Hosszú-hosszú várakozás után végre a boltokba került az utóbbi idők egyik legjobban várt repülőgép-szimulátora, a Lock On: Modern Air Combat. A fejlesztő csapat orosz, ami ennél a játékstílusnál lassan már önmagában is garancia a minőségre (pl. IL-2 Sturmovik), de az Eagle Dynamics amúgy sem ismeretlen a stílus kedvelő számára, hiszen nekik köszönhettük a Flanker sorozatot is.
A LOMAC nem csak egy, hanem mindjárt hét repülhető géptípust tartalmaz, mégpedig elég szokatlan kombinációban, USA és orosz típusokat vegyesen: az F-15C „Eagle”, és az A-10A „Thunderbolt II” a NATO oldalán, míg a Su-25 „Frogfoot”, a Su-27 „Flanker B”, a Su-33 „Flanker D”, és Mig-29S „Fulcrum C” az orosz oldalon. A hetedik gép a Mig-29 „Fulcrum A” mindkét oldalon megtalálható, német és orosz színekben is indul. Azon persze lehetne vitatkozni, hogy minek kéne történnie ahhoz, hogy a németek harcba küldjék az egykori NDK-tól örökölt Fulcrumokat. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy a viszonylag nagyszámú repülhető géptípus egyike sem szorult a háttérbe, mind a hét gép ugyanolyan aprólékosan kidolgozott, a pontos grafikai modelltől és textúráktól a repülési modellen és fegyvereken át a pilótafülkéig. Persze a gépek élethűnek reklámozott viselkedése nem újdonság, alig van olyan szimulátor, ahol ne emelnék ki, hogy hány pilóta ájult el a gyönyörtől a hihetetlenül pontos repülési modell láttán, de az ilyeneket ajánlott fenntartással fogadni. Nem vagyok szakértő, de a LOMAC esetében nincs okom kételkedni az állítások helyességében.
A készítők mindent elkövettek, hogy a lehető legtöbb játékos igényeit kielégítsék, a szórakozásra vágyó kocapilótától a hardcore rajongóig. Az irányítás, a fizikai modell, a fegyverek, a radar és az MI igen tág határok között állítható, de még a legkönnyebb szint sem garantálja az azonnali sikerélményeket. A LOMAC időigényes program, venni kell a fáradságot és meg kell ismerni. Ehhez elengedhetetlen a kézikönyv, melynek a 134 oldala elsőre soknak tűnhet, de egy ilyen komplex programnál még így is maradnak hiányosságok. Ezeket kénytelenek leszünk kísérletezéssel és gyakorlással pótolni. Dicséretes például, hogy a rádióforgalmazásnál eredetinek tűnő szakzsargont használnak, de azért nem ártott volna valahová leírni, hogy azok pontosan mit is jelentenek, mert biztosan lesznek olyanok, akiknek gondot okoz. Nagy segítség az oktatórész, ami nem csak az olyan alapokat ismerteti, mint a fel-és leszállás, vagy navigálás, hanem az összes repülhető géptípus fontosabb műszereit és használható fegyvereit is bemutatja, valamint néhány haladóbb szintű légiharc manővert is ismertet. Sajnos egy komoly hiányossága ennek a résznek is akad, a beszédet valahogy kispórolták belőle (ami pl. a Flanker 2.0-ban még megvolt), így pedig kicsit nehéz követni. Főleg, hogy egyes részeknél az sem mindig egyértelmű, hogy milyen manőver is történik éppen.
A hét repülhető géptípus ellenére a játékban csak négy, két orosz és két NATO egyszemélyes hadjáratot találunk, melyeket testvériesen felosztottak a csatagépek (A-10A ill. Su-25) és a vadászgépek (F-15C ill. Su-27) között. A kerettörténet érdekes módon kettős, mivel mindkét oldalon játszhatunk és senki sem szeret a rosszfiú lenni. Ez utóbbi szerepét a NATO hadjáratokban természetesen az oroszoknak osztották, akik ismét leporolják az egykori nagy Szovjetunióról dédelgetett álmaikat. Ennek örömére gyorsan be is vonulnak Ukrajnába, és elfoglalják a Krím félsziget keleti felét, mire a NATO az ukránok segítségére siet. Az orosz hadjáratokban az Egyesült Iszlám Föderáció török és grúz seregei rohanják le a békés oroszokat, akik védekezni kényszerülnek. A helyszín tehát a Krím félsziget és a Kaukázus keleti fele, legalábbis ezeken a területeken van a hangsúly, de lényegében az egész Fekete-tengert és partvidékét megtaláljuk a térképen. A kevésbé hangsúlyos részek nincsenek annyira kidolgozva, ami jelen esetben azt jelenti, hogy megvan ugyan a domborzat és a textúrák, de hiányoznak az igazi részletek, mint a repülőterek, a városok, az út- és vasúthálózatok, a folyók, stb. A helyszín kiválasztása ideális, a tengertől a síkságokon át egészen a magas hegyekig mindent megtalálhatunk itt.
Ami a hadjáratokat illeti, azok sajnos nem többek egymás utáni küldetések sorozatánál. Egyáltalán nem dinamikus, nincs semmilyen hatásunk az eseményekre vagy a háború kimenetelére. Érdekes megoldás, hogy a csatagéppel és a vadászgéppel is ugyanazt a hadjáratot játszunk, csak két külön szemszögből. Míg például az egyikben egy A-10 pilótafülkéjében ülve tankokat aprítunk és minket fedeznek az F-15-ösök, addig a másik hadjáratban mi ülünk az F-15-ben és a mi korábbi feladatunkat teljesítő A-10-eket próbáljuk védeni. Sajnos a hadjáratok mellett az önálló küldetések is csak erre a négy géptípusra koncentrálnak, így az olyan gépek, mint a játék egyetlen hordozóról üzemelő típusa, a Su-33, vagy akár a Mig-29 méltánytalanul a háttérbe szorulnak. Szerencsére még nincs minden veszve, mert a játékhoz mellékelt szerkesztővel egy- és többszemélyes küldetéseket, és akár egész hadjáratokat is készíthetünk. A szerkesztő tudását elnézve ezen a téren a határ a csillagos ég.
A grafikai motor a LOMAC egyik legnagyobb erőssége. A domborzat megvalósítása maximálisan élethű, a formák és alakzatok természetesek. A textúrák eredeti műholdfotók alapján készültek, és ennél a megoldásnál megszokottaktól eltérően minden magasságból ugyanolyan gyönyörű, nincsenek pixelek. Mivel az A-10 és a Su-25 a vadászgépeknél megszokottaknál jóval alacsonyabban repülnek, ezért a készítők erre a területre külön figyelmet fordítottak. Kis magasságban repülve elég modellezett részlettel találkozunk ahhoz, hogy az egész élethű legyen. Az épületek és nagyobb erdők nem számítanak újdonságnak, de ezúttal kisebb facsoportokkal és magányosan álló fákkal is találkozunk. Az utakat szegélyező fasorok, az elszórt facsoportok és erdők hihetetlen mértékben emelik a realitás érzését, és nagyon sokat számítanak a sebességérzetnél is. Grafikailag nincs látható különbség a hét repülhető és a számos egyéb nem repül géptípus között. A kidolgozás mindegyiknél egyformán igényes, az összes kormányfelület, fékszárny, stb. úgy mozog ahogy kell. A felszíni járművek kínálata is bőséges (külön érdemes kiemelni a sárga csuklós Ikarus buszokat :-), és mindegyik elég részletes ahhoz, hogy ne csak egy 250 csomóval száguldó gépből, hanem közvetlen közelről is élethűnek hasson. Érdemes megnézni őket, néha igazán gyönyörű látványban lehet részünk. Az igazi hangulathoz a látvány mellett a hangoknak is nagy szerepe van, és itt ezen a téren sem lehet panasz. A hajtóművek, a fegyverek, a különböző járművek motorjainak hangja mind élethű. A robbanások kicsit érdekesen szólnak, de például egy hangrobbanás fly-by nézetben fantasztikus.
A grafikai és repülési modell mellett a sérülési modellt sem hanyagolták el, bár annyira azért nem pontos és specifikus, mint amit az IL-2 Sturmovikban láthattunk. Nagyon úgy tűnik, hogy mindegyik gépnél van pár előre definiált sérülési konfiguráció, és a találattól függően a leginkább megfelelőt veszi elő a program. Az A-10 például mindig ugyanott törik ketté, a szárny közepén a füstölgő lyuk mindig ugyanott van és kormányfelületek sérülései is gyanúsan egyformák. Ez persze nem gond, sokkal fontosabb, hogy a sérülések kihatnak a gép viselkedésére és kormányozhatóságára. Hiányzó darabok a szárnyból, a kormányfelületek sérülései, vagy akár az egyik hajtómű elvesztése még nem okvetlenül jelenti, hogy a géppel nem lehet hazatérni.
A mesterséges intelligencia nagyon jól sikerült. Az ellenfelek tényleg veszélyesek, és komolyan oda kell figyelnünk, hogy mit is csinálunk. Ha egy géppár egyik tagját szem elől tévesztjük, akkor valószínű, hogy az már a hátunk mögött fényesíti a rakétáit. Nincsenek könnyű célpontok, még a nagy, lomha teherszállítók sem szégyellnek lebukni egy rakéta elől, miközben kilószám szórják a chaff és flare tölteteket, és meglepően sokszor sikerrel is járnak. Nem tudom, hogy a fegyverek viselkedése mennyire realisztikus, de az tény, hogy sokat kell gyakorolni, ha el is akarunk találni valamit – és még többet, ha nem akarjuk, hogy minket találjanak el. Az MI még közepes fokozaton is hatékonyan rázza le a rakétákat, és nagyon meg kell gondolnunk, hogy milyen helyzetből is indítjuk azokat. Ez alól még az AIM-120 AMRAAM sem kivétel, csodákra ugyanis az sem képes. Nem szabad alábecsülni a felszíni egységeket sem, bár a többségük fegyvertelen és könnyű célpont, amelyiknek fegyvere van az veszélyes lehet. Különösebb probléma nélkül tésztaszűrőt csinál a gépünkből pár BMP, ha túl közel merészkedünk, és ez fokozottan igaz a légvédelemi egységekre. Ezzel a területtel (légvédelem működése, rakéták elleni manőverek, stb.) külön foglalkozik a kézikönyv, és az ott találhatókat ajánlott nagyon megszívlelni.
A hosszú fejlesztési idő ellenére a LOMAC tartalmaz még bugokat. A lista elég hosszú: kisebb grafikai problémák, gondok a radarral, recsegő hangok, megbízhatatlanul működő vezérlők, nem működő FFB joyok, stabilitási problémák, fagyás, gép újraindulás, stb. Ezek a problémák persze minden játéknál előfordulnak, de a hivatalos fórum meglepően sok ilyenről olvashatunk. Nálam szerencsére nem voltak stabilitási gondok, csak a kevésbé vészes hibák közül találkoztam néhánnyal. Ezek közül az egyik legkomolyabb a más játékoknál és a teszteknél tökéletesen működő joystick sokszor kiszámíthatatlan viselkedése volt, a gombok késve, vagy egyáltalán nem reagáltak. A másik probléma, ami ennél azért lényegesen komolyabban érintett a sebesség volt, de az alól szinte senki sem kivétel. Manapság az a tendencia, hogy a játékokat a jövő gépeire fejlesztik, ami persze valamennyire pozitív, de a legtöbb játékos akkor is a ma konfigjain szeretné futtatni. Ehhez a LOMAC esetében egy erőmű kell, ami valahol egy DirectX9-es videokártya, 2,5-3 GHz körüli proci és 1 GB RAM környékén kezdődik. Akinek ez van, annak egy gonddal kevesebb, de a táplálkozási lánc aljához közelítve egyre több problémával fogunk találkozni, legalábbis ami a talaj közeli repülésnél a folyamatos 10 fps fölötti sebességen való futtatást, vagy a töltögetési időket illeti. Kis szerencsével a lassan már esedékes patch javít a helyzeten.
A Lock On: Modern Air Combat a ma létező legjobb modern katonai repülőgép szimulátor. Az Eagle Dynamics a grafika, a hangok, a repülési modellek és a mesterséges intelligencia terén mind kiemelkedőket alkotott. Sajnos még a hosszú fejlesztési idő ellenére is maradtak hibák, melyeket remélhetőleg orvosolnak. Ezen a téren bizakodhatunk, hiszen láthatóan dolgoznak rajta, két problémát már orvosoltak is, a kézikönyv egy nagyobb felbontású PDF változata és a sokak által hiányolt billentyűzetkártya már letölthető.
