SimCity Societies

Úgy látszik, az EA már nem tudott mit belegyömöszölni a Sim City sorozatba, ami érthető is, hiszen a legutóbbi részben már mindennel foglalkozhattunk, amivel egy valódi polgármester is. Így a Sim City Societies most egy kicsit más szemszögből mutatja be a városépítgetést. A jóval korábban megjelent Tycoon City: New York és a City Life nyomdokain haladva most az EA is előhozta a maga verzióját a társadalmi menedzselés hadszínterén.

Aki játszott már a fent említett két játék valamelyikével, az nagyjából tudhatja, miről van szó. Az EA szinte egy az egyben átvette az alapötletet, kipolírozta egy kicsit, és a jól csengő Sim City névvel kiadta. (Hozzátenném, hogy nem ez volt az első ilyen eset az EA-nél.) Tulajdonképpen ennyi. Ez arcátlan ötletlopásnak tűnhet, és végülis az is, de mivel a Sim City a városépítő játékok atyja, így ezt most ezen cikk erejéig nézzük el nekik. Nos, lássuk, miről is van szó!

A Sim City Societies (itthon magyar verzióban, Sim City Társadalmak címmel került a boltokba), ahogy a nevéből is látszik, a különböző társadalmi típusok felépítéséről szól. Építhetünk totalitárius rendőrállamot, technokrata metropoliszt, füstös iparvárost, csillogó üzleti világközpontot, csendes vallási menedékhelyet, vagy akár színes és vidám szórakozóvárost. De nem muszáj szélsőségekbe bocsátkozni, ugyanis lehet keverni is ezeket, így akár az összes társadalomfajtának otthont adó óriási multikultúrális metropoliszt is összerakhatunk. Aki megijedt volna, hogy mennyire nehéz lehet ezt kivitelezni, annak megnyugtatásul elárulom, hogy erről szó sincs. Amennyire nehéznek tűnik elsőre a játék, annyira könnyen bele lehet jönni.

Alapvetően a SCS a sima Sim City sorozat mellékági leszármazottja. Közelebb lett hozva a játéktér, így most már magukat az épületeket kell leraknunk a zónázás helyett. Többféle éghajlatból választhatunk a játék kezdetén, a trópusi paradicsomtól a jeges tundráig, de készíthetünk akár saját térképet is. A Sim Cityből ismert idegőrlő mikromenedzsmentet lebutították, így már nem kell a villamoshálózattal, a vízvezetékekkel és hasonlókkal bajlódni. Áram még mindig kell az épületeknek, de az erőműveket bárhová lerakhatjuk a pályán, nem kell őket összekötni az épületekkel. Viszont a termelt szmog sem marad az erőmű körül, hanem az egész térképre kiterjed, így érdemes odafigyelni, milyen erőművet és mennyit teszünk le. Ha túl sok lesz a mérgező anyag a levegőben, akár még óriási forró hőhullámokkal vagy egyéb katasztrófákkal is számolnunk kell. Utakat is ugyanúgy kell építeni, bár a forgalom már nem fog annyi gondot okozni, mint eddig. Lakosaink alapvetően háromféle módon közlekednek: gyalog, tömegközlekedéssel, és akinek van, az kocsival. Néhány buszmegálló vagy metróállomás szisztematikus elhelyezésével szinte nullára csökkenthető a forgalom a városkánkban, ami nemcsak a lakóink közérzetét javítja, hanem a verdák által okádott ordas nagy szmogfelő is eltűnik. Azt még hozzátenném, hogy metróalagutat sem kell építenünk: a metróállomás amolyan teleportkapuként működik. Bemegy a fószer a megállóba, és egy pillanat múlva már a céljához legközelebb eső megállóból jön ki. (Bár ilyen lenne a valóságban is...) Ugyanez igaz a buszmegállóra is, bár itt már buszok is fognak körözni a városban, mindenféle látható útirány vagy funkció nélkül, csak a látvány kedvéért.

Na de miért is Társadalmak a játék neve? Nos, az újonnan bevezetett ”nyersanyagok” miatt, amiket társadalmi értékeknek nevez a játék. Mint egy jobb RTS-ben, kapunk öt nyersanyagfajtát (a pénzen kívül), amit termelni és fogyasztani kell a továbbjutáshoz. A társadalmi értékek a következők: termelékenység, jólét, kreativitás, spiritualitás, tekintély és tudás. Ezeket nem lehet gyűjteni, csak termelni és fogyasztani. Az épületeket pénzből építjük fel, de bizonyos értékekből meg kell termelnünk a megfelelő mennyiséget bizonyos épületek működéséhez. Tehát ha a fogyasztás meghaladja a termelést, akkor az aktuális társadalmi értéket használó épületekből néhány nem fog működni, amíg nem építünk olyan épületet, ami újra kiegyenlíti a termelést. Például ha építünk egy ókommunista panelházat, ami tekintélyt fogyaszt (a jó ég tudja, miért), addig nem fognak beköltözni a lakók, amíg nem építünk mondjuk egy szép nagy emlékművet is, ami pont annyi vagy több tekintélyt termel, mint amennyit a panelház fogyaszt, és így tovább. Mindegyik épület a játékban valamely – esetleg több – értéket termel és/vagy fogyaszt. Az épületek fajtájukat tekintve négy részre oszlanak: lakóházak, munkahelyek, szórakozóhelyek és díszítőelemek. Bizonyos épületeknek vannak különleges "képességei" is, amelyek pénzmag vagy egyéb ellenében különböző extra hatásokat fejtenek ki. A rendőrségnél 1000 dollárért kiküldhetjük a SWAT csapatot razziázni, akik elkapják az éppen utcán kószáló bűnözőket, és viszik őket ”rehabilitálni”, de az irodaépület például a pénztermelésünket tudja növelni. Épületekből rengeteg féle, fajta, színű és szagú van a játékban, azonban nem kapjuk meg mindegyiket azonnal. Városunk fejlesztésével, és az értékek egyre nagyobb volumenű termelésével egyre szebb és jobb épületeink lesznek, szép új képességekkel. Nagyon tetszett a játékban, hogy ha egy társadalmi forma dominánssá válik – tehát jóval többet termelünk belőle, mint a többiből –, akkor a városunk felveszi ennek a jellegzetességeit. Az épületek, az utak, a járművek és a lakók is igazodnak a közösséghez, amiben élnek. Például egy cyberpunk városban minden épület tele lesz antennákkal és rikító neonfeliratokkal, az utak romosak, mindenhol szemét, és futurisztikus csodajárgányokkal közlekednek majd a lakóink, de mondjuk a vallásos társadalomban éppen ellenkezőleg. Itt minden szép tiszta és rendezett, az épületeken vallási jelképek jelennek meg, a lakók csuhában mászkálnak az utcán és lovaskocsival közlekednek. Ez a kis fícsör nagyon jó hangulatot teremt a játékhoz. Most pedig lássuk, mik a teendőink lakóinkkal.

Először is lakóházakat kell építenünk, ahová esténként nyugovóra tér a nép. Majd munkahelyeket, ahová dolgozni járnak, mert nekünk is ezek termelik a pénzt. Ne tegyük ezeket nagyon messze a lakóházaktól, mert az ingázás sok időt elvesz lakosaink mindennapjaiból, és így nem marad idejük szórakozni. Ami pedig nagyon fontos dolog, mert szórakozás nélkül hamar szomorúak/idegesek lesznek, és kerülni kezdik a munkát, extrém esetben pedig bekattannak és szabotálják a munkahelyüket vagy módszeresen átrendezik a környéket baseball ütővel. Ennek elkerülésére szórakozóhelyeket kell építenünk, ahol a lakosság kikapcsolódhat munka után. Bevásárlóközpontok, mozik, bárok, templomok, esetleg agymosó propagandaközpontok vagy börtönök. Kinek mi. Növekvő városunkban számolnunk kell például a bűnözés megjelenésével is, amit különböző módszerekkel orvosolhatunk. A legtermészetesebb mód egy rendőrőrs építése, így a rend bátor őrei elkapják és rács mögé teszik a bűnözőket. De megelőzhetjük a bűnözést kizárólag olyan épületek építésével is, amelyek nem termelnek bűnözőket. A titkosrendőrség bevetésével csendben és nyom nélkül eltüntethetjük a kellemetlenkedő egyedeket, akiket némi sokkterápia és begyógyszerezés után, engedelmes rabszolgaként visszaereszthetünk a társadalomba. De akár hasznot is húzhatunk a bűnözésből, amolyan keresztapaképpen. Rengeteg ilyen választási lehetőségünk van a játékban, az élet minden területén, mert nem csak a bűnözéssel kell ám foglalkoznunk. Tűzoltóságot kell építeni a tüzek megfékezésére, kórházakat és klinikákat a betegeknek, és így tovább. A bűnöző egyébként csak az egyik a sok speciális városlakó közül. Bizonyos épületek termelnek speciális lakókat, akik különböző pozitív vagy negatív hatással vannak az aktuális társadalmunkra. Például az utcai művészek, akik szórakoztatják a járókelőket, vagy az utcai prédikátorok, akik terjesztik az igét, ha kell, ha nem. Bizonyos speciális lakók jól jönnek az egyik fajta társadalomban, a másikban viszont épp ellenkezőleg, rossz hatást fejtenek ki. Például egy zenész felvidítja az embereket az utcán, ami jót tesz a szórakoztatóvárosnak, viszont a totalitárius rendőrállamban vadászni kell rájuk, mert megzavarják az agymosott munkásaink szürke hétköznapjait.

Jobb, ha előre eldöntjük, milyen társadalmat képviselő várost szeretnénk építeni, mert akkor nagyjából egyszerű dolgunk van. Minden társadalomfajtának megvannak a csak rá jellemző épületei, amelyek nagyrészt csak a neki megfelelő értéket termelik vagy fogyasztják. Így nem igazán kell a többi értékkel törődnünk. Ráadásul az adott társadalomra vonatkozó stratégiával tudunk építkezni. Egy-két társadalmi forma összekeverésével azonban érdekes elegyeket tudunk alkotni. Cyberpunk metropoliszt, vallási diktatúrát, szindikalista mamutvárost, maffiaközpontot és még sokféle keveréket létrehozhatunk, ha ügyesen tervezünk. Aki viszont az összes társadalmi formát tartalmazó multikultúrális várost akar építeni, az kösse fel az alsóneműt, mert nem lesz könnyű dolga. A sok társadalmi érték termelésén túl ki kell egyensúlyozni a társadalmi különbségekből adódó pozitív illetve negatív hatásokat is, ami elég nehéz feladat. Például egy hippi elég nehezen fér meg egy jómunkásember vagy egy szerzetes mellett, és így tovább. A megfelelő stratégia meg is hozza a gyümölcsét, ugyanis bizonyos mérföldkövek elérésével díjakat és különleges épületeket ad nekünk a játék, amik hatalmasat dobnak városunk statisztikáin. Érdemes tehát jól taktikázni, mert minden társadalomfajtának – és a megfelelő keverékeknek – megvannak a saját különleges épületei.

A játék pont elég információval lát el minket a városépítés során. Az épületekre kattintva egy információs kártyát kapunk, amin szerepel az épület összes statisztikája. Ha egy járókelőre kattintunk, egy hasonló adatlapot kapunk, amiből megtudhatjuk, hogy éppen hová tart, mire van szüksége, mire vágyik, vagy éppen miért zabos a lakónk, így rájöhetünk merre kell változtatni a taktikán ha nagyon nagy a gáz. Ezeken a kártyákon kívül még egy rakás táblázat és grafikon áll rendelkezésünkre, így minden információhoz hozzájuthatunk, amire éppen szükségünk van. Szép munka.

A grafikát tekintve azt kell mondjam, hogy gyönyörű lett a játék, ami várható volt. Az Sim City sorozat minden tagja a korának megfelelő, szép grafikával rendelkezett, és így van ez most is. Az épületek változatosak és szépen megmunkáltak, a különböző társadalmaknak különböző építkezési stílusai nagyon jól kiegészítik egymást, és nagyon hangulatosak, ezen kívül a táj maga is szépen néz ki. Az árnyékok és egyéb effektek is a helyükön vannak. Bár néhány bug azért becsúszik néha, gondolok itt hirtelen kilépésekre és grafikai anomáliákra, de egyáltalán nem számottevő. A zene jól sikerült, és igazodik az éppen domináns társadalmi stílushoz. A vidámvárosban könnyed és harsány, a szürke diktatúrában sötét, pattogós és katonás, és így tovább. A hangok is rendben vannak, néha még a Simsből jól ismert halandzsanyelvet is hallhatjuk. Az irányítás is teljesen okls, Sims 2 érzés, csak nagyobb léptékkel. A játék dobozán feltüntetett rendszerkövetelményt elég kevésnek érzem, mert kifejezetten nagy városoknál már kegyetlenül beszaggat néha, de ez nem újdonság a Sim City sorozatnál. Igaz szemfenékig bezoomolhatunk minden járókelőnek, és a legutolsó légypiszok is látszik az autók szélvédőjén, de könyörgöm, ki a halál játszik egy stratégiát földre ejtett kameranézettel? Általában nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen színű Kovács Béla nevű lakónk cipőfűzője, hanem hogy esetleg hová építsük a következő rendőrséget vagy plazát, így egy kicsit fölöslegesnek tartom ezt az agyontuningolt grafikát. Pont emiatt, ha már szép nagy a városunk, nagyon elkezd haldoklani a játék. Folyamatosan szaggat, lefagy, kilép. Itt a kevesebb több lett volna. Egy kicsit jobban optimalizált és kevésbé csicsás grafikával sokkal játszhatóbb lett volna a SCS, és a látványból sem vett volna el számottevően. De nem így lett, szóval nincs mit tenni, lejjebb kell venni a grafikából, amit meg is tettem. Érdekes módon nem lett csúnyább távolnézetből a játék, viszont máris jobb érzés volt akadás nélkül építkezni. Szóval aki durva effekteket, csillogást és anti-aliasingot akar, az szerezzen be egy erősebb vasat, aki pedig – mint jómagam – Sim City nézetből szeret játszani, annak azt ajánlom, már a játék elején butítsa le a grafikát, mert kínkeserves szaggatás lesz a vége.

Mindent összevetve azért jó kis játékot kaptunk a Sim City Societies képében. Igaz, az ötlet egy kissé kopott, de ennek ellenére frankó lett a megvalósítás. Mindene megvan, ami egy jó városépítő játéktól elvárható, a kisebb kellemetlenségeket leszámítva. A grafika egy kicsit túl erős, de lejjebb lehet venni. A játékmenet, még ha nem is egyedi, egész jól kidolgozott, és rengeteget el lehet szöszmötölni a különböző társadalmi rendszerek próbálgatásával. Aki eddig szerette a Sim City sorozatot és a városépítgetést, annak mindenképpen ajánlom. Jó szórakozást, és további szép nyarat! :D