Hát, a Morrowindben pl., azzal együtt, hogy imádom, a fősztorihoz kapcsolódó barlangok/sírhelyek/kazamaták sem voltak jobban kidolgozva:-) Ez járt a fejemben, amikor leírtam, hogy a Bethesda felülmúlta önmagát.
A két kiadó játékai között pedig evidencia a különbség típusa. Pont úgy van, ahogy írod. Bár újat vele szerintem senkinek sem mondtál:-D
A BioWare már sokszor bizonyította rátermettségét a szerepjátékok terén. Elég csak a Baldur's Gate játékokra vagy a Neverwinter Nightsokra gondolnunk, amelyek a fantasy szerepjátékok legkiemelkedőbb alkotásai közé tartoznak. És akkor még nem is szóltunk a Star Wars: Knights of the Old Republicról, a Jade Empire-ről, valamint a Mass Effectről. A BioWare alkalmazottai annyira jól értenek ehhez a stílushoz, hogy már egyszerűséggel képtelenek kiválónál gyengébb minőségű játékot összekalapálni. Ennek természetesen mi, játékosok örülhetünk a legjobban, amit jelen ismertető tárgya, a saját dark fantasy világban játszódó Dragon Age: Origins is bizonyít.
A játék története egy elfekkel, törpékkel és emberekkel benépesített világban játszódik, amelyet veszély fenyeget. A darkspawnok inváziója már egyszer felperzselte a földet, és óriási pusztítást okozott. Most újra gyülekeznek sötét erőik. A szörnyetegek inváziója elsőre nem tűnik elsöprően veszélyesnek, de a háttérben mesterkedő, sárkány formájában testet öltő fő démon vezetésével már annál komolyabb fenyegetést hordoz. Mindeközben belső intrikák és árulás is megosztja az emberek, elfek és törpék erőit. Ezen nem túl eredeti alapkonfliktusba csöppen bele karakterünk. Pontosabban a hat különböző eredettörténet egyikének elmesélését követően indulunk útnak a Grey Wardenek kötelékében a világ megmentésére. Később ebből egy cizellált, fordulatos történet kerekedik, amely könnyedén magával ragadja a fantasy történetekre fogékony játékosokat.
Karakterünk megalkotásával kezdődik a játék, mely a kinézetünk és az alaptulajdonságaink beállítását foglalja magában. Három faj közül választhatunk: ember, elf vagy törpe karaktert indíthatunk, és a foglalkozásunkat tekintve lehetünk harcosok, tolvajok vagy varázslók. Később a karakterosztályunkat bővíthetjük, valamint több módon is specializálódhatunk, így a kezdetben kevésnek tűnő választási lehetőség fokozatosan kiteljesedik. Karakterünk megalkotását követően a hat eredetsztori egyikébe csöppenünk, amely az első 1-2 óra játék mellett kihatással lehet a későbbi részekre is, így például újra összefuthatunk az ott megismert karakterekkel. Vagy az ott történtek alapjában befolyásolhatják a játékot, hiszen nemesi hátterű harcosom családját árulók mészárolták le, melynek nyomán a bosszú és a keserűség érzése nyomasztotta igazságot kereső lelkét.
A játékban előforduló történések tehát hatással vannak a későbbiekre, és a világra gyakorolt hatásunk nagyszerűen valósul meg a Dragon Age: Originsben. Nem a korábbi BioWare játékokra jellemző, egyszerűen beazonosítható jó vagy gonosz cselekedetek jelennek meg a dialógusok válaszlehetőségei mögött, hanem sokszor nehezen eldönthető, morális szempontból többértelmű döntéseket kell meghoznunk, melyek hatását érezni fogjuk a későbbiekben. A játék ezen részét nagyon jól megvalósították, sokszor fogunk elgondolkodni, hogy a karakterünkről alkotott képünkbe vajon beleillik-e a meghozandó döntés, vagy tőle idegen viselkedési stílust akarunk ráerőltetni. A komplex rendszer másik manifesztációja az irányítható társaink érző, lélegző lényével való kapcsolat. Ha nekik nem tetsző válaszokat adunk, vagy megbántjuk őket, egy idő után ellenünk fordulhatnak, és elhagyhatják csapatunkat, vagy akár végső esetben nekünk is támadhatnak. De ha kedveskedünk nekik, elhalmozzuk őket ajándékokkal, és a személyes küldetéseiket is elvégezzük, akkor tulajdonságaik statisztikáiban is javulást érhetünk el, és specializációkat nyithatunk meg számukra. Ellenkező nemű társainkkal romantikus viszonyba is keveredhetünk, azonban ennek megvalósítása a cenzúra miatt azért távol áll egy valós kapcsolat leképeződésétől. Tehát igazán életszagú dialógusokra, spontán smárolásokra és premier plánban mutatott lepedőakrobatikára senki ne számítson. A társaink karakterei egyébként többnyire nagyon el lettek találva, többek között a nemes gondolatokkal rendelkező Grey Warden harcos Alistair mellett az ironikus, gunyoros varázsló boszorka, Morrigan is szórakoztató társaság. Lehet harci kutyánk is, azonban a limitált harci képességei miatt azért alapvetően mást választ a hűséges blöki helyett a csatamezőre az ember.
A remek történet és a temérdek dialógus mellett a játékidő tetemes részét a harcok teszik ki. A csatákat irányíthatjuk csak a főkarakterre koncentrálva, a többieket a gépre bízva az előre beállított taktikák szerint, vagy a space leütésével megállíthatjuk a játékot, és a parancsok ismételt megadásával jobban a kezünkben tarthatjuk a dolgokat. Utóbbi metódus sokkal célravezetőbb, ugyanis a csaták mikromenedzselésével sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat. A játék normál fokozaton elég nehéz lett (easy-n pedig túl könnyű), pár erősebb ellenfél könnyen felszecskázza csapatunkat, így sokszor kell több képesség okos kihasználásával, taktikusan harcolnunk. És sajnos a mesterséges intelligencia általában nem áll a helyzet magaslatán a társainkat tekintve, így az előre beállítható taktikák ellenére sokszor csinálnak nagy hülyeségeket. Sokszor nem azt támadják maguktól, akit kéne, nem azt a varázslatot, képességet használják, ami a leghatásosabb lenne, így hamar az őrületbe és a vereségbe kergetnek, ha hagyjuk, hogy végig a gép irányítsa őket. Ha viszont mi irányítunk mindent, jó kis csatákat vezényelhetünk le, jól kombinált támadásokkal. Például egy lefagyasztott ellenfél szilánkokra csapásával vagy az olaj lángra lobbantásával remek kombinációkat alkalmazhatunk.
Emellett alapvetően elmondható, hogy a harcok sokkal pörgősebbek, gyorsabbak, mint a régi fantasy RPG-kben. Emlékezzünk csak vissza a Baldur's Gate-re, amikor sűrű alvásokkal regenerálhattuk csapatunk életerejét és varázslatait. A Dragon Age: Originsben a harcmentes időszakokban viszonylag gyorsan regenerálódik élet- és varázserőnk, valamint képességeinket és varázslatainkat is újra lőhetjük rövid várakozási idő után. Akkor sincs baj, ha valamelyik társunk elesik a csatában, mert ha akár egyetlen karakterünk is túléli az összecsapást, a többiek azonnal magukhoz térnek a csata után. Ugyan ekkor kisebb, maguktól el nem múló sérüléseket szenvednek, de ezek begyógyíthatóak. A gyorsaság miatt azonban egy idő után túlságosan hack and slash zúzdává fajul a játék, főleg amikor már szupererősségű karaktereket pesztrálunk a játék vége felé. Ennek ellenére alapvetően élvezetesek a harcok, jó sok vérrel és brutalitással átitatva. Karaktereink egyből vérben úsznak, és a sok hentelés közben lefejezett szörnyekből előtörő vérszökőkutakban gyönyörködhetünk.
A játék irányítása és a jól megalkotott menürendszere könnyű, kényelmes kezelést tesz lehetővé. A karakterlapok, a tárgylista, a szintlépések, a képességek és a varázslatok kezelése egyszerű, és a játéktérben való mozgás is egyből kézre áll. Irányíthatjuk a játékot emberközeli TPS nézetben, de ki is zoomolhatunk, a klasszikus Baldur's Gate-es nézetet felidézve emlékezetünkben.
A grafikát tekintve a Dragon Age: Originsnek nincs szégyellnivalója, a karakterek és a helyszínek többségét jól kidolgozták, az effektek jól néznek ki. Azonban sok helyen találkozunk elnagyolt környezeti elemekkel, és a jelentéktelenebb karakterek is sokszor elég kidolgozatlanok. A hangokat és zenéket illetően nem lehet okunk panaszra. Társaink hangjai eltaláltak, maximum pár, nem központi karakter hangja gyengébb minőségű. Az mondjuk zavart, hogy hősünk némaságba burkolózik, és a dialógusoknál okos tekintettel, fejét forgatva csendben figyel. Maximum 6 variációból (a 3 játszható fajnál női és férfihanggal) meg lehetett volna oldani ezt a dolgot. A játék amúgy igényes magyar feliratozással került nálunk forgalomba, ami az angolul nem beszélők számára megkönnyíti a játékban való elmerülést. A zenéket is dicséret illeti, mindig a szituációhoz illő, remek melódiák csendülnek fel.
A Dragon Age: Origins a várakozásokat beteljesítve egy kiváló minőségű fantasy RPG lett. A legalább 50 órás játékidő egy jó ideig leköti az embert, és akkor még nem is szóltunk a különböző eredetsztorikból és karakterosztályokból adódó újrajátszási lehetőségekről, valamint a remélhetőleg rendszeresen érkező DLC-kről (amelyből az első már meg is jelent egy új küldetéssel és egy új karakterrel). Pályaszerkesztőt is letölthetünk a játékhoz, amellyel saját varázslatokat, képességeket, sőt még átvezető jeleneteket is készíthetünk. Összegezve az eddigieket, kijelenthető, hogy a Dragon Age: Origins az év szerepjátéka lett a magával ragadó, hangulatos, összetett játékmenetével. A pár apró hibája ellenére szinte tökéletes alkotás, amelyet vétek lenne kihagyni.
