Serious Sam: The First Encounter HD

Újra itt van, újra itt van a... kőkemény, izomagyú überkatona a szomszédból. A srác, aki ha csak rád néz, véged. Ha nem néz rád, akkor is. Amennyiben a közeledben sincs, akkor meg pláne kinyuvadsz. A beszólásai fárasztóbbak, mint Duke Nukemé, az ökle keményebb, mint Chuck Norris, a felszerelése mellett pedig Rambo arzenálja kiscserkészek szösszenetének tűnik csupán. Igen, Sam "Serious" Stone visszatért, hogy megmutassa, ki a tökös retro legény a gáton. Hiszen nem a sokak által várt harmadik részt kaptuk meg a munkát sztahanovi módon aligha űző horvát Croteamtől, hanem, mint azt a cím is mutatja, az első rész "digital awesome"-mal felturbózott változatát. Mert mennyivel coolabb is úgy legyilkolni hozzávetőlegesen 456732 szörnyet, hogy közben szebben csillog a lens flare, tobzódik a bump mapping, és valóságos poligon hegyek tornyosulnak elénk monszta formátumban.

A Serious Sam első része 2001-ben jelent meg, és megmutatta, hogy az FPS-re, mint műfajra akkortájt (már) jellemző szofisztikált történet, NPC-k és egyéb nyalánkságok ellenére frenetikus sikereket lehet elérni még a Doomnál is primitívebb játékmenettel. Mert a játék elején lősz és mész. A játék közepén lősz és mész, de már van shotgunod is. A végjátékban pedig marha nagy fegyverekkel lősz marha nagy ellenfelekre, miközben mész. A frissnek aligha mondható ötlet jegyében egy második epizód is elkészült, a Serious Sam: Second Encounter, s évtizedünk közepén a második rész is megjelent.

Hamarosan pedig érkezik a budget kategóriába – várhatóan 3990 forintos áron – a szinte a készülő harmadik rész reklámkampányának is beillő Serious Sam HD, ami egy az egyben az első epizódot kínálja fel, annak minden lemészárolandó létformájával együtt. Bizony, nemigen lelhetünk új pályákra illetve szörnyekre, netán fegyverekre, még akkor sem, ha egyes véglények egy picit máshogy viselkednek; például a lávaemberek lefialnak, és lávabébiket (?) hoznak a nyakunkra. Apróbb polírozások történtek ugyan, de személy szerint például kitartóan szeretném elnyerni mellékállásként az MI leprogramozásáért felelős szaki helyét, lévén ennél jobb állás a világ nem létezhet. Meglehet a pénz sem sok, de, hogy a meló voltaképpen nincs, az biztos. Mindez persze nem bosszantó, lévén a Serious Sam nem azért lett sokak kedvence, mert annyira brillírozott volna az ellenfelek MI-jét érintve, hanem azért, mert bár a szörnyek sík hülyék, legalábbis fedik Afrika éves populációnövekedését. Az meg mint tudjuk, nagy. Nagyon nagy.

A játék sava-borsát továbbra is a többszemélyes módozat jelenti, melynek keretén belül társainkkal vállvetve küzdhetünk az emberiséget a térképről leradírozni akaró csúfságok ellen. A maximális játékosszám sok, lévén a szörny is sok. Meg nagy. Meg zöld. Meg csontváz, de nini, amannak meg nincs feje. A hangulat sokkal inkább LAN-partykon jöhet át (mint ahogy a Serious Sam anno is igazán azokon ütött), hiszen a neten egy-egy szerverre csatlakozva tizedannyi élményt nem jelent a hentelés, mint többedmagunkkal egy légtérben. Ez kétségkívül más játékokra is igaz, de a Serious Samre különösen. Már csupán azért is, mert többen egy hálózaton és szobában legalább nem kell hallgatnunk a játéknak már megjelenésekor sem túlzottan felemelő, most pedig – Sam benyögéseit kivéve – abszolút vérciki audiorészét.

A legnagyobb durranást persze a grafika fejlődése adja, hiszen e miatt került rá a dobozra a plecsni, miszerint HD. Illetve nem csak HD, lévén a játékot a Croteam-féle új Serious Engine 3 hajtja, ami... hát konkrétan frissében is abszolút elavult. Amikor belekezdtem az új kampányba, meglehetősen furcsán éreztem magamat, hiszen a vizualitásban nemigen véltem eltérést felfedezni a bő nyolc ével ezelőtti eredetihez képest. A későbbiekben mindez sokat javult, hiszen a vizes, nagy rétek szépek, színesek, és döghústól szagosak, ahogyan a vízhez kapcsolódó különféle effektek is igen pofásak, a nap meg kitartóan süt. Alapvetően azonban a látványvilág jó pár évvel le van maradva a jelenlegi standardoktól, amin pusztán az segít, hogy mindez senkit sem érdekel. Tudniillik ötezer szörny lemészárlása után a kutyát nem érdekli, hogy az egyszerre rátörő átlag négytucatnyi ocsmányság szebben animált, meg a beléjük fúródó lézersugár is mennyire királyul mutat már. Nem, mindez senkit nem izgat, hiszen az akció kegyetlenül pörög, ez kérem nem városnézés, hanem városverés.

A fentiek azonban magukkal vonják a kérdést is, miszerint akkor mégis mi szükség volt a HD kiadásra? Azon kívül, hogy a budget kategóriájú játékból befolyt összegből végre megfelelő intravénás sörkezelést kaphat az MI-ért felelős szaki, továbbá remekül promótálhatják így a majd nagy sokára valamikor elkészülő harmadik epizódot, sok értelme a HD-nek nincs. Nosztalgiázni kicsit drága, és bár bizonyára sok játékos most találkozik majd először Sam Stone kalandjaival, mindez egy picit vérszegény. A "hagyományőrzés" rendben van, de némi plusz tartalom is elkelt volna; pár új pálya, néhány új szörny, és a beléjük való 1-2 új fegyver. Na de majd a harmadik részben. Addig is itt van a Serious Sam HD, ami nem jobb, mint az elődei, továbbá nem is szebb, mint napjaink játékai. De legalábbis még mindig élvezetes.