fejlesztés, stb., amelyekért győzelmi pontokat lehet kapni, illetve a győztes háborúk, a jó diplomáciai lépések és viszonyok, gyarmatok szerzése, kereskedelem és a társadalom fejlesztése is mind-mind győzelmi pontokat jelentenek. Ezeknek a győzelmi pontoknak a gyűjtögetése juttathatja el a játékost a győzelemhez.
A játékban szereplő hatalmak olyannyira valósághűek, hogy az egyes küldetések kezdetekor más és más fejlettségi szinten indulnak. A területük és a rendelkezésre álló erőforrások is erősen különböznek, így a birodalomválasztás képernyőn azt is megjelenítik, hogy az adott birodalommal mennyire nehéz, illetve könnyű nyerni. Aki az ismertetőt eddig elolvasta, gondolom tisztában van vele, hogy ebben a játékban a győzelmet nem adják olcsón. Hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy valóban komoly diplomáciai érzék, és következetes, de rugalmas, a körülményekhez alkalmazkodó stratégia kell ahhoz, hogy a leghalványabb esélye legyen a játékosnak a győzelemre. A nagyon széleskörű lehetőségek és játék óriási léptéke miatt hosszú órák szükségesek ahhoz, hogy a játékos valóban ismerje és élvezze az uralkodó melletti szürke eminenciás szerepét.
Sajnos a játékhoz mellékelt tanító küldetés részben hosszú és unalmas, másrészt nagyon sok fontos részletettel nem foglalkozik, így a kézikönyv tanulmányozása az egyetlen lehetőség, hogy a kezdeti lépéseken a játékos túljusson. A kézikönyv szerencsére eléggé részletes, és a fordítók is legtöbbször megtalálták a jól hangzó magyaros mondatokat. Sajnos a nyomda ördöge most is jelen volt, így a szövegbe néhány hiba itt-ott azért becsúszott, de ezek szerencsére a szöveg tartalmi részét nem befolyásolták. A játék belső szövegeinek fordítása már nem volt ennyire szakszerű, így néhány helyen a magyar szövegbe angol szavak keveredtek, és néhány teljesen angol szöveg is benne maradt a játékban. Ezek jelenléte is szerencsére inkább csak bosszantó, mint zavaró.
A játék kifejezett erőssége a játékmenet. A számítógépes ellenfelek kifejezetten okosan viselkednek, nem adják könnyen a győzelmet. Gyorsítható és lassítható a tempó a játékos akarata szerint, és ugyan hosszabb betanulási idő után, és az első néhány óra, "Na mi ez a bigyó itt?" jellegű kérdései után lassan elkezdi a játékos élvezni az uralkodást. Ez a tipusú játék nem annyira a háborúk megszállotjait próbálja elbűvölni, sokkal inkább a finoman háttérből manipuláló játékosoknak nyújt önfeledt szórakozást. Sajnos azt a folyamatot, ami a játékosokat erre a szintre eljuttatja, a játékhoz mellékelt tanító program nem igen segíti. Sokkal jobban jár az ember fia, ha inkább beleveti magát egy valódi küldetésbe, és a játék megállítgatásával, a kéziköny lapozgatásával próbálja megoldani az eléje tornyosuló problémákat. A játékost a pontszámok felsorolása mellett még nagyon sok egyéb statisztikai kimutatás is segíti a győzelemhez vezető úton. Ezek is hozzájárulnak a helyes döntések meghozatalához.
Amint az várható is volt egy ilyen tipusú játéknál, egyáltalán nem kényeztetnek el minket a legújabb, legbravúrosabb grafikai trükkökkel. Az interfész részei a célnak megfelelőek és informatívak. A játéktér teljes ráközelítésnél kifejezetten esztétikus, ám amikor távolabbra is szeretnénk látni és nagyobb léptékre állítjuk a játékot, a játéktér áttekinthetősége romlik, és a grafika sokkal szegényesebbé válik. Az egyes játékelemek (pl. hadsereg, hajóhad, építkezés, stb.) megjelenítése megfelelő és egyértelmű, bár ezek sem túlzottan igényesek.
A hangok tekintetében eléggé minimalista a játék. Csatákhoz, illetve egyes játékelemekhez rendeltek hangot, amelyek bár informatívak, sem nem eredetiek, sem nem változatosak. A háttérzene stílusos, és visszafogott.
A játék a bonyolult, összetett játékelemek miatt, és valószinűleg a közvetlen "kézzelfogható/látható" sikerélmény hiánya következtében sokaknak bizonyára nem nyújtja ugyanazt a játékélményt, mint a legismertebb stratégiai játékok, mint például a Red Alert 2, a Starcraft, vagy a Civilization III, hogy egyet a közelmúltból is említsek, ahol a hódítások, megnyert csaták és háborúk eredményeként a térkép elkezdi felvenni a győztes csapat szinét. Itt is igaz a mondás, hogy egy kép ezerszer többet képes kifejezni, mint egy halom száraz statisztikai adat. Az a tény, hogy mondjuk a Francia Birodalommal 264 pontot értem el, nem helyettesíti a győztes csapataim által teljesen a saját szinemre átváltoztatott térkép látványát. A játék közben a pontszámnál sokkal fontosabbnak fogja érezni a játékos azt a tényt, hogy az országa stabil és gyarapszik, képes magát megvédeni, fejlődik a kereskedelem, és az emberek boldogok. Az ezekhez rendelt mesterségesen kreált pontok nem is annyira fontosak, jó néhány játékot játszottam, ahol nem voltam első, mégis elégedett voltam a teljesítményemmel, mert sikerült pusztító háborúk nélkül viszonylagos nyugalomhoz és prosperáló gazdasághoz eljuttatni a birodalmamat. Kérhet ennél többet egy halandó manapság?
Összefoglalásként talán annyit lehetne írni, hogy a játék kisebb hiányosságai és a nem túlzottan igényes grafikai megoldásai ellenére is önfeledt szórakozást nyújt annak, aki szereti a történelmet, a Sim City jellegű szimulációkat, és nem ijed meg az igen hosszú betanulási folyamattól. Az a tény, hogy a játék magyarul is megvásárolható, olyanok részére is lehetővé teszi a belépést a komoly szimulációk birodalmába, akik eddig az idegennyelv-tudás hiányában nem voltak képesek megbírkózni az ilyen tipusú játékoknál törvényszerű bonyolult szabályrendszer megfejtésével.
