Míg a PlayStation 3 tulajdonosok türelmesen várnak a God of War újgenerációs harmadik részére, a Sony szerencsére gondoskodik arról, hogy ne unatkozzanak a third person akció stílus kedvelői. A Ninja Theory csapat alkotása, a Heavenly Sword pedig nem kevésbé színvonalas, mint az említett sorozat első két része volt, sok tekintetben pedig túl is szárnyalja azt.
A játék főhőse Nariko, egy hosszú vörös hajú lány, meglehetősen lenge öltözetben – de hogyan máshogy is öltözhetne egy férfi célcsoportnak készült játék főhősnője? :-). Mint kiderül, a klán vezetőjének lányáról van szó, akit apja harcosnak nevelt fel. Azonban előbb-utóbb azt is megtudhatjuk, hogy nem éppen egy általánosságban kedvelt valaki – leginkább azért, mert fiúgyereknek várták, hogy beteljesítsen egy jóslatot, és dicső jövőre vezesse a klánt. Az alapkonfliktust Bohan király váltja ki, aki természetesen le akar igázni minden népet, és Nariko apját is elrabolja. Főhősünk persze mi mást tehetne, minthogy megmentésére indul. Ehhez pedig kézbe veszi a különleges erővel rendelkező kardot, a címadó "Heavenly Sword"-ot is.
A fejlesztők mindent megtettek annak érdekében, hogy a Heavenly Sword a lehető leglátványosabb legyen a jelenleg elérhető hasonló típusú akciójátékok között. Ebbe pedig beleértendő az is, hogy a WETA stúdiót kérték fel a motion capture felvételek elkészítésére. És ha már a Gyűrűk ura filmekben tevékenykedő csapat képbe került, a mocap-színészi munkák irányítására is egy olyasvalakit bíztak meg, aki az említett filmek forgatásai során edződött a feladathoz: a Gollamot alakító Andy Serkisről van szó, aki Bohan király megformálását is magára vállalta. A hatvan infrakamerából álló mozgáskövető rendszer pedig tökéletes munkát végzett: teljes test- és arc-mocap felvételek készültek, hogy aztán ezek segítségével keljenek életre a virtuális figurák a játékban. A harcjelenetek mozgása mellett pedig különösen fontos ez az átvezető jelenetek során, melyek szinte hollywoodi filmekhez hasonlíthatóvá teszik a játékot, látványos kameramozgásokkal, rengeteg közeli felvétellel, ügyesen megtervezett dramaturgiával. (A motion capture felvételek készítéséről külön fotógyűjteményt találtok oldalunkon.)
De a vizuális orgia nem merül ki a mocap használatában és az átvezető jelenetekben: maga a játék maga is monumentális képeket tár elénk, miközben Narikót irányítjuk. Pár hónappal ezelőtt a God of War II-ben többször is az államat kerestem a földön, mikor egy-egy nagyszabású táj nyílt meg a folyamatosan távolodó kamera szemszögéből – miközben továbbra is én irányítottam a hangyányi méretűvé zsugorodó Kratost. No, ehhez hasonló jelenetekben volt részem a Heavenly Sword tesztelése során is. Emellett pedig a történet maga is magával ragadó, nincs is kedve félbehagyni a játékot az embernek. (Aztán persze legtöbbször a fáradtság győzött már éjfél után pár órával. :-) ) A kameramozgatásról a gép gondoskodik, de ez így jól is van, egy kézen meg tudom számolni, amikor zavaróan kikerült a főhős a látószögből, de 1-2 pillanat múlva már helyreállt a rend, és ismét teljes volt a kép. Teljesen felesleges lett volna tehát a játékos kezébe adni egy szabad mozgatású kamerát – ha nézelődni akarunk, még mindig megvan a lehetőségünk, hogy jobbra és balra fordítsuk azt az L2 és R2 gombokkal.
Az irányítás amúgy sincs elbonyolítva: a négyzet és háromszög gombok használhatóak a közelharc során, ezeket váltogatva hozhatjuk elő a különböző kombókat – ahogy haladunk előre, egyre többfélét. Fegyverünk leginkább kardunk lesz, melyet azonban háromféle módon használhatunk. Alapfunkcióként két részre szedve gyors csapásokat mérhetünk ellenfeleinkre. Az L1 gombot nyomva tartva láncon pörgethetjük a két részt magunk körül, így nagyobb területen irtva az ellent. Végül az R1 nyomva tartása mellett a két részt egyesítve erőteljes csapásokkal gyengíthetjük támadóinkat. Minél több sikeres ütést intézünk gyors egymásutánban, úgy válnak elérhetővé a speciális ütések is, melyek egyrészt látványosak, másrészt pedig azonnali halált eredményeznek az ellenfél részére – olyasmi körítéssel, mint a Prince of Persia speed kill rendszerében. A kombók némelyikéhez a SIXAXIS vezérlő mozgásérzékelő funkciójára is szükségünk van, néha meg kell ráznunk, hogy a kívánt mozgássorozatot hajthassuk végre. Fura megoldásként nincs külön gombunk a védekezésre: a magyarázat pedig erre az, hogy szereplőnk automatikusan védekezik, ha nem nyomjuk egyik támadási gombot se.
A játékban találkozhatunk az időzített gombnyomás-sorozatokra épülő rendszerrel is, például egy-egy helyszínre továbbjutáshoz kell jó időben megnyomnunk a képernyőn felvillanó gombokat. Szerencsére nem vitték túlzásba ezeket, és eltévesztésükért túl nagy hátrány se ér, próbálkozhatunk újra. További érdekességet jelent még a vezérlésben az a néhány pálya, ahol egy ágyút kell irányítanunk. A kilövés után ugyanis a megfelelő gomb nyomva tartása mellett a kontroller döntögetésével irányíthatjuk a lövedéket. Természetesen nem hiányoznak a játékból a boss-fightok se, melyeket Bohan király és leghűségesebb csatlósai ellen kell vívnunk – mindegyiket többszöri nekifutásra. Ezek néha kissé frusztráló összecsapások, a játék átlagos nehézségi szintjéhez képest túlzottan kiemelkednek, és sokszori nekifutást igényelnek, mire sikerül a megfelelő mozgáskombinációkat végrehajtanunk, hogy elegendő csapást is mérjünk az ellenfelünkre, és támadásait is visszaverjük vagy kitérjünk az útjukból. Amúgy pedig néha normál körülmények között is embertelen mennyiségű ellenfél támad ránk, de szerencsére ezekkel nem annyira vészes a helyzet, csak ügyesen kell használnunk fegyverünket, és hipp-hopp fogyásnak indulnak körülöttünk.
Egy második irányítható szereplő is sorra kerül néha a játék során. Ő pedig nem más, mint a kissé idiótának tűnő Kai, aki szinte elválaszthatatlan társa Narikónak. Az Aeon Flux mozifilmből Sithandra figurája jutott eszembe róla, aki hasonló ügyességgel ugrált mindenfelé, és hasonlóan segítette a főhősnőt a küldetések során. Nos, Kai közelharcban igazából esélytelen, íjával azonban mesterien bánik. Olyannyira, hogy a kilőtt nyílvesszőt ugyanúgy irányíthatjuk a SIXAXIS vezérlő segítségével, ahogyan a már említett ágyúgolyókat. Ellenségeink pedig attól függően esnek el különbözőképpen, hogy hol találjuk el. A fenéken talált illető például hátsóját fogva kezd ugrálni, a fejen talált szereplő pedig azonnal holtan esik össze. Egyetlen hibája az ilyen lövöldözős részeknek, hogy némelyik közülük túl hosszúra lett nyújtva, de ha túlesünk rajtuk, annál nagyobb a megkönnyebbülés. (Akinek amúgy nem tetszik a döntésérzékelő használata, átválthatja a menüben az analóg karra is ezt a fajta vezérlést.)
A hat fejezetre osztott történet nagyjából 10-15 órányi játékidőt biztosít első végigjátszásra. (A boss-fightok persze jelentősen meghosszabbíthatják ezt.) Aztán ha olyan kedvünk van, kezdhetjük az egészet elölről – vagy akár kiválasztva valamelyik fejezet tetszőleges epizódját –, mert szinte biztos, hogy nem mindenhol értük el a maximális pontszámot, vagy a szükséges kombinációt ahhoz, hogy új tartalmakat tegyünk elérhetővé. A normál nehézségi fokozat mellé pedig egy jóval nehezebb is elérhetővé válik a játék teljesítésével. Logikai feladványok terén nem kell a God of Warban lévő bonyolultságra számítani, pillanatok alatt kikombinálható, melyik kart kell éppen meghúznunk, vagy mihez kell hozzávágnunk valamit, hogy kinyíljon a következő kapu. Dolgunkat pedig tovább könnyíti, hogy az interakcióra alkalmas tárgyak kicsit fénylenek, és ha a közelükbe megyünk, felvillan az X gomb képe, ezzel is jelezve, hogy ott valamit csinálhatunk.
A Heavenly Swordon meglátszik, hogy a fejlesztőknek rengeteg erőforrás állt rendelkezésükre projektjük kivitelezése során, a Sonytól feltehetően minden támogatást megkaptak, hogy egy tökéletes játékot készíthessenek. És ha az eredmény nem is lett tökéletes, megfelelően közel áll ahhoz, hogy egy nagyszerű játék legyen, mely remek történetével és fenomenális látványvilágával magával ragadja az embert. Ha más nem, a bevezetőre is utalva arra mindenképpen alkalmas, hogy a God of War 3-ra várva ne unatkozzunk, és egy hasonló stílusú játékkal töltsük el időnket.
