Akinek a nyári hőség még nem tett be teljesen, és még mindig van kedve a gép előtt puhára főni és közben sokat agyalni, az ne hagyja ki ezt a gyöngyszemet. Gil Grissom és csapata újfent furmányos logikával és mikroszkopikus bizonyítékokkal teszi hűvösre Las Vegas aktuális rosszfiúit (és rosszlányait). A sorozat immáron negyedik darabja hozza a szokott minőséget, és egy kicsivel többet...
Azt hiszem, mindenki jól ismeri a népszerű TV-sorozat, A helyszínelők világát. Jerry Bruckheimer alkotása a rendőri munka egy kevésbé ismert ágát mutatja be. Itt nincs autós üldözés, vérre menő tűzpárbaj vagy látványos effektek. Itt a türelmes kutatás és az éles logika a lényeg. Megtalálni olyan, a legtöbb esetben szabad szemmel nem látható bizonyítékokat és felfedni olyan logikai baklövéseket, amire a tisztelt elkövető nem gondolt. A sorozat játékváltozata sem kevésbé látványos, és az ügyek egy kicsivel sem könnyebbek, mint azt a sorozat előző részeiből már megtudhattuk. De lássuk, mi is került ma a terítékre...
Most is, mint mindig, egy akadémiáról frissen szabadult kezdő helyszínelőt alakítunk. Aki még nem játszott a sorozat egyik darabjával sem, annak rendelkezésre áll egy egész jól felépített tutorial, ami megmutatja a szakma rejtelmeit a kezdő detektíveknek. Ezután Grissom mutatkozik be, aki elég szkeptikusan fogad minket, úgyhogy bizonyítanunk kell neki helyszínelési skilljeinket. Első ügyünk egy kiállítóterembe vezet, ahol a tulajdonos egy nem éppen hétköznapi darabra bukkant a galériájában. Egy hullára egész pontosan. Minden ügyhöz a CSI csapat egyik tagja szegődik hozzánk, aki a körmünkre néz és tippeket ad, ha kifogynánk az ötletekből. Ez esetben Warrick Brown a társunk, aki rögtön a tőle megszokott szarkazmussal kommentálja a vértócsában fekvő hölgy és az ideges tulaj kinézetét. Itt kezdődik el a munkánk.
Az első pillanattól fogva rendelkezésünkre áll a CSI egész arzenálja. Golyószóró, raksi és láncfűrész... helyett ujjlenyomatvevő porok, mintavevő pálcikák, az a bizonyos luminolos flakon (amivel a vért és különböző „testnedveket” lehet kimutatni), gipsz, ragacsos papír és a sorozatból ismert többi kütyü. Először is a megboldogultról és a körülette lévő nyomokról kell fényképet készíteni, majd mintát venni mindenből és mindenről, aminek egy kicsit is köze lehet az ügyhöz. A nehézségi szinttől függően a játék mindig a célra legalkalmasabb, vagy legalább a közelében lévő eszközöket ajánlja csak fel, de nehéz szinten már nekünk magunknak kell kiválasztani a megfelelő szerszámot, amit rossz választás esetén felvigyázónk kommentál is. Könnyű szinten hotspot segítséget is kapunk, de feljebb már magunknak kell megtalálni az érdekes helyeket. Az ügy folyamán néha új bizonyítékokat találhatunk az egyszer már átfésült helyszínen is, szóval ha elakadnánk, érdemes visszatérni és újból szétnézni.
A helyszínelés nem csak a nyomok átvizsgálásából áll. Ha végeztünk a bizonyítékgyűjtögetéssel, utána az emberi tényező következik, vagyis kedélyesen elcsevegünk a tulajjal. A CSI játékokban alapelv a „bizonyítási háromszög”. Vagyis a tett helyszínét hozzá kell kapcsolnunk az elkövetőhöz, az elkövetőt az áldozathoz és az áldozatot a helyszínhez. Tehát most jön a ki, hol, miért, mikor, mivel, merre, hány méter. Ki kell kérdeznünk minden jelenlévőt, hogy van-e alibije, mi köze van az áldozathoz, hol járt tegnap 8 és 10 között, hányas a lábmérete, van-e rajta sapka, stb. Fontos, hogy mit és mikor kérdezünk meg az érintettől, mert ha felkapja a vizet vagy túl feszült lesz, nem fog több kérdésünkre válaszolni, és ezután már csak az őrszobán tudunk vele beszélgetni, ha lesz elég bizonyítékunk ellene. És itt jön képbe a kapcsolat. Néhány helyszínhez vagy azoknak egyes részeihez nem férhetünk hozzá, amíg elég terhelő bizonyítékot nem találunk a hely tulaja ellen. Ha ez megvan, akkor irány Brass, aki boldogan szerez nekünk házkutatási engedélyt vagy letartóztatási parancsot, ám addig nem csukathatjuk le az illetőt, amíg nem teljes a háromszög, vagy amíg ki nem szedünk belőle egy beismerő vallomást (telefonkönyv és vallatólámpa nincs... sajnos).
Ha végeztünk a helyszínnel és a kikérdezéssel, irány a labor. Itt megtaláljuk az összes űrkorszaki kütyüt, amit a sorozatban mindig Greg Sanders kezelget, de őt valamiért a negyedik részből kihagyták (pedig olyan jó beszólásai voltak.) Van itt über-számítógép, spektrográf, DNS analizáló meg minden, ami a magyar rendőrségnek csak akkor lesz, ha megszállnak minket az ufók. A számítógépen az ujj- és cipőlenyomatokat vethetjük össze egymással vagy az adatbázissal, de itt végezhetünk speciális kereséseket és a hangmintákat is itt kezelhetjük. A DNS analizálóban értelemszerűen a vérmintákat vethetjük össze. A spektrográfba megy minden nyálka, lé, por, szövetdarab vagy egyéb nyom, amiről többet szeretnénk megtudni. A mikroszkóp alatt pedig haj és egyéb szőrszálalak, valamint a halál idejének megállapításához Grissom kis kedvenceinek, azaz a döglégylárváknak a vizsgálatát végezhetjük. Minden alkalommal, amikor valami fontosat találunk, a segítőnk kommentálni fogja a dolgot. A sokk „hájtek” cucc mellett van itt egy asztal is, nagyítós lámpával. Itt a puzzle jellegű dolgokat kell összerakosgatni vagy épp szétszedni. A kórbonctanon Doc Robbins vár minket az aktuális áldozattal. Tőle megtudhatjuk a halál idejét, okát és egyéb tényezőket, amire szükségünk lehet az ügy megoldásához. Itt megvizsgálhatjuk a testet és begyűjthetjük azokat a bizonyítékokat, amelyeket elmulasztottunk felszedni a helyszínen. Brassnél megtudhatjuk az áldozat címét, és még egyéb infókat is. Szintén a főrendőrünk irodájába kell menni, ha be akarunk valakit hozatni vallatásra vagy átkutatni a házát.
A játék grafikája az első rész óta sokat fejlődött. A látvány letisztultabb és a szereplőket is jobban fel lehet már ismerni. Nagyon részletesen kidolgozott Myst jellegű játéktér és jól animált karakterek mellett még pár extrával is szolgál a játék. Bizonyos helyszínek között, a sorozatból kivett átvezető videókat láthatunk, ami sokat dob az élményen. A legjobb viszont, a csak a CSI-re jellemző ráközelítős-effektes átvezetők ahol bemutatják, hogy például egy golyó milyen utat járt be az áldozatunk testében, vagy a drogtól mik játszódnak le egy ember fejében. Az ügyek igen érdekesek és nagyon furmányosak is. Néha annyira, hogy egy-egy ügy végéig nem jövünk rá, hogy mi is történt valójában, csak amikor elmagyarázzák. A negatív dolgok sora a kalandjátékok gyermekbetegségével kezdődik, a pixel-huntinggal. Még a hotspot segítség ellenére is jó néhányszor akad olyan rész a játékban, amikor azért akadunk el, mert nem találunk meg valamit. A másik dolog az, hogy néha totál értelmetlennek tűnő dolgokat kell csinálnunk. Persze az ügy végére világos lesz, miért is kellett az tennünk, amit tettünk, de ha nem vagyunk megáldva pengeéles logikával, és nem tudunk legalább 4-5 lépéssel előregondolkodni, akkor végigjátszás nélkül neki se álljunk, mert csak frusztráló keresgélés lesz a vége.
Mindent összevetve, a negatívumai ellenére a CSI: 3 Dimensions of Murder méltó folytatása a sorozatnak, és elég hosszú időre ellát agyalnivalóval. Akinek tetszik a sorozat, az semmiképpen se hagyja ki ezt a remek játékot.
