Nagyjából három évvel ezelőtt sok PC-s játékos kezdett szomorkodni, amikor elkezdtek szállingózni a hírek, hogy miután a Microsoft felvásárolta a Bungie fejlesztőcsapatot, az általuk fejlesztett Halo csak Xboxra fog megjelenni. Az előzetes képekre és videókra alapozott nagy várakozást igazolta is a 2001 novemberében az új konzolra megjelenő program: hamarosan elnyerte a legjobb játék címet is, valamint ezt a játékot adták el a legnagyobb példányban az összes Xbox stuff közül. Volt olyan haverom, aki csak a Halo miatt vett magának ilyen konzolt, és mi gyarló PC-sek csak nyálcsorgatva figyelhettük a TV képernyőjén a fantasztikus grafikájú játékot. Amikor kipróbáltam, bizony nehezen ment az irányítás a gamepaddel – az egérhez szokott kéznek nehéz rátalálni a megfelelő gombokra harc közben. Azért ennek ellenére az járt a fejemben, hogy vajon mikor is láthatom ezt a számítógép képernyőjén is? Nos, ezennel eljött a mi időnk is, a Gearbox csapat munkájának köszönhetően végre megjelenhetett a PC-s verzió is.
Izgatottan telepítettem fel a gépemre a játékot, hogy vajon mi változott a konzol verzióhoz képest. Hát szinte semmi, ami jó hír is, meg egyben némi rosszat is jelent. Jó az, hogy a grafika ugyanolyan szép, mint volt. A rossz, hogy a grafika ugyanolyan, mint 2 évvel ezelőtt volt. Időközben ugyanis a videokártyák és a processzorok is jelentős fejlődésen mentek keresztül, és most már könnyedén megbirkóznának bonyolultabb feladattal is, mint amit a Halo megkövetel tőlük. Azért a képi megjelenés továbbra is nagyon szép, de a több évvel ezelőtti fejlesztési szintet képviseli. A jellegét tekintve egy sci-fi környezetben játszódó FPS, nagyon sok akcióval. A történet nem túl eredeti: gonosz idegen lényekkel kell felvenni a harcot, amelyeknek a helyszíne hol egy bolygó felszíne, hol egy űrbázis, valamint földalatti létesítményekben, idegen űrhajó fedélzetén is osztanunk kell a halált.
A rendelkezésre álló fegyverarzenál rendkívül széles, mivel nemcsak földi, hanem idegen fegyverekkel is harcolhatunk. Megtalálható lesz a távcsöves puskától kezdve a plazmavetőig szinte minden. Szükség is lesz rá, mivel a konzol hagyományokat követi a játék, ezért gondolkodni nem sokat kell, annál inkább lőni mindent, ami mozog, kivéve persze a társainkat, akik időnként segítik a küzdelmünket. A csatákat nemcsak gyalogosan vívhatjuk, hanem rendelkezésünkre áll időnként egy-egy katonai terepjáró, tank, sőt, idegen repülők is. Ezekben nem feltétlenül csak a vezető pozíciót foglalhatjuk el, hanem a fedélzeti gépágyút kezelve irthatjuk az ellenség népes hadát.
A küldetéseink során hol egy ellenséges bázist kell megtámadni, hol egy laboratóriumból ellopni az idegenek találmányait, időnként pedig meg kell mentenünk és megvédenünk a csapattársainkat, vagy éppen a parancsnokunkat.
Igazán a single player mód nem is nyújt túl sokat, gyakorlatilag a hentelésen kívül nem sok tennivalónk van. A hangulat se az igazi, ellentétben a multiplayer résszel. A Halo itt csillantja meg igazán az erényeit. Akár helyi hálózatban, akár az interneten keresztül is játszhatunk, és a változatos pályák, és a rengetegféle multi harc feledteti az egyedi mód egyhangúságát. A pályák közül nemcsak a single harcokban megismertek közül lehet választani, hanem teljesen újak is rendelkezésre állnak. A hagyományos Deathmatch és CTF mellett más multiplayer változatokat is játszhatunk barátainkkal. Ilyen például a Race, a King of the Hill és az Oddball. Ezekhez hasonlóval persze már találkozhattunk más hasonló játékokban is, de amivel többet nyújt ezen a téren a Halo, az a fegyverek sokszínűsége, valamint a rengetegféle jármű használatának lehetősége. Remek hangulatot teremt az, amikor a levegőből süvítve lecsapsz egy idegen repülővel a társadra, aki egy terepsiklóval igyekszik elérni a fedezéket, hogy a következő pillanatban egy teleport segítségével egy plazmaágyúban teremve, vízharmattá robbantson, jogos önvédelem gyanánt. Ezekben a harcokban mutatkozik meg a villámgyors grafikus motor ereje igazán, itt látszik, hogy azért nem kell félteni, hiába 2 éves fejlesztés, most is derekasan megállja a helyét.
Sajnos a neten magyar szervereket nem lehet még találni, de bízom benne, hogy azért ez az áldatlan állapot rövidesen változni fog. Addig marad az IP címen, hálózaton, vagy interneten keresztül történő összekapcsolódás a baráti társasággal, és máris indulhat az öldöklés.
Külön érdekességként említhető még, hogy a játék támogatja, és ki is használja az 5.1 hangrendszert, ezzel valóban tovább fokozva a játékélményt.
Bátran elmondhatom, hogy a kezdeti kis csalódást gyorsan feloldotta a multiplayer nyújtotta hatás, és igazán jó játékot ismerhettem meg a Halo képében. Az egyjátékos mód ugyan feledhető, de azért érdemes azt is végigjátszani, megéri. A grafika, a hangeffektek, a változatos harcok mind hozzájárulnak, hogy pozitív benyomásokkal keljünk fel a gépünk mellől. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy a Halo a diadalútját az Xbox után folytatni fogja a PC-k világában is.