A városépítős és -menedzselős játékok sora egészen a nagy sikerű Sim City-ig nyúlik vissza. Közülük az egyik legsikeresebb sorozat a Settlers volt, amelynek letelepedős-építős stílusát követte a szintén német játékfejlesztő cég által készített Anno sorozat. A sorozat korábbi tagjaihoz (Anno 1602, Anno 1503) hasonlóan most is egy kevés pénzzel és egyéb erőforrásokkal a zsebünkben kell megalapítani városkánkat.
A játék megkezdetése előtt érdemes elolvasni a kézikönyvet és egyszer végigvinni a nagyon részletes és jól követhető interaktív betanító részt, így a játék kezdetekor már elég jó elképzelésünk lesz arról, hogyan menedzseljük a városunkat. A játék úgy indul, hogy a királynőnktől parancsot kapunk arra, hogy a birodalmát egy távoli szigetvilág meghódításával növeljük. A játék szigetvilága, amelyet meg kell kaparintanunk, a XVIII. századi Karib-tenger szigeteinek kalóz-romantikás változata. A játék kezdetén az egyik sziget tengerpartján kapunk valamennyi erőforrást és egy kereskedelmi épületet, aminek a közelében el kell kezdenünk felhúzni a különböző termelő épületeket és a városkánk alapját. Mivel a program valós időben fut, ezért nem sok időnk van arra, hogy a madarak röptében vagy az erdei állatokban gyönyörködjünk, azonnal indítani kell az építkezést. Amennyiben sikeresen vettük az akadályokat a játék elején, a királynőtől később kapunk egy hajót is, amivel elkezdhetjük a térség felderítését. Ez azért is nagyon fontos, mert az erőforrások egy része csak bizonyos szigeteken található meg, így előbb-utóbb arra kényszerülünk, hogy a lakosság igényeinek kielégítése céljából távoli szigeteken kis gyarmatocskákat telepítsünk. Ehhez pedig logikusan szükségünk van arra az információra, hogy melyik sziget hol terül el és mit termelhetünk rajta. A szigetek egy része lakott, az adott sziget tulajdonosával kereskedhetünk, esetleg háborúzhatunk is.
A játék kezdetén telepeseink vannak csak, akiket könnyű boldoggá tenni. Ha van ételük, tető a fejük fölött, ruhájuk és egy piactér, ahol találkozhatnak, pletykálkodhatnak, ez már bőven kielégíti nem túl magas röptű igényeiket. Amint azonban további telepeseket telepítünk le, a telepesek polgárokká változnak, akik már komolyabb igényekkel lépnek fel, például alkoholizálni és dohányozni is szeretnének. :-) Majd ezek is tovább fejlődnek, és a sor végén a kényes arisztokraták jelennek meg, akik olyan dolgokat is követelnek, amelyeket nem tudunk termelni, csak külkereskedelmi úton másoktól beszerezni. Ekkorra a gyarmatunknak már sok-sok lakója van, és egészen hosszú termelési láncok zökkenőmentes működését kell fenntartanunk. Ilyen termelési lánc lehet például a szerszámkészítés. Először fát kell vágnunk és vasércet bányásznunk, ezt az olvasztóban először átalakítják vassá, majd a nyers vasat elszállítják a szerszámkészítőhöz, aki szerszámot gyárt belőle. Közben a szállítási tevékenységeket kis talicskás emberek végzik, akik az épületekből ide-oda szállítják a különböző nyersanyagokat, majd végül a készterméket beszállítják a raktárba.
Az épületek és tevékenységek nagyobbik része szintlépéskor, illetve a megfelelő lakosságméret elérésekor válik elérhetővé, más területeken viszont aktívan kutatásokat kell végeznünk. Ehhez fel kell építenünk egy iskolát (majd később egy egyetemet), amit egyébként a felvilágosult polgáraink is követelnek, és közben persze a kutatást pénzzel is finanszíroznunk kell. Az épületek nagyobbik csoportja vagy feldolgozó tevékenységet végez – például a malom csak búzát őröl és lisztet termel –, vagy közvetlenül erőforrásbegyűjtést végez, mint például a halász és a favágó. Az épületek kisebb csoportja valamilyen speciális feladatra alkalmas, például az iskola amellett, hogy a polgárok oktatási igényeit elégíti ki, egyúttal kutatást is végez, vagy például a komplex erőd, amely részben katonákat képez ki, másrészt védelmi épület, de katonai jellegű kutatások megindítására is lehetőséget nyújt.
A játék másik oldala a háborúsdi. Itt vagy kalózok, vagy egy másik játékos ellen kell hadba szállnunk. Sajnos a háborúk nem sok esélyt adnak a valósidejű stratégiai játékokon felnevelődött játékosoknak arra, hogy a stratégiai képességeiket csillogtassák. A játékos csak annyit tehet, hogy a legyártott egységeket az ellenséges egységek ellen irányítja, de a csatákban kizárólag az egységek relatív ereje határozza meg a győzelmet – a fejlettebb mindig győz. Meg egyébként is a katonai létesítményekre és a katonaságra fordított erőforrásokat sokkal hasznosabb diplomáciai úton például megvesztegetésre vagy erőforrás vásárlásra fordítani, így sokkal olcsóbban megkaphatjuk, amit szeretnénk.
A szokásos kötetlen játékmód mellett néhány érdekesebb (és elég rövid) küldetést is kapunk a játékkal, ezeket is érdemes legalább egyszer végigjátszani, mert a legtöbbje kifejezetten szórakoztató. A játékhoz ugyan mellékeltek többjátékos lehetőséget is, de épp ez az a játéktípus, amit kifejezetten egy játékosra találtak ki, és figyelembe véve a katonai-háborús rész relatív gyengeségét a játék többi részéhez képest, a többjátékos üzemmódnak sok értelmét nem igen látom.
Az interfész talán a játék legjobban sikerült része. Minden információ több helyen is rendelkezésre áll, a legfontosabb információkhoz állandó a játékos hozzáférése, és olyan ötletes dolgokat is beleépítettek a játékba, mint például a telepesek helyzetének bemutatása animált telepes portréval. Ha minden jól megy, akkor a telepesünk vigyorog, de ha valami baj van, akkor morog, de azt is rögtön megállapíthatjuk, hogy mi az oka a nyavalygásnak. :-)
A játék grafikája háromdimenziós megoldású és kifejezetten jól sikerült, még közeli nézetben is kellemes mind a karakterek, épületek, természeti tárgyak és élőlények megjelenése, mind az animáció. Ha menedzselés közben a játékosnak van egy kis szabadideje, érdemes közelnézetbe hozni mondjuk egy erdei tájat, vagy azt tanulmányozni, hogy a méhész hogyan szedi ki a mézet a kaptárból. A fejlesztők annyira gondosak voltak, hogy olyan látványelemeket is beleépítettek a játékba, mint a fűben surranó róka, a kezein ide-oda dülöngélő gorilla, vagy zsiráfok, elefántok, krokodilok, szarvasok, stb. Az állatfajok, de a fák fajtái és más természeti jelenségek is szigetről szigetre változnak. A polgárok és munkások megjelenítése is jópofa. Érdemes követni a talicskát toló szállítókat, de a hordót görgető munkás animációja is kiválóan sikerült. Nekem a legjobban az elégedett polgároknak játszó pufók zenészekből összetoborzott rezesbanda tetszett. :-) De a tűzoltók munkáját is érdemes nyomon követni, ha épp tűz ütne ki valamelyik rezidencián.
Kellemes zenei aláfestés megy a játék alatt, szerencsére a bombasztikus nagyzenekari hangzás csak a játék bevezetése alatt szól, így a sokkal visszafogottabb aláfestés már nem vonja el a figyelmünket a játék alatt. Ha a kamerával közelebb megyünk a városunkhoz, akkor megszokott zajok fogadnak. Így például a kovácsmesternél kalapálást, a favágónál kopácsolást, a juhász közelében bégetést hallgathatunk, míg a városközpontban a lakosok csevegése az aláfestés. A tengerparton a hullámok robaja hallatszik, az erdőben pedig madarak csicseregnek. Menet közben olyan megjegyzések is röpködnek a levegőben, amely a játékosnak visszajelzést ad arról, hogy a városban hogyan mennek a dolgok.
Az Anno 1701 lényege az építés. Aki inkább a háborúban, rombolásban érdekelt, annak a játék inkább csalódást okoz, aki viszont szereti az építgetős játékokat, mint például a Settlers vagy akár a Caesar sorozat, az garantáltan nem fog csalódni ebben a játékban sem. Az alapok egyszerűek, az interfész egészen kiváló, miden helyzetben épp elegendő segítséget nyújt anélkül, hogy tolakodó lenne. A sorozat eddigi tagjai is jók voltak, de az Anno 1701 még a sorozat többi része közül is kiemelkedik.
