Itt a nyár, itt a foci VB és eléggé el vagyunk kényeztetve meccsekkel. Ráadásul most már két meccs között sem kell foci nélkül maradnunk, hiszen mint minden nagyobb érdeklődésre számot tartó filmhez, vagy sporteseményhez, a németországi futball VB-hez is készült számítógépes játék!
Valójában az lett volna a meglepő, ha nem készül, hiszen az EA Sports mintapéldája annak, hogyan lehet 0 kreatív munkával is jól megélni a piacon. A kontextus adott, az alapkoncepció is már több mint 100 éves, nagy meglepetés senkit sem fog érni a játékkal kapcsolatban. Röviden összefoglalva talán úgy lehetne jellemezni, hogy fogták a FIFA 06-ot, kicserélték a klubcsapatokat válogatottakra, újracsomagolták, és egy VB logót rányalva a dobozra újra eladták.
De haladjunk szépen sorjában. A játék grafikája, ahogy az ilyenkor lenni szokott, szebb, jobb és még realisztikusabb. Ez a hivatalos álláspont is: rá van írva a dobozra. Valójában tényleg elég kellemesre sikeredett. A játékosok kinézete és mozgása igen részletesen kidolgozott. A híresebb játékosok egyedi arcberendezést kaptak, amiről felismerhetőek. A többieket csak sablonokból dobálták össze, hogy hasonlítsanak. A magyar válogatottból egyedül Gera az, aki ilyen bánásmódban részesült, Torghelle például már csak szőkeségében hasonlít. Persze homokszem is került a gépezetbe, hiszen míg Máté Péter a valóságban egy magas, barna, belső védő, addig a játékban egy magas, szőke, támadó középpályás. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Ronaldinho hajtincseinek részletessége sajnos sokkal piacképesebb, mint Király Gabi szürke mackója (ami a játékban szintén nincs).
Van viszont egy ötletes képernyő, amit addig nézhetünk, amíg a meccs betöltődik. Ez egy adott országra jellemző montázs, alul „Did you know?” címmel, az illető országra vonatkozó érdekességekkel. Ebből megtudhatjuk, hogy a 32-es döntők történetében mi magyarok arattuk a legnagyobb különbségű győzelmet (9:0, 10:1), vagy hogy a családnevünket előre írjuk. A montázson a mi esetünkben a Lánchíd, a 2-es villamos, egy Dacia és néhány úton átkelő liba látható. De ezzel még mindig jobban jártunk, mint a bolgárok, akiknek ugyanide egy traktor és egy 80 éves, kapára támaszkodó nénike jutott. A románoknál ezzel szemben szinte csak a kolozsvári Mátyás-szobor látszik (diszkréten alulról fényképezve, hogy ne látszódjanak az „ásatások”), holott ide inkább elfért volna egy Dacia.
Ami kellemes meglepetést jelentett még, az a lelátó népének a kidolgozása. Távolról nézve egész látványos – főleg az itt-ott látható zászló-lengetők, vagy az egész szektort beborító lepedőnyi zászlók hullámzása teszi azzá. Az egészet azonban majdnem sikerült hazavágni azzal a gusztustalan konfettivel, ami mérkőzések elején repked mindenfelé. A stadionokat a valódiakról mintázták. Sok meló ezzel sem volt, hiszen a pálya mindenhol ugyanúgy néz ki, így legfeljebb csak onnan tudhatjuk, hogy melyik pályán vagyunk, hogy ki van írva a félpályánál a hirdetőtáblára. Apropó hirdetés. Ez az a területe a játéknak, ami szintén megér néhány gondolatot. A reklámfelületek ugyanis ha lehet, még részletesebben megmunkáltak, mint maguk a játékosok. Jól tudjuk, hogy a magyar mezen hol van a címer és mekkora. Elég tisztességesen megcsinálták, nem panaszkodhatunk rá. Viszont a túloldalon a sportszergyártó cég logójának részletessége egyenesen félelmetes, főleg, hogy fele akkora, mint a címerünk. Az, hogy a pályát szegélyező táblák tele vannak cégek és termékek hirdetéseivel, nem meglepő. Hogy meccsek elején a himnuszok imitálásánál a játékosok feje között bevillan a barbimobilosok hatalmas emblémája, nem véletlen. (Ezeket látva az emberben két kérdés merül fel: vajon kértek-e ezért pénzt a cégektől? Ha nem, akkor kétségek merülnek fel elmeállapotukat illetően, de ha igen, akkor viszont miért kerül mégis ilyen sokba a játék? Olyan cégeket találunk itt, akiktől sokkal több pénzt tudnának kapni, mint amennyit az eladásokból valaha is szerezni lehet.)
Visszatérve a játékra. Hangok és zene terén semmi kiemelkedőt nem tapasztalunk. A menüben előadóktól licencelt zenéket hallhatunk (pl. Black Eyed Peas), de szigorúan szöveg nélkül, így tök mindegy mi szól, az csak zümmögésnek tűnik. Ráadásul alul mindig bekúszik egy kis tábla, ami tájékoztat arról, hogy éppen mit hallgatunk, mintha ez nem lenne teljesen érdektelen. Ez a kis tábla meccsek után viszont simán kitakar a négyből legalább három menüpontot, köztük a legfontosabb Advance-t is, így vagy vaktában kattintgatunk, vagy megvárjuk, míg visszamászik a helyére. Mérkőzések közben a közönség éljenez, fütyül, felzúdul, a szokásos, semmi nóvum. A pályán történteket egy angol úriember is kommentálja. Gyakran ismétli magát, de ez nem olyan zavaró, mint a hiánya lenne. Megadja a meccs kellemes alaphangulatát. Ő az angol Hajdú B. Azért nem Léderer, mert nyelvtanilag is helyes mondatokat mond, és a hangját hallva az emberben nem támad ellenállhatatlan késztetés, hogy bezúzza a monitort egy fél téglával. Ezért már nem csak a futballjuk színvonala miatt irigykedhetünk angol szurkolótársainkra...
Mint már említettem, a készítőknek sok dolgot nem kellett maguktól megcsinálniuk, azt viszont jól kellett volna. Nekem a FIFA játékokkal mindig is csak egy nagy bajom volt, méghozzá a menürendszer. Pechemre ez az egyetlen, amihez görcsösen ragaszkodnak a készítők: itt is nehézkes, áttekinthetetlen és következetlen. Bármihez nyúlunk, a program lépten-nyomon felajánlja a mentést, de hogy mit és hova, az nem mindig világos. A menü tele van pakolva nyilakkal, sokszor feleslegesen, azt viszont semmi sem jelzi, hogy a cserejátékosokat oldalirányú lapozással lehet megtekinteni, így a cseréket végrehajtani is. Az sem világos számomra, hogy barátságos meccsek előtt a grafikai és nehézségi beállítások minden cselszövés nélkül elérhetőek, míg tétmeccseknél, eddig ismeretlen okokból száműzték az ellenfél statisztikái közé. A sorozatnak ez az egy eleme, ami sürgősen átalakításra szorul, mégis részről-részre ez tűnik az egyetlen állandónak. Sajnos.
A VB-t lejátszhatjuk az eredeti felállásban is, vagy bármely csapattal, akár a selejtezőktől kezdve. Ez utóbbit választva, a Magyarország-Jamaica álomdöntő után azonban már nem sok kedvem volt egy új felállásban nekikezdeni. A játék persze tesz kísérletet arra, hogy hosszabb időre odaültesse a játékosokat. A FIFA 2006-ban például már van menedzser-mód, amit a korábbi részekből nagyon hiányoltam. Itt azonban ez értelemszerűen nem lehetséges. Van helyette viszont bónuszpont rendszer. Minden meccs után a teljesítményre pontokat kapunk, amiket beválthatunk a boltban különböző dolgokra, mint például nehézségi szint, labdák, vagy éppen már visszavonult játékosok. Ezenkívül van még egy játékmód, ahol belecsöppenünk egy meccsbe, és a hátralévő idő alatt kell végrehajtanunk az előre meghatározott feladatokat, például hátrányból kell fordítanunk az eredményen. Van még lehetőség arra, hogy más emberekkel mérjük össze a tudásunk, hálózaton keresztül. Igazából egyedül ez hosszabbíthatja meg a játék élettartamát, miután kedvenc csapatunkkal/csapatainkkal magasba emeltük a trófeát.
A 2006 FIFA World Cup egy szezonjáték. A németországi VB-nek egy rókabőre. Szavatossága a július 9-i döntő után lejár. Önálló játékként nem, legfeljebb a FIFA 2006 kiegészítőjeként állná meg a helyét, mégis szinte teljes árat kérnek azért, hogy gyakorlatilag csak egy új adatbázist pakoltak egy már megjelent játékba. Éppen ezért legfeljebb csak a rajongóknak éri meg, és/vagy mindazoknak, akik ebből presztízskérdést csinálnak.
