Broken Sword: The Sleeping Dragon

Volt egyszer évekkel ezelőtt két remekbeszabott kalandjáték, melyek rajzolt grafikájukkal, remek feladványaikkal, összetett történetükkel és két szimpatikus főhősével nagy sikert aratott. Ez volt a Broken Sword 1 és 2, melyekben Nicole Colard és George Stobart kalandjait követhettük végig. Eltelt pár év, és végre elkészült a sorozat legújabb tagja, a Broken Sword – The Sleeping Dragon, mely már 3D-ben pompázik, de elődjei minden pozitív vonását megtartotta. Így előre is elmondhatom, hogy remek munkát végeztek.

A történet kezdetén hőseink külön élnek már, George épp Kongó felett repül, Nicole pedig Párizsban van. A Földön különös, megmagyarázhatatlan földrengések és viharok tombolnak. Az egyik ilyen viharba sikerül épp belekeverednie George-nak és pilótájának, mikor egy romvárosban dolgozó tudóshoz igyekeznek. A gép természetesen lezuhan, de szerencsésen túlélik az utasai. Itt kezdődik a kaland, melyben sok váratlan fordulat és rengeteg humoros párbeszéd és helyzet található meg.

Az irányítás teljesen más, mint a korábbi részeké, hiszen ott az egeret használtuk főleg, míg itt teljesen mellőzzük azt. Mozogni a kurzornyilakkal tudunk, mindig a képernyőhöz viszonyított irányokba mehetünk így. Ez körülményes lenne, ha a készítők nem gondoltak volna egy nagyon praktikus dologra, méghozzá arra, hogy ha elkezdünk menni egy irányba és folyamatosan mozgunk, akkor mindegy, hány képernyőváltás van közben, mindig nyomhatjuk azt az egy vagy két gombot amit először is. Az irányítás másik része, a tárgyakkal való manipulálás a WASD gombokra került. Ezek négy, a képernyőn látható gombhoz vannak rendelve, melyek mindig más funkcióval bírnak a helyzettől függően. Ha több tárgy is van egyszerre a látómezőnkben, akkor a Page Up és a Page Down gombokkal tudunk léptetni közöttük. A tárgyak listáját a szóközzel csalhatjuk elő.

A grafika „3D-sítése” nem vált szerencsére a játék kárára, a készítőknek sikerült megőriznie a sorozat hangulatát és stílusát így is. A helyszínek jól kidolgozottak és szépen textúrázottak. Nem lehet sehol elakadni láthatatlan akadályokban. A szereplők mozgásai részletesen kidolgozottak és élethűek, bár az arcok néhány közeli felvételen nem a legjobbak, látszanak ugyanis az azt felépítő elemek.

A játék zenéi kellemesek, mindig a helyzethez illenek. A hangok csak közepesek, igazán nagy extrát nem nyújtanak. A szereplők hangjai ellenben kellemesek, és ami a legfontosabb: jól érthetőek. Bár Nicole francia akcentusa néha próbára teszi az embert. Szerencsére viszont be lehet kapcsolni a feliratozást.

A feladványok nem túl nehezek, gondolkodni mindig kell benne, de nincsenek benne szinte kitalálhatatlan „hátulról-mellbe” feladványok. Pixelvadászatra sincs szükség, mivel a használható tárgyakat kis csillag jelzi a képen. A kezelést elsajátítva nem igazán lesznek további problémáink. Azért mindenki minden felvett tárgyat nézzen meg alaposan. Van a játékban pár akciójelenet is, itt figyelnünk kell arra, hogy csak a megfelelő időben jelenik meg a cselekvés ikonja. Ezeknél elsőre könnyű meghalni, de ez nem jelent különösebb problémát, mert azonnal újra is próbálhatjuk a jelenetet.

Összességében egy nagyon kellemes kalandjátékot alkotott megint a Revolution gárdája. A történet és a játékmenet illeszkedik az első két részhez, a grafika változása pedig nem ront az összhatáson. Hazánkban a programhoz egy remek magyar nyelvű kézikönyv is jár, melyben részletezve olvashatunk az irányításról, valamint megtalálható az összes cselekvés ikon leírása is. Akinek mindez kevés lenne, az az első pálya végigjátszását is megtalálhatja a könyvecske végén. A stílus kedvelőinek kötelező darab, de mindenki másnak is ajánlom.