LittleBIGPlanet (PS3)

Az egyfajta magánprojektként készült Rag Doll Kung Fu nagyon megmozgathatta alkotójának, Mark Healey-nek a fantáziáját. Nem sokkal később ugyanis a Lionheadből kilépve néhány kollégájával Media Molecule néven saját csapatot alapított, és egy hasonlóan a fizikára alapozó, de egészen más témájú játék fejlesztésébe kezdett. A Sony felkarolta a projektet, és így az minden támogatást megkapott ahhoz, hogy egy sikeres játék legyen. És bár az eladások a vártnál lassabban indultak el, a sajtóvisszhang gyakorlatilag egyöntetűen pozitív volt a játékról. Ami persze nem csoda, de lássuk, miért!

Első ránézésre a LittleBIGPlanet nem több, mint egy egyszerű 2D-s, oldalra scrollozós platformjáték, melyet kicsit kibővítettek a harmadik dimenzió irányába. Konkrétan figuránk nem egy síkban mozog, hanem három között ugrálhat előre-hátra is. (Így aztán vannak például falak által takart rejtett helyek is benne.) Másodjára aztán észreveszi az ember, hogy egyedi grafikai stílusa és kedves főszereplője mellett egy igen humoros játékkal van dolga. Aztán az egyre bonyolultabb logikai feladványok során rájön, hogy ez egy egészen összetett játék, a fizikára is sokat alapozó megoldásokkal, melyet ráadásul egyszerre többen is lehet játszani, akár egy gépen, akár online. Végül pedig a pályaszerkesztő és a netre feltöltött házi készítésű pályák felfedezésével kiderül, hogy tényleg jóval többről van szó, mint egy egyszerű dobozos szoftverről: gyakorlatilag egy végtelen virtuális játszóteret kaptunk a LittleBIGPlanettel, melyben figuránkkal igen hosszan elszórakozhatunk, akár játszani, akár kreatívan alkotni szeretnénk.

A játék főhőse Sackboy, egy kis zsákfigura, őt irányítjuk a különböző pályákon. Az irányítástól azonban nem kell megijedni, abszolút nincs túlbonyolítva: futhatunk, ugorhatunk és bizonyos tárgyakba belekapaszkodhatunk. Ennyi az alap, ezen felül már csak csicsázásnak van benne például, hogy az analóg nyilakkal karakterünk arckifejezései között válogathatunk, vagy a ravaszgombok lenyomása mellett a figura két karját mozgathatjuk. Ez utóbbi például arra is alkalmassá teszi, hogy játékostársunkat egy hanyag mozdulattal pofon vágjuk. (Nem kis meglepetés volt számomra, amikor egy netes játék során ezt először megtapasztaltam, jót is röhögtem játékostársam ténykedésén.) Néha találhatunk jetpacket, melynek segítségével a levegőbe is emelkedhetünk, a gamepadet megrázva pedig ledobhatjuk hátunkról, ha meguntuk a repkedést. Emellett különböző járművekre is számíthatunk, melyeket általában a rajta lévő karok rángatásával hozhatunk működésbe.

A sztori mód mintegy 6-8 órányi játékmenetet kínál, egymást követő pályákkal, néha egy-egy kisebb oldalággal, bónusz feladattal. Ezek során különböző helyszíneket járhatunk be, melyek mindegyike más és más hangulattal vár minket, afrikai törzsi részektől egy vulkán izzó lávával bélelt belsején át távol-keleti designú, lampionokkal díszített pályákig. A ránk váró feladatok közül a rohangálás és jól – sokszor különösen pontosan – időzített ugrálás mellett logikai feladványok is találhatók, például egy kar megrántása után juthatunk el egy-egy újabb helyre, vagy megfelelő útvonalon kell egy labirintusban haladnunk, hogy ne találjanak el tűzlabdák.

De a játéknak nincs vége a sztori mód pályáinak végigvitele után se. Egyrészt ugye bármelyiket újrakezdhetjük, hogy megtaláljuk a rajtuk elhelyezett összes buborékot, melyek újabb alkatrészeket, matricákat vagy ruhadarabokat adnak repertoárunkhoz. Az ilyen pontgyűjtés pedig azoknak is fontos, akik szeretnék a világranglistán minél előkelőbb pozícióban látni a nevüket – a játék ugyanis rögtön felküldi az internetre pontszámunkat, és megmutatja, hányadikak vagyunk ezzel az eredménnyel. Az élre kerülni pedig nem egyszerű a többszázezres mezőnyben. (Értelemszerűen csak azok eredményét látjuk, akik PS3-uknak beállították a netkapcsolatot.)

Végül a játékidő meghosszabbításának leghatásosabb módját a pályaszerkesztő jelenti. Ennek használata alapvetően egyszerű és intuitív, de a komplexebb szerkezetek létrehozásához is megfelelő eszköztárat biztosítva. Az alapobjektumokat rajzprogram-szerűen festhetjük a képernyőre, majd ezekből kombinálhatunk össze komolyabb dolgokat, vagy egyszerűen ragasztgathatjuk tele mindet különböző matricával – ahogy kedvünk tartja. Talán még egy fotóimportálási funkció hiányzik, hogy tényleg teljesnek mondhassuk a szerkesztőt, jelenleg ugyanis csak PlayStation Eye kamerával lehet képeket bevinni. A pályaszerkesztőhöz amúgy egy igen alapos oktatórész is tartozik, mely minden egyes elem és eszköz használatát bemutatja.

A mások által feltöltött pályák elérése is pillanatok kérdése, ráadásul különböző szempontok alapján lehetőségünk van listázni azokat. A felhasználók játék után ugyanis egyrészt értékelhetik az adott pályát, másrészt címkékkel láthatják el azokat, és mi aztán ezek alapján szelektálhatunk. Az pedig látszik, hogy akadnak igencsak fantáziadús játékosok a világban, hiszen találkozhatunk például Indiana Jones kalandjait feldolgozó pályát, God of War témájú szintet, vagy a Super Mario játékokat felidéző helyszíneket is.

A játék grafikája egyszerűen csodálatos, egyfajta mesevilágba repíti a játékost az egész, a hangulatot pedig még tovább fokozza a remek zenei aláfestés. Mindezt ráadásul úgy teszi, hogy a tervezőeszközöket a felhasználó kezébe adva akár otthon is bárki reprodukálhat mindent, ha elég ideje és türelme van hozzá. A sztori módban 4-5 pályánként változó téma megfelelő változatosságot biztosít, a mindezeket összekötő történeti szál pedig egyfajta keretet ad az egésznek.

A LittleBIGPlanet ha nem is lett az az egyértelmű "system-seller" termék, amire az előzetes várakozások alapján a Sonynál számítottak, de mindenképpen egy zseniális, egyedi és kiváló játék, mely fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt szórakoztató tud lenni. Beépített pályaszerkesztője révén a kreatívabbak is jól kiélhetik benne magukat, aki pedig inkább csak játszik, az a neten elérhető sok-sok feltöltött pályákból válogathat kedvére, miután párszor már végigvitte a gyári szinteket. Mindazoknak bátran lehet ajánlani, akik legalább egy kis érdeklődést mutatnak a platform játékok iránt, de akinek alapvetően maga a grafikai stílus tetszik, szintén nem csalódhatnak benne.