Red Faction. Van valaki, ki ezt a nevet nem ismeri? Igen, bizonyára tömegével akadnak játékosok, akiknek a lehető leghalványabb, sőt, leglilább gőzük sincs a Red Faction sorozat mibenlétéről. Ami – valljuk be –, túlzottan nagy hiányosságként nem róható fel senkinek sem.
A Red Faction 2001 végén jelent meg, s mint mezei FPS-t az emelte ki a marsi homokból, hogy a környezet félig-meddig rombolható volt. Azaz egészen elképesztő módon néhol nem csupán az ellenfeleket, hanem a falakat is szétlőhettük. „Hú” – mondtuk, főként hogy mindez egy egészen kellemes sci-fi közeggel volt nyakon öntve. Az első rész konszolidált sikerét meglovagolva aztán 2003 tavaszán érkezett meg a második felvonás, amellyel a PC-s tábor egy összecsapott konzolátiratot kapott – más kérdés, hogy már maga a PS2-es alap sem volt túlzottan erős. Azonban most úgy tűnik, hogy a sorozatot fejlesztő Volition teljes mértékben átformálta a játék alapkoncepcióját, így köszöntsük nagy szeretettel az elvileg a jövő év első felében érkező Red Faction: Guerillát. A TPS-t.
A Volition ugyanis láthatóan szinte teljesen új alapokra helyezte a Red Faction szériát, amelynek a legszembetűnőbb eleme az, hogy a korábbi FPS-ből egy „nézd a hátam” TPS akciójátékot kotyvasztottak. A történet ötven évvel a második epizód után veszi kezdetét, mikor is hősünk visszatér a vörös bolygóra, hogy ott Schwarzenegger tizennyolc évvel ezelőtti tevékenységét megszégyenítően zúzza le a gonoszt. A kerettörténet – bár a fejlesztők elmondása alapján hihetetlenül izgalmas és érdekfeszítő lesz – nyilvánvalóan nem lép túl azon a mérsékelten magasztos célon, miszerint megadja a hátteret ahhoz, hogy nekünk konkrétan miért is kell ledarálnunk mindenkit, aki csak szembejön velünk. És persze azokat is, akik nem.
A sorozat egyik fő elemeként jellemezhető rombolhatóság továbbra is szerepet kap a játékban, azonban a fejlesztők elképzelése szerint ezúttal a rombolásnak mindig lesz valamilyen épkézláb magyarázata. Azaz nem csupán az öncélú vandalizmusban élhetjük ki magunkat, hanem a továbbjutáshoz gyakran szükséges lesz cafatokra lőni ezt-azt. Multiplayer játékban pedig például megeshet az is, hogy egy toronyban lapuló mesterlövész látva az ellenség közeledését, felrobbantja a hozzá vezető lépcsőt, hogy ne juthassunk fel hozzá, amire mi válaszul ördögi vigyorral tehetjük a földel egyenlővé az egész tornyot. Azonban míg a korábbi részekben magát a talajt is megbonthattuk, a Guerrillában kizárólag az emberkéz emelte épületeket amortizálhatjuk le. S persze a járműveket is, amelyekből szép számmal találhatunk szerte a vörös bolygón, és amelyek a gaz ellenfelek eltaposása mellett abban is segítenek, hogy minél nagyobb távolságokat tehessünk meg az elviekben szinte korlátlanul be/át/le/feljárható terepen. Összességében mintegy tizenkét négyzetkilométernyi pálya áll rendelkezésünkre , amely hat eltérő, egyedi kinézetű zónára bomlik. A távolság leküzdésére egyfajta mecha is rendelkezésünkre fog állni, mely a walker nevet viseli. Ezzel egyúttal még nagyobb pusztítást is tudunk végezni, de óvatosnak is kell lennünk, mert a hidak leszakadhatnak alattuk. Ha pedig mégis sikerülne átmennünk rajta, azt achievmenttel díjazza a program.
Fegyverek terén lesz itt mi szem-szájnak és az ellenfelek koponyájának ingere: az ásításra késztető hagyományos lőfegyvereken át a harci kalapácsig és a különféle bányászszerszámokig, amelyek avatott kezekben halálos megoldásnak bizonyulhatnak.
A már említett multiplayer játék értelemszerűen többféle játékmóddal várja majd a játékosokat, egyszerre akár tizenhatot. CTF, deathmatch, siege – ezek mindenképpen várhatóak a Guerrillában. Az utóbbiban egy adott objektum védelme illetve elfoglalása lesz a két fél feladata.
Alapvetően tehát egy egészen pofás TPS készülődik a Volition kezei között, amely az elődökkel való (részleges) szakítást már nevében is hangsúlyozza, hiszen a logikusan következő hármas számot elhagyták a készítők. S hogy a fentiekből és a további tonnányi ígéretből majd mennyit tudnak való váltani, az elvileg hamarosan, 2009 második negyedévében ki fog derülni. Addig is Sharon Stone legyen mindenkivel.
