A Capitalism volt az első olyan tycoon-játék, mely nem a szállításra szakosodott, de sajnos azóta sem sikerült jobbat készíteni. Pedig szinte hetente jelennek meg új gazdasági stratégiák, mégsem bír egyik sem a Capitalism nyomába érni, sem játszhatóságban, sem pedig részletességben. És ráadásul az első rész nagyon régen jelent meg. Nem is emlékszem olyan rég, de már mindent tudott, amit kell. Sőt annál is többet. A grafika persze minimális volt, a hanghatások pedig inkább viccesek. Nem volt olyan lány ismerősöm, aki ne sikoltott volna fel a Capitalism láttán: „Te jó ég! Ezek grafikonok, meg kockák... Te ezt élvezed? Nincs ezen a gépen pasziánsz???”
És valóban grafikonok meg kockák voltak. És tényleg ezt élveztem és tényleg nem volt a gépemen pasziánsz... Trevor Chan nagyon beletrafált. A feladatunk egyszerű: egy vállalatot irányítani és minél több pénzt bezsebelni, lehetőleg a konkurencia kikészítésével egyetemben. De a megoldás már csöppet sem egyszerű. A játékban egy eléggé komplex gazdasági szimuláció van beépítve, mely öt percnél kicsit több betanulási időt vesz igénybe. Ezért érdemes könnyíteni magunkon – már persze nem úgy, hanem néhány tényező (mint amilyen a konkurencia) kikapcsolásával – a tanulás elején. Szerencsére egy viszonylag hosszú tanuló kampány (tutorial) is a rendelkezésünkre áll.
Tehát van egy vállalatunk. Mi a teendő? Hát eladni. Lehetőleg mindent és minden mennyiségben. Ehhez áruházakat kell nyitnunk világvárosokban és berendeznünk minél több szajré elpasszolására. Eleinte persze csak import gagyit tudunk értékesíteni (kínai tornacipő, lengyel sör, taiwani óra...). Ám ez kevés a meggazdagodáshoz. Ha a boltjaink már termelnek bizonyos anyagi hátteret, nekiugorhatunk néhány gyár vagy farm felhúzásához is. Ám egy gyárhoz nem árt alapanyag is. Ezt vagy szintén importból szerezzük be, vagy magunk állítjuk elő farmokon, bányákban vagy erdészetekben.
Tehát a Capitalism-ban egy komplex erőforrás-gazdálkodás (resource management) is megtalálható. Rengetegféle anyag van, melyek vagy alapanyagok vagy félkész termékek vagy késztermékek. Az áruházainkban természetesen csak késztermékeket adhatunk el, de ha egy konkurensnek szüksége van egy félkész-termékre és mi pedig pénzhez akarunk jutni általa, akkor a gyárunkból is eladhatjuk, sőt az alapanyagot is piacra dobhatjuk, ha van rá vevő (de ez csak ellenfél lehet, mivel a fogyasztók nem vesznek ilyesmit).
Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Kólát szeretnénk gyártani. Ehhez egy farmot építünk és a farmon mondjuk két vagy három kockában (minden létesítményünkben 9 kockában szervezhetjük meg a termelést/szolgáltatást) cukornád termesztést indítunk. Aztán ezt a két kockát bekötjük egy újabb kockába, ami lehet egyenest az eladás (saját magunknak is csak egy eladás szekcióval tehetjük elérhetővé az anyagot) vagy közbeiktathatunk még egy raktárt is, hogy egyenletes legyen a cukorellátás. Aztán meg kell várnunk, hogy teremjen a nád (egy év). Ezalatt kerítenünk kell alumíniumot (vagy importból szerezzük be, vagy egy konkurenstől, aki már bányássza, vagy mi magunk építünk alumínium bányát... á la Ajka). Ha megvan ez a két alapanyag – mert mi más is kell még a kólához – akkor gyárat építünk, ahol két kockába telepítjük a beszerzőket (mindkét alapanyagnak egyet-egyet), egy következőbe (vagy kettőbe) a gyártósort és végül egybe pedig az eladást. Ha kell még tehetünk be raktárt (szintén a termelés egyengetésére) vagy saját címkéző üzemet... Ki szereti a noname kólát?
Eddig baromi egyszerű. Nincs is gond. Termelünk autót, meg laptopot, meg szappant... De a világ az újkorban egészen másként működik. Ugye ott van a reklám, meg a marketing, meg a píár. Nem elég megtermelni egy kólát, azt el is kell tudni adni, még akkor is ha egy ellenfél is termel kólát és pofátlanul ugyan abban a városban szeretné eladni, mint mi és csodálatos módon sikerül is neki... Na, a gagyibb tycoon játékokban ilyenkor jön a „leviszem az enyém árát azt jól van”. Hát a Capitalism-ban ezt is megteheted, de nem igazán hatásos... Az ár csak egyetlen paraméter. Ott van azonban az áru hírneve is. És a minősége.
Hiszen kutató és fejlesztő központokat is építhetünk, ahol brutális költségek mellett kifejlesztenek egy még kólább kólát és egyből nő a minőség. De ez sem ér sokat, ha a hírnévvel nem törődünk. Amit egyrészt reklámokkal tehetünk meg, másrészt az egész cégünk jó hírnevével. Mert ugye adhatjuk a torna cipőinket Adidosz néven, a kólánkat meg Coco néven... De lehet azt is, hogy tévénket és a kocsinkat egyaránt Hunyadi néven forgalmazzuk. Ha értitek mire gondolok... Nem egy egyszerű játék, és megizzasztja még azokat is, akik azért nem teljesen járatlanok az üzleti életben. Három-hat konkurens már eléggé el tudja keseríteni az ifjú vállalkozók virtuális életét és egy óra után már átkozzák a napot, amikor ellógtak makro ökonómia előadásról.
Természetesen – mint a legtöbb hasonló játékban – itt is van tőzsde. De itt nem a véletlen vagy valami idióta algoritmus generálja az árfolyamokat, hanem a cégek teljesítményei és ezek alapján a független spekulánsok. Nagyon sokban hasonlít a játék tőzsdéje a valódira. Bár a magyarra nem annyira. Tehát ha spekulálni akarsz jól kösd fel a gatyádat, de természetesen nem reménytelen vállalkozás. Csak nem árt ha tisztában vagy néhány szabállyal, ami a valódi spekulációra is igaz.
Az a jó a Capitalism-ben, hogy szabadságod van. Elvileg úgy keresheted össze magad, ahogy akarod. Ha úgy tetszik – és abban vagy profi – csak a tőzsdével is foglalkozhatsz. Bár sosem árt több lábbal állnod a földön és bebiztosítanod a tuti profitot.
A Capitalism II mindent megtartott az eredeti játékból. Teljesen ugyan az az alap, ugyan az a motor. Kicsit felcsicsázták grafikailag és zeneileg. De ez nem biztos, hogy jót tett neki. Például egy gyárunkra klikkelve nem csak a fontosabb adatokat nézhetjük meg, hanem bekukkanthatunk egy kvázi 3D-s szerelőcsarnokba is, ahol a munkásaink robotolnak. Ennek persze semmi értelme, de a kezdő játékos, még azt hiszi, hogy szép. Aztán az alapanyag-rendszert is átdolgozták picit... De ez inkább csak új dolgok bevételét jelenti. Hiszen az első rész kiadásakor még nem volt VR-szemüveg, meg PDA és a konzol-játékgépek sem voltak annyira meghatározóak. Ezeket azért illett belerakni.
Azért került bele néhány lényegesebb újítás is. Ilyen a vállalatunk főhadiszállása, ahol különböző osztályokat építhetünk, melyek – azért ez inkább a játékidő felétől érdekes – segítenek nekünk a vállalat irányításában. A HR osztály például tréningeket szervezhet a dolgozóknak javítva a képesítésüket. Egy technikai igazgató helyettünk szervezheti, végezheti a kutatásokat a laborjainkban. A PR-osunk pedig a cég hírnevén ügyködhet. És még fel sem soroltam az összeset. Ráadásul ezekhez az osztályokhoz egy fejvadász cég adatbázisából kereshetünk igazgatókat, akik egyéni képességekkel rendelkeznek – és csodálkozni fogtok mennyire rendesen megkérik a bérüket. És ha egy konkurens többet fizet nekik úgy otthagynak, mint macska a...
Bekerült még egy plusz lehetőség is a pénzcsinálásra – bár ez nem sikeredett túl izgalmasra. Ingatlannal is ügyködhetünk. Lakóházakat és irodákat építtethetünk, melyeket kiadhatjuk, vagy akár el is adhatjuk, ha már rendesen felment az áruk. De azért az igazi pénzcsinálás továbbra is a termelés és eladás a tőzsdével kiegészítve. Viszont ebben az új verzióban nem csak egyféle áruház létezik, hanem speciális boltok is, valamint gyárat és farmot is építhetünk kicsi, nagy és közepes méretekben, melyek nem csak a termelékenységre hatnak, hanem – ugye – a fenntartási költségekre is.
A Capitalism II nem sok újdonságot rejt az első részhez képest. De mindazt tartalmazza, ami jó volt az elsőben. Az újra kiadása pedig azért nagyon örvendetes, mert egy fiatalabb generáció is átélheti ugyan azt a „grafikonos” kalandot, amit egy régi, ütött-kopott játék már nem biztos, hogy megadott volna nekik. A világ pedig, amiben élünk ilyen, mint ez a játék: kő kemény, dinamikus és egyáltalán nem olyan silány, mint sok összetákolt tycoon-játék. Ehhez pedig jó ha hozzászokunk.
A hónap második felében megjelenik a játék teljes magyar változata is, így az angolul kevésbé tudók számára is könnyen érthető játék válik majd elérhetővé.
