Június 9-11. között a Millenárison került megrendezésre az Átjáró Fesztivál, a honi sci-fi és fantasy élet jelentős eseménye. A fesztivál többek között egy „összevont” találkozó volt többek között a Star Trek, a Star Wars, a Vampire, avagy éppen a Csillagkapu és egyéb sorozatok/könyvek kedvelőinek. Ez a „mindent egyben” megoldás természetesen messze áll az ideálistól, de mint arra Roberto Qualia rámutatott: itt erre van lehetőség. A lehetőségek azonban folyamatosan bővülnek, erre utalt az a tény is, hogy a Fesztivál immáron két és fél napon keresztül zajlott, szemben az Átjáró Napok szinte általánossá vált egy napjával.
A fesztivál vendégei többek között Ian Watson, Harry Harrison, Adrian Paul, Mira Furlan, Gerald Home, és Garrick Hagon voltak, mellettük számos magyar író és színész is tiszteletét tette a rendezvényen. A pénteki megnyitón a szokásos „ej, de csodálatos ez a Budapest” jellegű megnyilvánulásokon kívül a vendégek rövid bemutatkozásának lehettünk tanúi, amelyek közül – mint szinte mindig – humorával, illetve sörözés miatti késésével Ian Watson vitte a prímet.
A szombati nap a Fogadóban a különféle vásári portékák körül zajlott, így rendkívül kedvezményes áron vehettünk például Yodás zoknit, Mr. Spockos fülvédőt, avagy éppen Luke Skywalker emblémás kesztyűt. E fentieken kívül természetesen irtózatos mennyiségű modellt, képregényt, könyvet és egyéb hasznos holmit lelhetett fel a nagyérdemű.
A Teátrum színpadán Mira Furlan és Adrian Paul tartottak előadást magukról, elképzeléseikről, szerepeikről, avagy éppen bármiről, ami eszükbe jutott – szerencsére a nézők relatíve csekély számát nem firtatták. Ez a momentum ugyanis szembetűnő volt, főként a fesztivál első két napján, ami labdarúgó VB ide, labdarúgó VB oda, nem szép dolog, és főként nem igazán érthető. A PR szempontból kielégítőnek tűnő reklámkampány ellenére is igen gyér volt a kezdeti érdeklődés, amiről ugyan hagyományosan nem feltétlenül illik írni bármely rendezvény kapcsán, azonban ez esetben az értetlenség nem a rendezőknek, sokkal inkább a valahol félúton elveszett science-fiction és fantasy kedvelők/rajongóknak szól. Hiszen az ország messze legnagyobb ilyen témájú rendezvényéről lemaradni mérsékelten bocsánatos bűn, amire maximum az jogosít fel, ha az emberen félúton erőszakot tett egy, az átlagosnál is harciasabb klingon.
A szombati napon került sor többek között Ian Watson és Roberto Qualia előadására is, illetve a későbbiekben lehetőség nyílt kötetlen beszélgetésre is az írók és a rajongók között. Mivel mostanság egyre több, valamely Warhammer univerzumot alapul vevő játék jelenik meg, nem állhattam, hogy meg ne kérdezzem a Warhammer 40.000 regények íróját – a gyengébbek kedvéért ez lenne Ian Watson, akinek nevéhez számtalan regény mellett az A.I. - Mesterséges értelem c. Spielberg film társ-forgatókönyvírósága is fűződik – a könyvek sorsával kapcsolatban. A jogokat birtokló Games Workshop ugyanis jottányit sem enged abból, hogy Watson könyveit angolul nem kívánják újra kiadni, dacára annak, hogy igény lenne rá, illetve egyéb nyelveken – így magyarul is – általában engedélyezik az újranyomást. A nap fénypontja is Watson nevéhez fűződik, hiszen Indigo Montoya bőrébe bújva nem kis derültséget váltott ki a Fesztivál látogatóiból.
A vasárnapi programok között újra szerepelt Mira Furlan előadása, mégis, a Star Wars fanokat az időközben a Teátrumba átköltözött vásári portékákon kívül elsősorban Garrick Hagon és Gerald Home érdekelte. A két, a Star Wars eredeti trilógiájában kisebb szerepet játszó színésztől egészen érdekes dolgokat tudhattunk meg a filmek forgatásáról, a szerepeikről, avagy éppen Carrie Fisher elszólásairól. Szintén vasárnap került sor számos, valamely sorozatban is szinkronizáló színész – például Ullmann Mónika és Kautzky Armand – közönségtalálkozójára is. A nap végén átadták a II. Virgil Arwardot, amely díjat az a szerencsés -?- kapta, akinek a saját országában sikerült a lehető legjobban eltévednie valamely vendéggel együtt.
Összességében jól éreztem magamat a hétvégén az Átjáró Fesztiválon. Noha magamat mindössze „műkedvelő” sci-fi illetve fantasy fogyasztónak vallom, fontosnak tartom, hogy Magyarországon is legyen egy, a nyugati alapokra építkező, nívós fesztivál, amely többé-kevésbé képes kiszolgálni a rajongók és egyéb állatfajták igényeit. Ugyanakkor az is talál benne érdekes programokat magának, aki nem birodalmi rohamoszgatos uniformisban masírozik le a sarki fűszereshez.
