Ki ne ismerné Sherlock Holmes-t, a fékezhetetlen agyvelejű nyomozót? Aki mindig, minden rejtélyt megold, mindig minden titkot leleplez és mindeközben totál hülyére veszi az egyetlen embert, aki kibírja mellette: Dr. Watsont. Hát persze, hogy mindenki ismeri! Ezt a tényt lovagolta meg az ukrán Frogwares, hogy eme észkombájnt tegye meg kalandjátékának főszereplőjévé.
A történet a Baker Streetről induló Holmes-szal kezdődik, amint a konflisban átfutja unokahúgának segélykérő levelet, amelyben édesapja után aggódik, aki nyomtalanul eltűnt. Persze ez a jeles apa nem egy tőzsdeügynök, vagy hasonlóan unalmas foglalkozást űző kisöreg, hanem naná, hogy egyiptológus, aki – kisméretűnek nehezen nevezhető – házát telehordta mindenféle rejtélyes csecsebecsékkel. Erre utal az alcím is.
Megérkezvén az elhagyott – vagy legalábbis annak hitt – házba egyből az eltűnt apuci nyomát kutatjuk. És így jutunk egyre beljebb a történetbe, mely furmányos csapdákon, hátborzongató eseményeken és meglepő fordulatokon keresztül jut el a végkifejletig.
A játék a point-and-click kalandjátékok kategóriájába tartozik. Annak is azon változatát képviseli, melyben egy kézzel festett (vagy renderelt) képet látunk, és az egér segítségével körbeforoghatunk, mint pl. egy QuickTime VR panorámafotó esetén, vagy a Cryo kalandjátékaiban, mint például az Atlantis. A kurzor a hasonló játékokban megszokott interaktív pointer szerepét tölti be: Ha Holmes-tól elválaszthatatlan pipás kezet látunk az a semmi, ha egy kinyitott kezet látunk, az jelenti, hogy ott egy olyan tárgy van, amit felvehetünk. Ha nagyító jelenik meg, akkor ott bizony valami érdekes dolog van, amelyre kattintva Holmes némi elmés magyarázatot fűz. Például zseniális nyomozónk egy összetört üvegből is képes megállapítani, hogy egy nő törte össze.
Természetesen egy helyiség nem feltétlenül egy helyszínből áll, hiszen szobán belül is mozoghatunk más helyekre, ahol más és más dolgokat érhetünk el. De minden ilyen helyen érdemes nagyon alaposan körülnézni, nem csak oldal irányba, de alul és fölül is, mert néha idegesítően kis dolgokat kell(ene) észrevenni és felvenni, vagy megvizsgálni.
Ez a keresgélés néha nehezebb, mint az átjárókat elreteszelő logikai feladatok. Hiszen, mint a legtöbb ilyen játék, ez is tele van az általános iskola alsóból ismert furmányos feladatokkal, kezdve a hogyan szerezhetünk pontosan négy liter vizet, ha van egy öt és egy három literes vödrünk, odáig hogy az unalomig játszott tologatós képkirakós játék helyes nyomogatása juttat hozzá bennünket valami titokhoz.
A játék természetéből fakadóan alapvetően nyugis, nem egy adrenalin-pumpa, de azért az időnként bekattanó filmecskék és a játék közben beinduló durvább zene jól a frászt hozza az emberre, főleg ha este a sötét csöndben játszik és egyszer csak rányit a múmia... És néha időre mennek a dolgok, például egy füsttel teli szobában nem bírja ki sokáig, még egy szuperokos nyomozó se. Ilyenkor azért nem árt menteni.
A játék hosszú órákra és napokra ad elfoglaltságot, amíg mindenen túljutunk. Természetesen – sajnos – az újrajátszás értéke igen minimális. De ez majdnem minden kalandjáték sajátja. De nem vagyunk nagyon elárasztva a Sherlockhoz hasonló nyugisabb játékokkal. Pedig egy szemet-lelket nyúzó, keményebb FPS után, nagyon kellemes dolog nem a reflexekre hagyatkozva jutni egy történetben előre.
Az ukrán csapat nagyon belevágott ebbe a kalandjáték dologba, hiszen még végig sem játszhattam a történetet, amikor már azt olvastam, hogy még három hasonló játékon törik a fejüket. Két Verne adaptáción és egy újabb Sherlock Holmes-os játékon ügyködnek a közeljövőben. Ami – a motor bonyolultságát kiismerve – gyakorlatilag a grafika készítéséből és – remélhetőleg – izgalmas sztori kitalálásából állhat.