Aki MMORPG-t akar játszani, manapság már több száz játék közül választhat. Persze érdemes utánanézni, hogy melyiket mennyire értékeli a szaksajtó és a közönség, így jelentősen szűkül a kör, máris „elveszett a bőség zavara” de még így is találhat magának valót a fantasy-rajongó, ugyanúgy, mint a sci-fi fanek, és a többi. De aki nem tud dönteni, hogy tűzlabdát akar lövöldözni vagy rakétát, de néha kikapcsolódásképpen lángszórózna is egy kicsit, annak érdemes közelebbről megnéznie az RF Online-t (teljes nevén Rising Force Online), amelybe gyakorlatilag mindent belekevertek, amit lehetett. Hivatalos titulusa tech-fantasy, már ez is elég beszédes.
A játék kerettörténete szerint a Novus planéta gazdag bányáiért három faj küzd: az Accretia birodalom, a Bellato unió, és a Cora szent szövetség. A legelső „faj”, az Accretia egyedei tulajdonképpen robotok, így tehát a nemek nincsenek is megkülönböztetve. A spiritualizmus, vagyis a mágia teljesen távol áll tőlük, nem is használják egyáltalán. Ez persze nem jelenti azt, hogy immunisak lennének rá, éppen ellenkezőleg. Az őselemeken alapuló mágiák közül például a vízzel kapcsolatosakat különösen nem szeretik. Viszont a fizikai sebzéseket egészen jól viselik, a legellenállóbb kaszt is ebben a csapatban van természetesen, ezen kívül tudnak olyan nehéz távolsági fegyvereket használni, amit a többi faj nem. Gondolok itt konkrétan a rakétavetőkre és a lángszórókra. A Bellatok használnak ugyan mágiát, de nem az erősségük. Közelharcban is otthon vannak, de kis termetüknél fogva ebben sem tudnak kimondottam maradandót alkotni. Lőfegyverek terén viszont már annál inkább, mondhatni a legjobb mesterlövészek közülük kerülnek ki. Ami viszont vitathatatlanul a Bellato erőssége, az a lépegető harci robotok gyártása és alkalmazása, amire kizárólag nekik van lehetőségük. Ilyesmiket ismerhetünk mech, dreadnought, vagy battletech néven, persze itt külön nevük van. MAU-nak hívják őket, ami a Massively Armoured Unit, azaz szabad fordításban NehézPáncélos Egység rövidítése. A Cora szövetség mindhárom harcmodorban jártas, de az igazi erősségük a mágia.
A karaktergenerálásnál feltűnhet, hogy nem nagyon dúskálunk a választékban. A külső tulajdonságokat illetően sem, de a kasztok is igen szűkösen állnak rendelkezésre. Támogató kaszt például egyáltalán nincs. Gyógyítókra gondolok itt elsősorban. Mondjuk nincs is nagy szükség ezekre, mert a bázisokon bevásárolhatunk a mindenféle gyógyító-, mana- és egyéb italokból, ezekből 99 darab fér az inventory egyetlen slotjába, aztán iszogathatjuk őket akár négy másodpercenként. Ugyanazon a szerveren többféle fajú karaktereket nem indíthatunk, érthető okokból, az azonos fajúakból is mindössze hármat. Ahogy a játékot elindítjuk, felkínálják nekünk a tutorial végigjátszásának a lehetőségét, amiben viszont teljesen magától értetődő dolgokat magyaráznak el nekünk. A kezelőfelület átlátható és barátságos, de nem testre szabható. (Ki-be kapcsolni éppen lehet a dolgokat – térképet, életerő-, mana-, stamina-kijelzőket a karakter feje fölött – de áthelyezni nem.) Ez még rendben is lenne, de sajnos az irányítással is ugyanez a helyzet. Kézre áll minden, a játékosok 95 százaléka valószínűleg amúgy is így állítaná be, ahogy van, ha egyáltalán lenne rá mód, hogy átállítsa. De nincs. Kénytelenek vagyunk a két alapbeállítás egyikét megszokni (billentyűzet mód, és egér mód).
Eleinte, ahogy az várható, nagyon gyorsan követik egymást a szintlépések. A maximálisan elérhető ötvenből az első 10 egy intenzív esti játék alatt megvan. Az inventory kibővítése, azaz plusz táskák megszerzése is az első 4 szintre korlátozódik, addigra ugyanis kényelmesen megvehetjük egy híján mindet, az utolsót meg jutalomként kapjuk egy küldetésért. Az viszont már itt feltűnhet, hogy a questek nem túl változatosak. Vadásszunk le ebből 10-et, nyírjunk ki abból 20-at. És ez a későbbiekben sem nagyon fog változni. Az úgynevezett „grindelés” tehát szükségszerű. Persze ez nem kifejezettem probléma, eddig még nem nagyon sikerült ezt az MMORPG-kből kiirtani, csak itt ez még hangsúlyosabban jelentkezik. A szintünket viszonylag egyszerű fejleszteni, csak csatlakozni kell egy nagyobb szintű csapathoz, akik olyan monsztákra vadásznak, amik ellen nekünk persze esélyünk sincs. Csak úgy dől ilyenkor a tapasztalati pont, de hamar rá kell jönnünk, hogy sokra nem megyünk vele, mivel a képességeink – mint például a pajzs-használat – csak akkor fejlődnek, ha konkrétan azt használjuk. A sokkal magasabb szinten lévő szörnyek közelébe meg persze nem mehetünk karddal hadonászni, mert ha netán visszaüt, akkor már szaladhatunk is vissza a csata helyszínére a bázisról, mivel egy esetleges elhalálozásnál itt éledünk újra. Ilyenkor ráadásul XP-t is veszítünk, amibe vagy belenyugszunk, vagy beveszünk egy erre a célra kitalált XP-regeneráló kapszulát. Érdemes tehát a szintünknek megfelelő monsztákat aprítani a kasztunknak megfelelő fegyverrel, lehetőleg csapatban, merthogy a teli, azaz nyolcfős csapat még bónuszt is kap az XP-re. Ilyenkor amellett, hogy elég gyorsan haladunk, még az idő is jobban telik, miután általában ezalatt folyamatosan megy a chat, haverok esetén egymás oltogatása, idegenek esetén meg egy "Where R U from?" kérdéssel indított intenzív ismerkedés. Az XP-t bevitt sebzésenként kapjuk, de a zsákmány azt illeti, aki a legutolsó ütést méri a monsztára. Innen ered a KillSteal fogalma, ami persze egy rendkívül csúnya dolog, tartózkodjunk tőle.
De hát tulajdonképpen nem is ez a játék lényege, a grindelés célja is az, hogy mielőbb elérjük a 25-ös szintet, ahol már tevékenyen részt vehetünk a ChipWarban. Eleinte ugyan csak golyófogóként... De hogy mi is az a ChipWar? Ez lenne a játék PvP (Player versus Player) szekciója. Illetve nem is PvP, hanem Race versus Race, hiszen mindhárom faj a másik kettő ellen játszik. A játékban van egy bányászható terület. Ezen belül minél közelebb jutunk a terület központjához, annál több ércet találunk egységnyi időintervallum alatt. Lehet éppenséggel a terület szélén is, ahova egyszerűen be tudunk teleportálni, de ennek túl sok értelme nincs. A központban, az úgynevezett „Core”-ban viszont a HolyStone Keeper őrködik, akit legyőzni nem lehet, mert rád néz, és már halott vagy. Viszont ha az egyik fajnak sikerül megszereznie a másik kettő Control Chipjét az ő bázisaikról, akkor ezekkel mondhatni megszelídíthetjük a Keepert. Persze csak egy rövid időre, ami minimum 6, maximum 8 óra, függően a csapat ChipWarban nyújtott teljesítményétől. Gondolhatnánk, hogy ha mindig ugyanazon a területen harcolunk, és mindig ugyanaz a cél, akkor a csaták is teljesen egyformák, de ez természetesen nem így van. Köszönhetően a három fajnak, a csatatér összetettségének, és méretének, minden csata tartogat valami meglepetést, és a leggyengébb csapatnak is van esélye nyerni.
A játék grafikája – és a design úgy összességében – igen tetszetős. A pályák néhol kicsit sivárnak tűnhetnek, de a karaktereket nagyon szépen kidolgozták. Kicsit karikatúraszerű, kicsit mangás, kicsit talán túl színes, de az összhatás teljesen rendben van. Már a fegyverek, páncélok és felszerelések is különlegesek, és kellőképpen változatosak, de a szörnyek annyira egyediek, hogy még hasonlókat sem nagyon láttam. Az aláfestő zene is kellemes az egyéb hanghatásokkal együtt, bár ezeknél néha tapasztalható, hogy ha túl sok akarna egyszerre lejátszódni, akkor némelyik egyszerűen kimarad.
Az RF Online nem az a játék, amelyik egész éjszakákra a monitor elé szegezi az embert – ilyennel is volt már dolgom –, hanem olyan, ami elé le lehet ülni egy-két órácskára, a régi vagy újdonsült haverokkal megcsinálni egy-egy küldetést. Vagy esetleg grindelni, csak úgy a feeling miatt. Na meg amiatt, hogy megfelelő szintre fejlődjünk ahhoz, hogy a ChipWarban meg tudjuk keseríteni a másik két faj életét. Tehetjük mindezt az MMORPG-knél már szokásosnak mondható havi 15$-nak megfelelő forintért.