A Guitar Hero II megjelenésével kezdődött a zenei ritmusjátékok térhódítása, majd a Rock Banddel érkezett el az újabb forradalom, amikor a gitárokat dobbal és énekkel kiegészítve vált teljessé a rockegyüttes. A játékokkal együtt a hangszerek is folyamatosan fejlődtek, a Rock Band és a konkurenciájaként szintén négyfős játékot biztosító Guitar Hero World Tour gitárai és dobjai lépésenként lettek egyre jobbak, emellett pedig egy-egy külső gyártó is belépett a piacra saját megoldásával. A Logitech tavaly augusztusban dobta piacra saját Guitar Hero dobfelszerelését. Több mint fél év türelmes (na jó, néha már türelmetlen ;-) ) várakozást követően végre megérkezett a tesztpéldány, amelyet hosszú órákat (napokat) nyúztam, leginkább Lars Ulrichként gyakorolva a Guitar Hero: Metallica számaiban. Mielőtt azonban kielemeznénk a svájci gyártó termékét, nézzünk egy kis történelmi áttekintést a játékdobokról!
2007 őszén jött ki a Rock Band, amely elsőként adott a teljes készletben dobot is a játék mellé. Visszatekintve igencsak kezdetleges megoldás volt még ez: négy kerek dobfelületet és egy lábpedált kaptunk a vezetékes kontrolleren. A dobokra ütve igen ronda hangot adott ki az eszköz, a pedál normál játék mellett is sokaknál eltörött, a valódi dobfelszereléshez pedig a cinek hiánya miatt annyira nem is hasonlított ez a dob. A Guitar Hero World Tournál végre megjelentek az emelt cinek, egyúttal összességében eggyel több ütőfelület is lett: három dob, két cin és egy lábpedál az új konfiguráció. A dobfelületek puhább gumiból készültek, így már tompább hangjuk lett, a körcikk alakú cinek szintén viszonylag halkak. Ráadásul ez már vezetéknélküli eszköz volt. Sajnos sok technikai probléma adódott ennél is: az ütőfelületek érzékenységét sokaknál állítgatni kellett (egy külön kérhető PC-s kábel és szoftver segítségével), de így is van, hogy a váz kialakításának köszönhetően például egy dobütésnél beremeg az egyik cin is, így azon is ütést érzékel a játék. A Rock Band 2 felfrissített dobjánál szintén eltüntették a kábelt, azonban megtartották a négy dobfelületet. (Viszont a szoftver fejlesztői végre megoldották azt is, hogy a játék kezelje a GH dobját is, igaz, a narancs cin ilyenkor funkciótlan.)
Az Activision játéksorozatánál a következő lépést a Band Hero jelentette, amelynél teljesen új konstrukciójú lett a dob. A cinek körcikk helyett ovális alakúak már, igen kellemes játékérzetet adva, és az állványzat is masszívabb lett. Sok rekordot sikerült ennek köszönhetően megdöntenem a játékokban, hiszen lecsökkent a hibás érzékelések száma. Annyi tartozik még hozzá a történethez, hogy a Guitar Hero: Metallica megjelenésétől beszerezhető lett egy második lábpedál is, amely a GHWT dobjához Y elosztó segítségével, a Band Heronál pedig már különálló csatlakozáson volt ráköthető. Ezzel a dupla lábgép is modellezésre került a játékban, amit az azóta megjelent GH játékok ki is használnak az Expert+ fokozatban, igen fárasztó lábmunkát igényelve. (Kíváncsian várom egy Death Metal Hero játék megjelenését... :-) )
Nézzük hát, hogy a játékkiadók saját hardvereihez képest mit tud hozzáadni a perifériához egy független gyártó. Röviden előre összefoglalva: elég sokat. A Logitech dobja egy elég nagyméretű, de a várthoz képest nem annyira nehéz dobozban érkezett. Kibontása után kicsit hosszadalmasabb szerelés következett, az első alkalommal legalább 15 perc telt el azzal, hogy összeálljon a szet. A masszív fém karám felső vízszintes csövén hat bilincs található, ezek fogják fel a három dobot, a két cint és a vezetéknélküli (két AA ceruzaelemmel működő) központi modult. Az állvány függőleges lábai tetszés szerinti magasságnál rögzíthetők, a lábak pedig kicsit ferdén támasztják meg az egészet. A bilincsek sorrendjét nem érdemes megcserélni, mert a dobok csak az eredeti állapotban férnek el rendesen egymás mellett (pedig lelkesen nekiestem a szerelgetésnek, hogy a sárga cint végre kicsit a piros dobtól balrább lehetne helyezni, közelítve a valós dob pergő-lábcin konfigurációjához). Viszont a dobokat lehetőségünk van némileg előre-hátra pozícionálni illetve négy irányban ferdíteni, a cineknél pedig a magasság és a dőlésszög állítható. Érdemes rászánni az időt a beállítási kísérletezgetésre, igen sok múlik azon, hogy a dobokat és cineket akár vakon is mindig eltaláljuk játék közben. A központi egységbe kell bekötni mindegyik ütőfelület kábelének jack csatlakozását, és ezen találhatóak a PS3 vezérlőgombjai. (De PS2-höz is használható a felszerelés.) Az egész egy USB-s adó-vevővel kapcsolódik amúgy a konzolhoz.
A lábpedál elég masszívnak tűnik, fém lemez borítást kapott, de sajnos egy konstrukciós hibába is befutottak a tervezők: a lenti állapotában két tappancs állítja meg a pedált, azonban míg az egyik gumiból, a másik kemény műanyagból készült, ezáltal minden egyes pedállenyomás ronda kopogó hangot eredményez. Ez kicsit kiábrándító volt. Egy „extrája” van még: az alján találhatunk egy tekerőt, amivel a rugó erősségét szabályozhatjuk tetszésünk szerint.
Az összeszerelés után elsőként mi mást tölthettem volna be, mint a már említett Guitar Hero: Metallicát. Kis bemelegítés (For Whom the Bell Tolls majd Enter Sandman) után jöhettek a közepes nehézségű számok is (az egyes részeinél intenzív cinhasználatú King Nothing vagy a dupla lábdobbal Expert+-on igen fárasztó Fuel és Fade to Black). A dobfelületek igen jól szerepeltek, remek élmény volt rajtuk játszani. A cinek kicsit hangosabbak a Band Hero dobján lévőkhöz képest, és néha gyanús volt, hogy nem érzékelte rendesen az ütést (főleg, amikor fontos volt, hogy egy-egy erős ütés is legyen). Mivel a készleben csak egyetlen lábpedál van, a Guitar Hero pedálját kötöttem rá Y kábellel duplázóhoz, azonban ez a megoldás nem bizonyult tökéletesnek: a két pedál eltérő rugalmassága miatt nem volt az igazi a felváltott pedálnyomogatás, ráadásul valamiért a GH pedált csak erős rátaposás esetén érzékelte sok esetben a Logitech központi egysége.
A GH játékok mellett a Rock Band is előkerült a teszt során. Ez a sorozat a második részétől kezdve kezeli a Guitar Hero dobjait, ennek megfelelően a Logitech dob is használható hozzá. Mivel az RB eggyel kevesebb felületet használ, a narancs cin ilyenkor kiesik, viszont ha van egy Y jack csatlakozónk (pl. a GH extra lábdobjához kaptunk egyet), a zöld bemenetre egyidejűleg ráköthetjük a zöld dobot és a narancs cint, így mindkettőt használhatjuk zöld ütőfelületként. Mivel az RB az álló tam mellett úgyis a crash céljára használja a zöld dobfelületet, így megfelelő konfigurációt kapunk így is.
A Logitech Wireless Drum Controller egy igen komoly készlet, amely kisebb hiányosságai ellenére kiváló játékérzetet biztosított számomra. Leginkább a második pedál hiánya meg a kicsit hangos cinek jelentettek problémát, ha még ezen javítanának, gyakorlatilag tökéletes játékdobokat kapnánk. A termék a gyártó nevéhez méltóan a prémium kategóriába tartozik, amit ára is jelez: 60 ezer forint körül kapható, PS3/PS2 mellett X360-hoz használható verzióban is.
