25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

The Bard's Tale

Az inXile az egyik klasszikus RPG játék nevére és népszerűségére építve készítette el új játékát.

Írta: Madrac

A most huszonévesek és idősebbek közül biztos sokaknak cseng ismerősen a The Bard’s Tale név, mely egy remek szerepjáték volt még Commodore 64-en és PC-n, körökre osztott harcrendszerrel és meglehetősen egyszerű grafikával. Ennek a remek hangulatú játéknak készült most el a felújított változata, mely igazán csak a címében egyezik meg a nagy öreggel, hisz’ a 2005-ös játék egy akció-RPG lett. Mivel a régi és az új játék gyökeresen különbözik, nem is próbálom összehasonlítani őket, nézzük inkább csak azt, mit kínál a friss változat.

A játékot elkészítő inXile igen jó munkát végzett a konzolos változat átültetésénél, bár az irányítást meg kell szokni, mert kicsit furcsa lesz PC-s szemmel. Nem egy tipikus akció-RPG lett belőle, nem a dicsőség és a jó tettek a hős motivációi, hanem egy jóval köznapibb és reálisabb dolog, mint a mielőbbi meggazdagodás. Ennek reményében komolyabb feladatokra is rá lehet őt venni, mint erre hamarosan rá is jön egy szorult helyzetbe került leányzó. A történet innentől már a nagyjából megszokott irányt veszi fel, igaz, sok humoros elemmel és kisebb kitérőkkel.

A játékrendszer elég eredeti lett, a jól megszokott íjas-kardos megoldás mellett bárdunk dalaival megidézhetünk lényeket is, melyek segítik hősünket. Vannak a harcban jeleskedők, mint például az íjásznő, aki felér bármelyik férfival – a mesélő szerint a bárd fajtájából akár tízzel is – vagy a villámlény, aki rövid időre sokkolhatja is célpontjait. A másik csoportba tartozó lények nem harcolnak, hanem valamilyen extra segítséget nyújtanak: az öreg felfedező például figyelmeztet a csapdákra, míg a boszorkány gyógyítja a sérülteket. Persze nem idézhetünk korlátlan mennyiségű segítőt, kezdetben csak egy lehet, majd ahogy a hangszerünket egyre jobbra cseréljük, egyre több. Új dalokat tanulhatunk a küldetések során, de elszórva ládákban is találhatunk párat. Sok dalnak van jobb formája is, mint például a patkánynak, mely kezdetben egy gyenge, keveset sebző lény, de az első fejlesztéssel már hatalmas sebzéseket képes okozni.

A karakter fejlődését szintén a játékos határozza meg. Minden szintlépésnél eloszthatjuk a kapott pontokat a tulajdonságok fejlesztésére, valamint pár szintenként újabb képességeket szerezhetünk. A tulajdonságok terén a jól megszokott erő, egészség, ügyesség sort a szerencse, karizma és ritmus egészítik ki. Az első pár tulajdonság egyértelmű, a karizma az emberek szemében teszi megnyerővé hősünket, így a boltosok olcsóbban adják a dolgaikat például. A ritmus a dalaink erejét növeli, így a megidézett lények több életerővel rendelkeznek és nagyobbakat is sebeznek. A képzettségek már jóval érdekesebbek, itt tanulhatjuk meg idomítani kutyánkat, egyszerre két fegyvert használni vagy épp kritikus sebeket okozni.

A felszerelésünket, melyet a kard, íj, páncél, hangszer és pajzs összeállítás képvisel, vagy a boltokban vásárolhatjuk meg, vagy a küldetések során találjuk, kapjuk. A régebbi felszereléseket automatikusan pénzre váltja át, igaz nem túl jó árfolyamon. Ez igaz a többi talált tárgyra is, nem kell eladni semmit se, azonnal a pénzt kapjuk értük. Találhatunk még tokeneket is, melyek különböző bónuszokat adnak. Az arany korona növeli a karizmát, a nyúlláb a szerencsét, a sas talizmán a ritmust, és így tovább. Párat mindenképp megkapunk az események során, míg mások rejtett helyeken, vagy mellékküldetések során szerezhetőek csak meg.

Az irányítás az, amely problémásabb, mivel először konzolra készült el a játék, így annak a kezelési módja maradt meg. A megszokott WASD most is helyet kapott, bár inkább csak a menükben használja az ember. Bal gombbal támadunk, jobb gombbal megyünk, megfelelő képzettségek birtokában pedig a bal gomb hosszabb lenyomásával aktiválhatjuk ezeket. A számbillentyűkkel választhatjuk ki a kívánt menüt, az elsőbe a gyógyítás és társai kerültek, a másodikba az idézések, a harmadik a közelharci fegyvereké, a negyedikbe pedig az íj és a többi menü került. TAB-bal érhetjük el a karakterlapot, itt követhetjük a küldetéseinket és a felszerelésünket is, valamint szintlépéskor itt oszthatjuk el a pontokat és tanulhatunk újabb képzettségeket is. Sajnos nem a legszerencsésebb a konzolról átvett vezérlési módszer egy PC-s játék esetében, de azért kis gyakorlással elsajátítható.

A grafikáról már nem lehet ennyire jókat mondani, semmiképp se nevezhető rondának, de igazán szépnek se. A helyszínek változatosak, nincsenek zavaró textúrák vagy tereptárgyak sehol. Átlagteljesítménye is jó, bár a felülnézeti térképen erősen belassult nekem. A célnak megfelel és a hangulat úgyis kárpótol mindenért. A hangok remekül sikerültek, a mesélő és a bárd állandó évődése is remekül el lett találva.

Összességében egy remekül eltalált játékot adott ki a kezéből az inXile, bár itt is megvan az a problémám, mint a The Settlers utolsó részével volt: a játéknak semmi köze nincs az ismert névhez, amit visel. Akik szeretik az akció-RPG-ket, és valami humoros, újszerű dologra vágynak, azoknak bátran merem ajánlani a programot, nem hiszem, hogy megbánnák.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

85%
grafika
7
hangok
9
játszhatóság
8
hangulat
10
Pozitívumok
  • Remek poénok
  • Jól felépített rendszer
Negatívumok
  • A konzolos irányítás miatt néha kicsit körülményes

További képek

  • The Bard's Tale
  • The Bard's Tale
  • The Bard's Tale
  • The Bard's Tale
  • The Bard's Tale
  • The Bard's Tale
  • The Bard's Tale
  • The Bard's Tale
  • The Bard's Tale

The Bard's Tale

Platform:

Fejlesztő: inXile Entertainment

Kiadó: Ubisoft

Forgalmazó: Automex

Minimális rendszerigény: Pentium III/Athlon 800 MHz, 256 MB RAM, 1,5 GB HDD

» Tovább a játék adatlapjára

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!