Ez a game soha nem fog megérni 7990 Ft-ot!
Max 2500-at.
Inkább elmegyek egy vidámparkba!:-)
Kiskoromban annyira féltem a hullámvasutaktól, hogy még anyukám szemüvegét is levertem rettegésből az – azóta műemlékké nyilvánított – egyetlen budapesti hullámvasúton. Ez persze jócskán megváltozott, és a közelmúltban már magamtól kerestem a bajt, felkeresve Nyugat-Európa néhány nagyobbacska vidámparkját, melyekben persze mindig volt egy csomó közepes és egy vagy két brutális hullámvasút. Ez a változás nem magától következett be. Egyértelműen beazonosítható, hogy a Roller Coaster Tycoon fogott meg annyira, hogy az életben is odalegyek ezekért a szórakoztató parkokért.
Mr. Sawyerrel már egyetem alatt megismerkedtem – persze csak áttételesen – Transport Tycoon nevű örökbecsű műalkotása révén. Így aztán nem csoda, hogy elsőként jelentkeztem, hogy tesztelni szeretném az ugyanazon motorra épülő vidámpark-építgetős játékát. Ez már jó régen volt, és azóta is rabja vagyok a színes, zenélő, kis emberkékkel benépesített játéknak. Így aztán nem véletlen, hogy a második részről is én írok.
Amikor telepítés után elindítottam a játékot, kicsit csalódott voltam. Ez lenne a második rész? Inkább úgy néz ki, mint egy küldetés lemez. Persze vannak benne új játékok, meg újfajta hullámvasutak, de a felhasználói felület, meg úgy az egész pont olyan, mint az első rész. Erre azért aludtam még egyet és akkor arra gondoltam, ugyan mit is vártam a második résztől? Háromdimenziós játékteret? Nem, hiszen teljesen jól működik ez a mostani, és jobban idegesítenének a 3D-s motor bénaságai. Hát akkor meg mi kell még egy második részbe?
Rá kellett jönnöm, hogy csak kis dolgokban lehetett változtatni az első részhez képest, ha meg akarták őrizni a Rollercoaster Tycoon sikerszériát. Ezért picit módosult a menü és a dialógus ablakok. Aki hozzászokott az első részhez, annak keresgélnie kell néhány dolgot, de ehhez is hozzá lehet szokni. Például a pénzügyi és marketing tranzakciókat sikerült nehezebben elérhetővé tenni.
Azonban a scenario-választó dialógus jó irányban változott, ugyanis szétbontották több részre. Azaz nem kell végigmenni az összes könnyű pályán, hogy „megnyíljanak” a nehezebb küldetések. Egyből ugorhatunk a nehezebbre, vagy a még nehezebbre. Nincsenek többé rejtett scenariok. Már a beharangozó hírekből lehetett tudni, hogy a játék szövetkezett a híres amerikai Six Flags vidámpark-lánccal, ezért bekerült a játékba néhány valódi vidámpark digitalizált változata is. Ezek is külön szekcióból választhatók.
Tetszett, hogy a küldetések bonyolódtak. Most már nemcsak olyan küldetéseket kapunk, hogy legyen kétezer vendégünk négy éven belül, hanem olyat is, hogy legyen az étkezdékből befolyó profit magasabb, mint ötezer dollár vagy – ez eléggé elrettentett – építsünk legalább tíz darab, négyezer lábnál hosszabb és nyolcas élvezeti szintnél magasabb hullámvasutat. Erre szerencsére nincsen időlimit, de sajnos nehéz hetesnél nagyobb élvezeti szintű hullámvasutat építeni, mert az enyhe trükkök nem túl izgalmasak, de amiket én élveznék, azoktól meg kidobják a taccsot a kis vendégeim, ami szintén csökkenti az élvezetet.
Vendégeinknek pedig végre van saját nevük, nem egy számmal azonosítják őket. Ez persze csak parasztvakítás, de jól néz ki. Fontosabb változás a vendégeknél, hogy bejött egy plusz igényük: a pénzéhség. Most már nem lécelnek le a parkunkból, ha kimerül az anyagi erőforrásuk, hanem sírni kezdenek, és minket hibáztatnak érte. Ezen egy új objektum segít, a bankautomata, mely nem csak a pénzszűkébe került vendégek közérzetét javítja de lehetőséget ad számunkra is anyagi javaink gyarapításához, hisz a felvett összeget a vendég ugyancsak nálunk tapsolja el.
De azért nem olyan könnyű pénzt gyűjteni, mint gondolnánk. A küldetések legtöbbjében ugyanis előre meg van adva, hogy csak a parkba történő belépésért, vagy az egyes játékokért kérhetünk pénzt. Mindkettőért egyszerre nem lehet vámot szedni. Ez a tény még több gondolkodásra és ügyeskedésre kényszerít, hiszen jelentős bevételi forrástól esünk el mindkét esetben, építkezni pedig muszáj lenne, hogy a küldetést teljesíteni tudjuk. Szerencsére segítségül ott van a rengeteg kajálda, melyek bevételeink jelentős részét képezhetik és elég sok van belőlük
Érdekes azt is nyomon követni, hogy melyik területen elhelyezkedő büfé mennyi bevételt hoz, hiszen lehet, hogy ugyanaz a hamburgeres ugyanazon az áron a park egyik végében veszteségesen, a másikban nyereségesen működik. Ez, és a többi pénzügyi újítás arra kényszerítik a játékost, hogy folyamatosan ellenőrizze az egyes építmények profitját.
Mint a küldetéslemezeken, itt is sok új ötlet került az építhető dolgok közé. Rengeteg új díszletelem, kajálda és játék fedezhető fel. Jó az is, hogy az egyes játékokat megveheted teljesen körbedíszletezve, beépített sorbanálló és kijárati úttal. Ez sok macerától szabadít meg. Aki pedig szereti maga összebuherálni az építményeket, annak sincs kára belőle, legfeljebb nem díszlettel vásárolja meg a dolgokat.
Van lehetőségünk saját scenario készítésre is. Azért persze itt is meg van kötve valamennyire a kezünk. Csak a megadott feladatok közül válogathatunk – ami szerencsére több, mint a korábbi részben, de így sem túl sok –, bár magad variálhatod össze őket. Azt viszont te döntöd el, mekkora legyen a park, milyen legyen a terep, milyen játékokat adsz alapból, és hogy a belépésért, vagy a ride-okért kell fizetni.
A RollerCoaster Tycoon 2 nem dönti hanyatt a játékost a rengeteg újdonságával ugyan, de kellemes újításokat tartalmaz azoknak, akik eddig is szerették. Egy kicsit abba a kategóriába tartozik, mint a Sims sorozat, abból a szempontból, hogy egy nagy, de elhanyagolt közönséget céloz meg (a kisebbeket és a pacifistább nagyobbakat), ezáltal nem véletlen, hogy az eladási listák élén tartózkodik folyamatosan. Chriséknek ki kellett hozniuk egy új részt, hogy fent maradjanak. De azért remélem, nem jut ez a játék is a Sims – sok bőrt lenyúzó – sorsára.
