Hogyan váltsunk SSD-re?

A flash memória árának csökkenésével egyre inkább előtérbe kerülnek az SSD meghajtók, melyek lassan kapacitásban is versenyképesek a hagyományos merevlemezekkel, sebesség és strapabíróság terén pedig mindenképpen előttük járnak. A Kingstonnak köszönhetően nemrég mi is meggyőződhettünk arról, hogy mivel jár a váltás, illetve némi segítséget kaptunk ahhoz, hogy érdemes-e váltani?

Az SSD rövidítés a Solid State Drive (szilárdtest-meghajtó) kifejezést takarja, azaz olyan háttértároló eszközt jelent, amely nem tartalmaz mozgó alkatrészt, félvezetők segítségével – jellemzően flash memóriában – tárolja az adatokat. Előnye, hogy ellenállóbb a fizikai behatásokkal szemben (tehát míg egy winchester feje leejtéskor rossz esetben összekarcolhatja a lemezt, egy SSD-t nem fenyegeti ilyen veszély), gyorsabb a véletlenszerű olvasási sebesség, hiszen nem kell az olvasófej pozícionálásával töltenie az időt, teljesen halk, kevésbé melegszik és általában kevesebbet is fogyaszt. Hátránya viszont, hogy jóval drágább az 1 gigabyte-ra eső költség.

Egy, a közelmúltban tartott sajtóesemény során először átfogó képet kaphattunk a Kingston SSD termékeiről, majd élő bemutatóban figyelhettük meg, hogy is zajlik az átállás winchesterről SSD-re, és hogy mindez milyen sebességnövekedéssel járhat. Kezdjük hát az elejétől! A Kingston SSDNow családjába több termék tartozik. Az E széria 32 és 64 GB-os modelljei nagyvállalati szerverekhez készülnek, ezek a legmegbízhatóbb és leggyorsabb eszközök (akár 250 MB/sec olvasási és 170 MB/sec írási sebesség). Az M betűjelű termékeket vállalati notebookokba és asztali gépekbe szánják, 80 és 160 GB-os változatok vannak belőle. Az SSDNow V+ általános célúnak tekinthető, akár céges, akár magáncélú felhasználásra ajánlják, 64, 128, 256, és 512 GB kapacitással, 220 MB/sec olvasási és 180 MB/sec írási sebességgel. A sort a leginkább végfelhasználóknak szánt V széria zárja, 40, 64 és 128 GB-os változatokkal, az előzőeknél lassabb sebesség-paraméterekkel (100 ill. 80 MB/sec olvasás ill. írás). Csatolófelületüket tekintve SATA I és II eszközökről van szó, tehát a legtöbb mai számítógéppel kompatibilisek, méretüket nézve pedig 2,5"-osak, tehát notebookokba és asztali gépekbe is használhatók. Kapacitásuk miatt jelenleg nem elsődleges meghajtónak javasolják még ezeket, hiszen az operációs rendszer mellé fotókat, zenefile-okat, videókat pakolva pillanatok alatt megtelhetnek, azonban számítógépünk teljesítményének javítására mindenképpen alkalmasak lehetnek. Viszont a legfrissebb, 512 GB-os modell akár már nagymennyiségű adattárolásra is alkalmas lehet, ha van rá anyagi keretünk.

Némelyik SSDNow termék elérhető csomagban is, amelyet asztali vagy hordozható gépek bővítéséhez alakítottak ki. Az előbbi esetben az SSD meghajtó mellé kapunk rögzítőkeretet és csavarokat, hogy a számítógépház egyik 3,5"-os helyére könnyedén beszerelhessük, megtaláljuk a dobozban a szükséges kábeleket, valamint kapunk egy klónozó szoftvert is, amellyel meglévő adatainkat az SSD-re átmásolva rögtön működőképes számítógépünk lehet, operációs rendszerünk újratelepítése nélkül (feltéve, hogy a winchesteren lévő adatok mind elférnek az SSD meghajtón). A notebookos készletekhez egy külső meghajtókeretet kapunk, amelybe belerakhatjuk kiszerelt merevlemezünket, így azt a későbbiekben USB-s külső meghajtóként használhatjuk.

Térjünk most át a gyakorlati oldalra! Két egyforma Toshiba noteszgép volt a bemutató alanya, az egyikben már kezdésnek SSD volt, míg a másikban hagyományos merevlemez, hogy összehasonlításra kerülhessen a sebességük. Mindkét gép bekapcsológombját egyszerre megnyomva igen hamar látszott, hogy a Windows indítását bizony jelentősen felgyorsítja a flash alapú megoldás, az SSD-vel felszerelt notebook már rég működésre készen állt, amikor a másik még töltögette a programokat. Ezt követően egy képszerkesztő programmal kb. háromszáz fotó forgatását végezték el a Kingston munkatársai – az SSD-s gépen 2-3-szor is végrehajtásra került a teljes művelet, mire a hagyományos winchesteres végzett. Végül a Crysis indítását nézhettük meg, a pályabetöltésnél ott is az SSD volt a nyerő. Elmondható azonban, hogy elsősorban ott van jelentős előrelépés sebesség terén, ahol nem nagyméretű, szekvenciálisan olvasható file-okkal történnek a műveletek, hanem sok, a tárolón jellemzően össze-vissza elhelyezkedő file-okkal, hiszen itt mutatkozik meg igazából az SSD ereje, azaz a véletlenszerű olvasási sebesség.

A bemutató során egy, a pár bekezdéssel előbb említett készletből származó SSD-vel történt a bővítés, amelyhez az Acronis TrueImage HD klónozó szoftvert adja a Kingston. Ez jelenleg Windowsos bootolható winchesterről képes másolatot készíteni, Maces verziót jövőre ígérnek. Ha a lecserélendő merevlemez nagyobb, mint az SSD, a partíciók méretét arányosan állítja be a program. Az SSD-t a szintén a csomagban lévő USB kábelen kell először a notebookra kötni, majd a szoftver segítségével pár gombnyomással elkészíthetjük a winchesterről a másolatot. A gép áramtalanítása után 1-2 csavarral eltávolításra került a notebook alján a merevlemezt fedő lap, amely alatt pár csavar rögzítette a winchestert. A csere pillanatok kérdése volt, és már került is vissza a noteszgép alsó része. Mivel a Windows a merevlemez cseréjét nem érzékeli a hardver módosításának, gyakorlatilag onnan folytatódhatott a rendszer használata, ahonnan pár perccel korábban abbahagytuk. Mindössze pár mondat szólt tehát a cseréről, de tényleg nem nagyon tartott tovább a meghajtó fizikai kicserélése. (Talán annyit tennénk hozzá kiegészítésül, hogy bár tényleg egyszerű a dolog, csak megfelelő hozzáértés birtokában vágjunk bele saját magunk egy ilyen projektbe, nehogy esetleg notebookunk garanciavesztése legyen az eredménye egy félresikerült műveletnek.)

Végezetül kaptunk még pár hasznos információt is az SSD-kkel kapcsolatosan. Egyrészt töredezettség-mentesítést nem szabad használni, mert az a teljesen felesleges írási/olvasási műveletekkel csak csökkenti az SSD élettartamát. Ezeknél a meghajtóknál úgyse számít, hogy szekvenciálisan helyezkednek-e el a file-ok adatblokkjai. Fontos viszont az ún. szemétgyűjtési folyamat, amely a már nem használt blokkokat gyűjti össze – ennek minél hatékonyabb működése érdekében célszerű a meghajtó kapacitásának 20 (de legalább 10) százalékát kihasználatlanul hagyni. Mint a bemutató során megtudtuk, napi átlag 20 GB írási művelet mellett 5 éves átlagélettartamra számíthatunk egy SSD esetében. (Az említett napi 20 GB pedig az Intel tanulmánya szerint felülmúlja a legtöbb felhasználó igényét.)

Amellett, hogy ahogy fent írtuk – illetve a bemutató során láttuk is –, notebookunk vagy asztali gépünk sebességén javíthatunk egy SSD beszerzésével, vannak még olyan felhasználási területek, ahol szintén jól jöhet egy ilyen meghajtó. HTPC-khez (azaz a nappaliban lévő házimozi-számítógépekhez) teljes zajmentessége miatt lehet optimális választás egy SSD, a filmeket és egyéb adatokat pedig máshol, például NAS-on (hálózati fileszerver) célszerű tárolni. De akár PS3 vagy X360 konzolunkba is beszerelhetünk SSD-t. Mivel az SSD-k érzéketlenek a rázkódásra, autóban vagy repülőgépen is remekül alkalmazhatóak zenék vagy más multimédia tartalom tárolására.

Az SSD-k árának várható további csökkenésével és a maximális kapacitás növekedésével egyre többek számára lesz elérhető választás egy ilyen meghajtó beszerzése a számítógép teljesítményének javításához. Az operációs rendszer és szoftvereink futásának gyorsítására saját tapasztalatunk szerint is előnyösnek bizonyult ez a megoldás, nagyméretű adataink tárolására megtartva mellé a hagyományos merevlemezeket. Az iparági előrejelzések szerint is nagy jövő áll a technológia előtt, az iSuppli szerint 2012-re a flash piac harmadát az SSD meghajtók jelentik majd.